A jáki templom

Magyarország egyik legismertebb, igazi ikonikus épülete a jáki Szent György-templom. A 13. században emelt épület a magyarországi románkori építészet kiemelkedő alkotása, illetve a nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt példája is egyben.

Nemzetségi monostor

A nemzetségi monostorok a középkori magyarországi építészet jellegzetes példái, melyek a 13. századra megerősödött, földbirtokkal rendelkező réteg önreprezentációjának fontos elemét képezték. A nemzetségek birtokuk központjában temetkezési helyükként is szolgáló templomokat emeltek, melyekhez jellemzően kis lélekszámú kolostor is tartozott. A templomok általában háromhajós, félköríves szentélyzáródású épületek, melyekben minden esetben helyet kapott az úgynevezett urasági karzat. Fontos megjegyezni, hogy a nemzetségi templomok nem szolgálhattak plébániatemplomként, így előfordul, hogy a közelükben kápolna is található, mint például Jákon. A nemzetségi monostorok legszebb példái elsősorban a Dunántúlon maradtak fenn, például a lébényi, a zsámbéki és a türjei templom, építészeti minőségét tekintve azonban kiemelkedik a jáki.

Menjünk közelebb!

A Szent György-templom szabadonálló, háromhajós, bazilikális szerkezetű, „keletelt” épület. Hajói félköríves apszisban végződnek, két tornya a nyugati oldalon helyezkedik el. Toronyalja a mellékhajók felé nyitott. Az imént felsorolt szerkezeti sajátosságok alapján egyértelműen a bencés templomok típusába sorolható. Későromán stílusjegyei alapján alapítása 1220 köré tehető, amit különböző írott források is megerősítenek. Alapítója a ják nemzetségből származó Nagy Márton zalai ispán és szlavón bán volt. Írásos emlékek alapján látható, hogy a templomot már 1223-ban használták, azonban teljes befejezésére és felszentelésére csak három évtizeddel később, 1256-ban került sor.

Három fázisban készült el a jáki templom

Az épületen kisebb-nagyobb következetlenségek alapján több tervmódosítás nyoma, és ezáltal három fő építési fázis fedezhető fel, amelyek stíluskritikai alapon három különböző műhelyhez köthetők. Az építkezés az északi mellékhajó keleti részével indult. Ezen a szakaszon látható, hogy még egy valamivel kisebb templom szerepelt a koncepcióban. A második fázisban épült a nyújtott főszentély és a déli mellékszentély, valamint a hosszház keleti végen elhelyezkedő pillérpár, a körítőfalak és az általuk tartott boltozat, továbbá a méltán híres nyugati kapuzat. A harmadik fázisra a templom befejezése tehető.

Honnan jöttek a kőfaragó mesterek?

A legszínvonalasabb és a magyarországi, valamint ausztriai építészet későbbi alakulása szempontjából legjelentősebb műhelyhez a második fázis köthető. A kőfaragók munkája stílusát és minőségét tekintve a bambergi székesegyházzal, illetve a gelnhauseni Marienkirchével mutat közeli rokonságot, így a mesterek ezekről a területekről érkezhettek. Az apszisok külső falán látható kiváló szobordíszek mellett ők faragták a már említett nyugati kapu faragványait is, melyek a jáki templom leghíresebb és szimbolikus jelentőséggel bíró részét képezik. A bélletes kapuzaton úgynevezett normann pálcatagos díszítés figyelhető meg, a nyílás fölötti mezőben, az úgynevezett timpanonban a mandorlában ülő, angyalokkal körülvett Krisztus alakja jelenik meg. A kapu fölött elhelyezkedő oromzaton Krisztus és a 12 apostol alakja látható, igaz, egy-egy apostol csak a tornyok lábazati zónájában kaphatott helyet. A kapuzaton további alakok is megjelennek, Mária és a gyermek Jézus, valamint az oroszlánnal küzdő Sámson egy-egy szoborfülkében, két további oroszlán pedig a bélletes kapu két oldalán helyezkedik el.

A törökök nem kímélték a szobrokat

A szobrok faragása különösen finom, kiemelendő a pálcatagos díszítés áttört felülete, illetve az emberalakok ruhájának redőzete. Sajnos a szobrok nagy része nem eredeti, mert több áldozatul esett a török pusztításának – mivel a muzulmán vallás tiltja az emberábrázolást –, többet pedig a későbbi helyreállítások során cseréltek ki. Az említett német területről érkezett műhely munkája nagy hatást gyakorolt Nyugat-Magyarország és Alsó-Ausztria építészetére, hasonló jegyek többek között a bécsújhelyi dómon, illetve a bécsi Stephanskirchén is kimutathatók.

Új műhely érkezett a harmadik fázisban

A harmadik fázist kivitelező és az épületet befejező műhely tagjai kevésbé voltak képzettek, ami az általuk épített részletek, illetve a templom szomszédságában álló kétszintes, négykarélyos – később erősen barokkizált – Szent Jakab-kápolnán érezhető. Ám ennek a műhelynek a tevékenysége is nagyban hatott a környék építészetére, ők építették ugyanis a pápóci, a csempeszkopácsi és a domonkosfai templomot, melyek 13. századi téglaépítészetünk jellegzetes, nem túl kvalitásos, ám kedves példái. A jáki templom déli kapuján megjelenő, később széles körben átvett Agnus Dei, vagyis Isten Báránya ábrázolás is ehhez a műhelyhez köthető.

Lépjünk be a templomba!

A háromhajós templom belső tere impozáns. A korszakra jellemző lőrésszerű ablakok miatt viszonylag kevés fény áramlik be a hatalmas térbe, melynek köszönhetően a hangulat sejtelmes és mélyen spirituális. A belső tér viszonylag díszítetlen, sokkal inkább méreteinél fogva gyakorol nagy hatást a befogadóra, bár a hajókat egymástól elválasztó kötegelt pillérek növényi ornamentikával és állatfigurákkal dekorált oszlopfejezetei kifejezetten szépek. A kapu fölött elhelyezett kegyúri karzat falában látható ülőfülke még a későromán, míg a csúcsíves boltozati rendszer már a korai gótika jellegzetességeit mutatja. A belső térben freskómaradványok is találhatók. Ezek közül a legjobb állapotban a szentély Szent György és a sárkány harcát ábrázoló falképe, valamint a toronyalj a templom alapítását és Nagy Márton halálát ábrázoló freskói vannak.

Folyamatos átalakítások

A Szent György-templom később több átalakításon is átesett. Az első, Folnay Ferenc apát által végrehajtott helyreállításra azért volt szükség, mert 1532-ben a Kőszeget ostromló törökök komoly károkat okoztak, majd 1576-ban az épület részben leégett, végül villámcsapás érte. Folnay a munkálatokat 1660-ban kezdte meg, ekkor újjáépítették a déli falat, a hajók barokk ablakokat és fiókos dongaboltozatot kaptak. Az 1770-es években az eredeti toronysisakokat hagymasisakra cserélték, melyeket azonban 1785-ben igen csúcsos, barokk volutákkal körülvett toronysüvegek váltották fel. A templom utolsó nagy átalakítására 1896 és 1904 között Schulek Frigyes tervei alapján, purista szellemben került sor. Ennek során eltávolítottak minden nem középkori eredetű elemet, sőt, még néhol eredeti, ám rossz állapotú részleteket is, majd tisztán későromán stílusban állították helyre a templomot. Ekkor készültek a belső tér leglátványosabb elemei, a szószék és a szentélyrekesztő is. Ez a purista hozzáállás a jelenlegi műemléki helyreállítási elveknek nem felel meg, hiszen ilyen esetben számos kvalitásos részlet is eltűnik, ám tény, hogy ennek köszönhetjük a jáki templom stílustiszta összképét. Legutóbbi restaurálása, mely több évig tartott, 2024-ben fejeződött be. A teljes körű külső és belső fejújításnak része volt a nyugati kapu helyreállítása, a templomkert megújítása és a Szent Jakab-kápolna felújítása is. A munkálatok a Péterffy+Dőry Architects, valamint Sarkadi Márton tervei szerint történtek.