Molnár Farkas

Molnár Farkas (Pécs, 1897— Budapest, 1945)

Vizionárius művész, pragmatikus építész. Molnár Farkas alkotásai mögött egy következetes, átgondolt alkotói szemlélet áll, amely mindvégig meghatározta pályáját és ma is különleges hatással bír a befogadókra.

Molnár Farkas Ferenc 1897. június 21-én született Pécsett. Apja Molnár Ferenc posta és távirdai főtiszt, anyja Bokor Olga tanárnő. Molnár Farkas a négy elemi osztályt a Püspöki Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájában végezte (ma Széchenyi gimnázium). 1907-15-ig a ciszterci rend főgimnáziumában tanult. Böröttzffy Károly tanította számtanra és szabadkézi rajzra, aki a művész kulturális aktivitására is példát adott. Molnár rajztehetsége korán megnyilvánult, 6. osztályosként a Faludi Önképzőkör pályázatán színes csendéletét díjazták.

Forradalmi indulat

Molnár Farkas festőnek indult, felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti egyetemen kezdi meg, majd átiratkozott a budapesti Műegyetemre 1917-ben, de mivel az 1919-es forradalmi események során beállt vörös katonának, félbeszakította tanulmányait. A Tanácsköztársaság leverése után bujkált, majd visszatért a szerbek által megszállt Pécsre, ahol a rövid életű Pécs-baranyai Köztársaság idején a helyi kulturális élet aktív résztvevője volt. 1921-től a weimari Bauhaus Staatliches Bauhaus hallgatója lett W. Gropius növendékeként. Pécsi és külföldi konstruktív szellemben dolgozó művészekből KURI (konstruktív, utilitárius, racionális, internacionális) néven művészcsoportot hozott létre 1922-ben.

„Az esetleges helyébe jön a törvényszerű.

A dekoratív és kifejező helyébe a

Konstruktív,

Utilitár,

Racionell,

Internacional…

Éljen az új kubus: a világkor első kocka alakú háza"

A fenti szavakkal zárult a Molnár Farkas és társai által 1922-ben kiadott KURI manifesztum. A manifesztum értelmében a kubus — a minden feleslegestől letisztított legegyszerűbb geometriai forma — amelynek építészeti megnyilvánulása a kockaház, az észszerűség, a rend uralma az építészeti formálásban.

A vörös kubus, Kép: muveszetekhaza.hu

Budapestet gazdagította

Molnár Farkas 1925-ben elhagyta a Bauhaust, az építési gyakorlattal szorosabb kapcsolatban álló dessaui korszaknak már nem volt részese. 1925-ben visszatért Magyarországra és a hazai tervezői jog elnyeréséhez 1928-ban megszerezte a műegyetemi diplomát. 1927-től Budapesten működött, először Ligeti Pállal, majd önállóan, illetve Fischer Józseffel társulva. Főleg villákat és családi házakat épített. Művei a magyarországi konstruktivista-funkcionalista építészet első és egyúttal legkiemelkedőbb alkotásai. A modern építészek nemzetközi szervezetének (CIAM) magyarországi delegátusa és az 1928—38 között működő csoport vezetője volt. A modern építészet propagálása terén jelentősek voltak a Tér és Formában megjelent cikkei.

AZ ÉPÍTŐESZME

Építeni annyit tesz: a természet (anyagi világ) adott rendjét megváltoztatni és az emberi akarás eszmei rendjébe helyezni. Jelenti: hegyeket széthordani, köveket vágni, zúzni, rombolni, szétszedni. Jelenti: téglát, követ, cementet, vasat összefüggésbe hozni, szerkeszteni. De az egész emberiség élete ez — felbontás és összeállítás. Analízis — szintézis. Építés. (…) Az ember erőszakos akarata rombol és összerak. Épít. Én viselem a fogalom súlyát, a kettő egy: destruktív-konstruktív. Molnár Farkas, (Magyar írás, 1923. 6. sz.)

Kirekesztve

Mivel a CIAM magyar csoportjának 3. kiállítása után bírósági eljárás folyt ellene, közületi megbízást nem kaphatott. Továbbra is elsősorban magánmegrendelőknek tervezett családi házakat, társas villákat, főleg az akkor beépülő Rózsadombon, ezek alkotják életműve döntő részét. Főbb alkotásai: Lejtő úti, Harangvirág utcai, Lotz Károly utcai, Székács utcai stb. villák, Toldy Ferenc utcai 2. sz. alatti bérház.

Budapest Lejtő utca 2/b, Kép: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, Facebook

Képzőművészként kiállított a Képzőművészek Új Társaságával, alapítója tagja volt a Magyar Könyv- és Reklám művészek Társaságának és a Magyar Műhely szövetségnek. Kilenced magával tervezte a Köztársaság téri sávos beépítésű OTI bérházcsoportot (1932-1934), továbbá Fischer Józseffel közösen a pestújhelyi Munkáskórház személyzeti épületét (1936).

1938 áprilisában, az „Anschlusst" követően, a rendőrség a CIAM-szekció 1932-es kiállítása („Építsetek gyermekeitekért!") ürügyén eljárást indít ellene, s a Mérnöki Kamara törli tagjai sorából. 1938, a CIAM-szekció feloszlása után felépül még néhány családi- és társasháza, s ezekben az években indul a Heinrich István utcai Magyar Szentföld-templom kivitelezése. A munka 1945 januárjában bekövetkezett halála után is folytatódik, de 1949 elején félbeszakad.

Felhasznált irodalom

Gábor Eszter: Molnár Farkas kockaházai a „rote würfel"-től Heidegger Ernő balatonakarattyai nyaralójáig, Művészettörténeti Értesítő 30. évfolyam,1981/4. sz.

Mezei Ottó: Molnár Farkas és a Magyar Szentföld templom Építés-Építészettudomány - Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 9. kötet, 1977 / 4. szám /

Mendöl Zsuzsanna: Molnár Farkas és Pécs, Pécsi Szemle, 2010 (13. évfolyam, 1-4. szám)

Major Máté: Molnár Farkas munkái (Bp., 1923 —1933). — Építésügyi Szemle, 1959. 9. sz.);

Major Máté: A modern építészet szolgálatában (Jelenkor, 1967. 3. sz.)