Vannak helyek, amelyeket mindenki ismer, akkor is, ha éppen az összes arra járónak egészen mást jelent. Az egyik ember sietve halad át, mert nem kedveli a környéket, a másik hosszasan kortyolja a kávéját, minél jobban elnyújtva a sétát. Városi legendák, vicces pletykák vagy éppen tragikus események helyszínei, ahol minden sarok és épület egy új történetet mesél. A Budapest utcáiról, tereiről szóló cikksorozatunk első részében a Rottenbiller utcán barangoltunk, ezúttal pedig a Népszínház utca rejtett szépségeit és titkait mutatjuk meg.
Elmondhatjuk, ha máshogyan nem is, de a Népszínház utca országos hírnevet szerzett a lassan 10 éves, futótűzként terjedő kisvideóval, amelyen egy férfi ordít a megállóban és ököllel üti a táblát, miközben elmegy az esti villamos. Az „Összeomlás a Népszínház utcában” elnevezésű videót, a Népszínház utca 28. egyik harmadik emeleti erkélyéről rögzítették, és azóta szinte nincs olyan, aki ne látta volna a mémmé vált felvételt. A környék egyébként bővelkedik a hasonló jellegű szokatlan jeleneteket rögzítő képekben, videókban, viszont az vitathatatlan, hogy ez a legismertebb.
A Népszínház utca a Blaha Lujza tértől, a Teleki térig tart, és talán nem túlzás azt állítani, hogy a főváros egyik legizgalmasabb utcája. Utánozhatatlan nagyvárosi nyüzsgés jellemzi az eklektikus képet mutató utcát, ahol helyiek és külföldiek, rejtett művészeti galériák, illetve jobb napokat megélt kínai boltok és kiskocsmák élnek egymás mellett szorosan, egy szokatlan közösséggé összeolvadva.
A sokszor „hírhedt Népszínház utcaként” emlegetett hely szépségeit, különlegességét gyakran tényleg nehéz észrevenni a „hétköznapi népszínházi miliőben”. Mégis érdemes tenni egy kísérletet, hiszen a nagymúltú utcában gyönyörű art deco, szecessziós házakat és valódi történeteket találhatunk.
Az utca, amelynek „nincs eleje”
Honnan is indulhatna egy séta, mint az utca elejétől. Azonban a Népszínház utca ebből a szempontból is kakukktojásnak számít, hiszen a Blaha Lujza tér felől érkezve, az elején állva a 4-es számot láthatjuk az első épületen. Átnézve a túloldalra szintén nem bukkanunk az 1-es szám nyomára, ahogy az aluljáró túloldalán sem, mivel ott már a Blaha Lujza tér házai állnak. Az első házszám a hetes. Nem tévedés és nincs szó adminisztrációs hibáról sem.
A Népszínház utca egykor a mai Márkus Emília utcától indult, ekkor a Blaha Lujza tér még nem is létezett. Ezt a területet csak később, 1919-ben alakították ki, így
a Népszínház utca elején az 1965-ben felrobbantott Népszínház, a Sajtópalota és a most felújított Corvin Áruház állt, amelynek az eredeti címe még Népszínház utca 1-2. volt.
Népszínház pedig ugyan azóta már nincs, de az utca máig őrzi az egykori kulturális intézmény nevét.
Korábban az utcát, a Népszínház 1875-ös megnyitása előtt más neveken ismerték. Eleinte a Keresztúri országút elnevezést viselte, majd Baromvásár és Sertésvásár, valamint Fleischergasse, azaz Hentes utca volt. 1838-tól Szarvasmarha-kereskedők utcája lett, majd Sertéskereskedő utca néven hivatkoztak rá, egészen 1874-ig, amikor megkapta a mai Népszínház utca nevet.
Az első lépés itt a második
Az utca első épülete tehát a Népszínház utca 2. A klinkertégla épületet Hauszmann Alajos tervezte, akinek a nevéhez fűződik többek között a Műegyetem központi épülete is. Az 1879-ben elkészült épület a Budapesti Állami Közép-Ipartanodának adott otthont. Az épület jelenleg az Óbudai Egyetem Bánki Dónát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara, így az oktatási funkció lényegében megmaradt.
Ha tovább szemlélődünk az utcán, nem sokkal a pékség és a lottózó után, de még a kebabos előtt a Kínai negyed éttermet láthatjuk. Ez nem is feltétlen a multikulti ételkínálat miatt érdekes, hanem a Népszínház utca 13-15-ös számú épületek szokatlan összeolvadása miatt, ahogy a többemeletes lakóházak közé ékelődött a kis, földszintes ház. Az egészen biztos, hogy ez az egyetlen földszintes épület a Népszínház utcában, de a környéken sem sok hasonló ház van.
Az apró épület tökéletesen jelképezi az utca sokszínű múltját és jelenét is. A mostani étterem helyén, amely Budapest egyik első kínai fogásokat kínáló vendéglátóhelye volt, korábban egy magyaros halászcsárda állt.
Nemcsak színével, hanem formavilágával is kitűnik a Népszínház utca 19. a sorból. Érdekessége, hogy elsőre úgy néz ki, mint egy 50-es évekbeli Bauhaus épület, ám valójában 1911-ben épült. A különleges, hegyes és keskeny formájú telekre Harsányi Ferenc és Adolf kérésére tervezte meg Lajta Béla az ötemeletes bérházat, amely az engedélyezési terveken még sokkal díszesebb volt, a kor többi épületéhez hasonlóan. A díszítettség jellemzően a háború utáni időszakban tűnt el, ezért a Lajta-ház „csupaszsága” szokatlannak számított. Az épület jól példázza Lajta munkásságának egyediségét, illetve hogy azt mondják róla, hogy már a háború előtt is modern volt.
A Kiss József utca sarkán áll a Népszínház utca 22., amelynek talán a legfeltűnőbb eleme a homlokzaton található mozaikkép. A díszt 1908-ban Dudits Andor tervezte és témáját tekintve elsőre egy történelmi jellegű képnek tűnhet lovakkal, azonban valójában a sörkészítés és a sörivás dicsérete a fő motívum. A sörháznak nevezett épületet Vidor Emil tervezte 1906-ban. Ez volt a Polgári Serfőzde bérháza, így nem véletlen a mozaik sörös tematikája sem. 1934-ben itt hozta létre a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. a központi sörlerakatát.
— Fotó: Kaiser Ákos
Az izgalmas homlokzatdekorok sorát a Népszínház utca 25.-tel lehet folytatni. A szecessziós lakóházat Vágó József és Vágó László tervezte, a negyedik emelet magasságában pedig lovagkort idéző jelenetet ábrázoló vakolat relief látható.
A Népszínház utca 27.-hez érve már elsőre érezhető, hogy valami eltér itt az átlagostól. A gangos házakat jól ismerhetjük, azonban
ez az épület olyan, mintha kifordították volna,
mivel az utcára néznének a folyosók. Ebben az esetben ezek a folyosónak tűnő részletek valójában erkélyek, de tény, hogy a látvány rendhagyó.
Sajnos, a tervezőről és az építtetésről nincs túl sok információ, de állítólag az építészt a párizsi házak inspirálták. Egy a házzal kapcsolatos pletyka szerint pedig 1957-ben illetéktelen lakásfoglalóként azonosítottak egy nyugdíjas asszonyt, aki a gangon, vagyis az erkélyen élt.
Az utca egyik legimpozánsabb sarokháza a Népszínház-Bérkocsis-Nagyfuvaros utcák sarkán álló Népszínház utca 31. amelyet Révész Sámuel és Kollár József tervei alapján 1911-ben építettek. Az 5+1 emeletes lakóház mondhatni az „elitnek” épült, lakbérrel szűrték ki a nem odaillő embereket.
Korábban a ház aljában működött az Eldorádó mozi és mulató, majd 1951-től a Napmozi egészen 1986-ig. Jelenleg Romano Kher Budapesti Roma Művelődési Ház a hely neve. A Napházat egykor a fővárosi önkormányzat alapította a roma identitás és kulturális értékek megőrzésének céljával.
— Fotó: Kaiser Ákos
Nem épület, de mégis évtizedek óta az utcaképhez tartozik a „zöld bódé” a Népszínház utca elején. Hogy mióta van itt és mi pontosan a funkciója, azt hosszasan lehetne találgatni, ám egyes források szerint már legalább 68 éve őrzi a megfigyelő állás szerű építmény az utca rendjét vagy éppen rendszertelenségét. A kerületi lap arról is ír, hogy az épület egy menetirányító villamos-végállomás.
Annak ellenére, hogy manapság már nem használják, nem irányítanak vele semmit, a zöld bódé ugyanúgy részévé vált a Népszínház utca nem mindennapi légkörének, mint a fent említett épületek és a helyi közösségek történetei.
Nyitókép: Kaiser Ákos
