Mégis mi köze lehet egymáshoz a napokban épp Dua Lipa arcképével leponyvázott bécsi Stephansdomnak és a miocén korban a Pannon-tengerben élt mészkiválasztó algának? Fertőrákoson kiderült.
Sokáig tabu volt a sopronkőhidai börtön és a Fertő tó által közrefogott fertőrákosi kőfejtő történetének 20. századi epizódja, s mint olyan, rengeteg szóbeszéd járt róla, ha nem is mindig az igazság.
Több tucat golyónyom a kőfalban, néhány gerendavéset és egy 80 méter mély kút emlékeztet arra a mintegy 400 zsidó munkaszolgálatosra, akik itt lelték halálukat 1945-ben. Mégsem csak ez az, amivel beírta magát a történelembe az itt magasodó mészkő kitüremkedés. Templomok, városfalak, de gyakorlatilag fél Bécs az innen kibányászott kőből épült.
Egy munkatábor nyomai
Ahogy végigsétálunk a kőfejtő feletti több mint öthektáros füves területen, lenyűgöző látványban lehet részünk. Tekintetünket kelet felé messzire szabadjára engedve a Fertő víztükrében gyönyörködhetünk, de már lejjebb is ereszkedünk a kőfejtőbe.
Ám mielőtt a hatalmas lajtamészkő képződmény gyomra elnyelne bennünket, végigpásztázzuk a bejárat melletti kőfalat, amelyen hosszanti gerendavésetek árulják el, hogy
nem is olyan régen nyomorúságos barakkokhoz szolgált támaszul.
Egy gyermek sem tudott volna felállni azokban az alacsony lyukakban, amelyeket az itt fogva tartott zsidó munkaszolgálatosok alvóhelyéül tákoltak össze, erről a környékbeliek sokat tudnának mesélni. Ők voltak azok, akik a háború után megtalálták a tragédia nyomait. De nem csupán ez emlékeztet a borzalmakra: az északi falon temérdek golyónyom maradt a falban, miután kegyetlenül kivégezték a foglyokat. Örök mementó.
Cápafog és bivalyszekér
A történet azonban nem itt kezdődik. Osztrigák, kagylók és csigák maradványainak milliói bukkantak és bukkannak még mindig elő a fertőrákosi kőfejtőből előbányászott lajtamészkőből.
A 10 millió évvel ezelőtti időkben a teljes Kárpát-medence egy hatalmas, sekély, édes vizű tó volt, amelynek épp a habos, hullámzó partvidéke lehetett a mostani Fertőrákos környéke. Így lehetséges, hogy a temérdek vörösmoszat és a tófenéken élő mindenféle állat mészváza végül egy mészkiválasztó alga hathatós közreműködésével olyan sűrű és tartalmas iszapot hagyott maga után, amely tökéletes építőanyagot hozott létre az utókor számára.
Izgalmas őslénytani kiállítás segít elképzelni és megérteni a látogatónak az évmilliókkal ezelőtti életet: a Pannon-tenger élővilágát és a belőlük létrejött kőzet tulajdonságait.
Ugyan kit ne hozna lázba az a hatalmas cápafog, amelyet a bánya dobott ki magából?
Másokat inkább az érdekel, hogyan vonszolták el innen a szekerek elé befogott bivalyok az 50 mázsás kőtömböket a bécsi építkezésekhez.
Városfalak, templomok építőanyaga
De lássuk, mit jegyzett fel a krónika! A könnyen kifejthető és formálható kőtípus kelendő építőanyag volt mindig. Már az ókorban bányászhatták a követ a környéken, hiszen a város alapítói a Sopront körbeölelő falat bizonyosan ebből emelték, nagyjából Kr. előtt a 4. században. A sánc, amely a várost volt hivatott védeni, 8 méter magas volt, így óriási mennyiségre volt szükség a rákosi kőből.
A rómaiak is előszeretettel használták, a legtöbb építményhez ez szolgált alapanyagul.
A honfoglalás és az államalapítás után pedig szintén számtalan környékbeli és távolabbi templom elemeit faragták ki az itt bányászott mészkőből.
Több kőfejtő is működött a térségben, a ma ismert egykori bánya a barlangszínház helyén volt, és az 1500-as évektől vetették rá magukat a kőfaragó mesterek, akik csodájára jártak a kő minőségének. 1857 hozott fordulatot a működésben,
ettől az évtől Bécs építkezéseit volt hivatott kiszolgálni a kőfejtő.
Sorra nőttek ki a földből a szebbnél szebb paloták, lakóházak, középületek és templomok. Ekkor újult meg a bécsi Szent István-székesegyház, vagyis a Stephansdom néven ismert gótikus nagytemplom is, amelynek ugyan állt itt egy késő román elődje, de mai, világörökségi elismerést kivívott formáját ekkor, épp a rákosi kőből történt kibővítésével nyerte el.
Ma egy Dua Lipa arcképével hirdetett parfümreklám takarja el a templom falát,
s láthatóan nem zavar ez senkit az osztrák fővárosban. Határon innen pedig a fertődi Esterházy-, illetve a keszthelyi Festetics-kastély építésekor használták nagy mennyiségben az itt bányászott mészkövet.
Került innen kőpor a mezőgazdaság számára talajjavítóként, épültek síremlékek és más építmények, de még vakolóanyagokba is szállítottak a remek minőségű rákosi kőből. Legutóbb Fehérvárcsurgón, a Károlyi-kastély udvari mellvédje épült itt bányászott kőből, de a gödöllői Grassalkovich-kastély ablakainak kőkeretét is ebből a kőből faragták ki.
Mi a titka?
A sárgásfehér lajtamészkő a legjobb fajta a maga nemében. Szakértők szerint az úgynevezett testsűrűsége a durva mészkövekre jellemző széles tartományban mozog, emiatt aztán nagy előnye, hogy sokféleképpen használható. Azt is lejegyezték róla, hogy nyomószilárdsága kiemelkedően jó. További plusz pont, hogy viszonylag alacsony a vízfelvételi képessége, ami szintén nem hátrány, ha például az időtállóságot nézzük. És mi a helyzet a fagyállósággal? 50 teljes fagyasztási és olvasztási ciklust dokumentálva a szakértők megállapították, hogy semmiféle szerkezeti vagy felületi elváltozással nem jár a rákosi kő esetében a fagy. Mi kell még?
A legszebb és legjelentősebb környékbeli épületekben van tehát a legjobb helyen.
Hogy bármiféle szabadtéri zenei hangversenyhez tökéletes helyszínül szolgálhat a bánya területe, arra Dohnányi Ernő, a neves zeneszerző jött rá, de mégsem ez a momentum, és nem is Kóh Ferenc operaénekes gyakori nagy sikerű fellépése írta be a helyszínt a kulturális és művészeti élet nagy könyvébe, hanem a tény, hogy esőben is gondoskodni kell az előadások megtartásáról. Így lett a kőfejtő előtere helyett immár a csarnoka a koncertek kifogástalan terepe.
Közel 750 néző ülhet itt le kényelmesen, az akusztika messze földön híres, a látvány pedig egyedülálló.
S ha bejárjuk a bánya gyomrát, felnézünk a mennyezetre és elképzeljük, ahogy a kezdetben szabálytalan, később téglatest alakú tömbök szinte felfoghatatlan mennyiségben hagyták el a kőfejtőt, hogy városokat építsenek belőlük, valamit megértünk abból a csodából, amit úgy fogalmazhatunk meg:
természet és ember egymásrautaltsága, együttműködése.
