A nemzetségi monostorok a középkori magyar építészet jellegzetes példái, melyek a 13. századra megerősödött, földbirtokos réteg önreprezentációjának kedvelt eszközei voltak.
A birtokközpontban emelt, temetkezési helyként is szolgáló templomok általában háromhajós, félköríves szentélyzáródású épületek, melyekben minden esetben helyet kapott az úgynevezett urasági karzat.
Ezek az épületek azonban nem szolgálhattak plébániaként, így előfordul, hogy a közelükben kápolna is található. Ez magyarázza a jáki Szent György-templom mellett álló Szent Jakab-kápolna létét is. A jáki templom szabadonálló, háromhajós, bazilikális szerkezetű, keletelt épület. Hajói félköríves apszisban végződnek. Két tornya a nyugati oldalon helyezkedik el. Toronyalja a mellékhajók felé nyitott. Az imént felsoroltak egyértelműen a bencés templomok típusába sorolják.
Késő román stílusjegyei alapján alapítása 1220 köré tehető, amit az írott források is megerősítenek. Alapítója a ják nemzetségből származó Nagy Márton zalai ispán és szlavón bán volt. Az épületen kisebb-nagyobb következetlenségek alapján több tervmódosítás nyoma, és ezáltal három fő építési fázis fedezhető fel. Mindhárom szakasz más-más műhelyhez köthető.
Az építkezés az északi mellékhajó keleti részével indult. Ekkor még egy valamivel kisebb templom szerepelt a koncepcióban. A második – legszínvonalasabb és legjelentősebb – fázisban épült a nyújtott főszentély és a déli mellékszentély, valamint a hosszház keleti végen elhelyezkedő pillérpár, a körítőfalak és az általuk tartott boltozat, továbbá a híres nyugati kapuzat. A harmadik fázissal fejeződött be a templom építése. Az apszisok külső falán látható kiváló szobordíszek mellett a második fázis mesterei faragták a már említett nyugati kapu faragványait is, melyek a jáki templom leghíresebb, szimbolikus részévé váltak. A bélletes kapuzaton úgynevezett normann pálcatagos díszítés figyelhető meg, a nyílás feletti mezőben, azaz a timpanonban a dicsfényben, más néven mandorlában ülő, angyalokkal körülvett Krisztus alakja csodálható meg. A kapu fölötti oromzaton Krisztus és a 12 apostol látható, igaz, egy-egy apostol csak a tornyok lábazati zónájában kaphatott helyet. A kapuzaton sok más alak is megjelenik. Egy-egy szoborfülkében például Mária és a gyermek Jézus, valamint az oroszlánnal küzdő Sámson látható. A bélletes kapu két oldalán pedig egy-egy oroszlán helyezkedik el.
Sajnos a szobrok nagy része nem eredeti, mert – mivel a muzulmán vallás tiltja az emberábrázolást – a török pusztításkor megsemmisítették őket, többet pedig a későbbi helyreállítások során cseréltek ki. A háromhajós templom belső tere is impozáns. A korszakra jellemző lőrésszerű ablakok miatt viszonylag kevés fény áramlik be a hatalmas térbe, melynek köszönhetően a hangulat sejtelmes és mélyen spirituális. A belső tér viszonylag díszítetlen. Inkább méreteinél fogva gyakorol nagy hatást a befogadóra. A Szent György-templom később több átalakításon is átesett. Szükség is volt a felújításokra, hiszen hol a török ostromolta, hol leégett, hol villámcsapás érte.
Legutóbbi restaurálása, mely több évig tartott, 2024-ben fejeződött be. A Péterffy+Dőry Architects, valamint Sarkadi Márton tervei szerint történt teljes körű külső és belső fejújításnak része volt a nyugati kapu helyreállítása, a templomkert megújítása és a Szent Jakab-kápolna felújítása is. A tavasz óta látogatható épület restaurálásával azonban még nem fejeződtek be a munkálatok, a következő lépés a templomhoz kapcsolódó látogatóközpont és kiállítótér megépítése lesz.
