Budapest ikonikus későmodern épületei között a budai dombok peremén magasodó Körszálló, hivatalos nevén Hotel Budapest különleges helyet foglal el. A Szrogh György által tervezett, 1967 szilveszterén átadott szálloda nemcsak építészeti szempontból érdekes, hanem a Kádár-korszak lenyomata is. Fotóriportunkban megmutatjuk, milyen volt az épület fénykorában és hogy fest ma.
A Rózsadomb peremén álló, 64 méter magas, henger alakú szálloda már megépülésekor megosztó látványt nyújtott. Maga az építész „félig bevert szegként” hivatkozott rá, mások dobozos sörhöz hasonlították, megint mások – és ezek közé tartozom én is – egyenesen szépnek látják.
Csakúgy, mint későmodern építészetünk más darabjai, a Körszálló története során számos vita tárgyát képezte, és ez napjainkban sincs másképp – az épület tervezett bontása és luxuslakás-komplexumként való újjáépítése ugyanis szakmai vitát generált. A tervek apropóján mi is bejártuk az épületet, mutatjuk, milyen volt egykor és hogy néz ki ma.
Torony a bérházak és villák között
A szálloda létrejötte a szocialista presztízsépítkezések sorába illeszkedett, célja pedig egy olyan magasház felépítése volt, amely a korszak turizmusának fejlődését hirdeti. A telek eredetileg a Florida Kioszk nevű vendéglő otthona volt, amelyet a háború rombolt le. Innen eredt az eredeti koncepcióban szereplő Hotel Florida elnevezés, mely aztán a kivitelezés során Hotel Budapestre módosult.
Ezzel együtt az eredeti elképzelésben szereplő nyári nyitva tartás is téli-nyári üzemelésre módosult, ami nem kis fejtörést okozott a tervező KÖZTI munkatársainak, hiszen a komplexebb feladathoz nagyobb büdzsé nem társult, az épületet az eredeti költségvetésből kellett megvalósítani.
Szrogh György és Szutor János az épület kialakításánál a későmodern építészet jól bevált szálloda és irodaház formátumát alkalmazták: egy a kiszolgáló egységeket, vendéglőket és recepciót magába foglaló, úgynevezett lepényépületből és a szobáknak helyed adó toronyból álló épületet tervezett. A hengeres forma világszerte nagy divat volt a korszakban, ugyanakkor magyarországi egyedisége miatt a szálloda Budapest egyik legismertebb épületévé vált.
A grandiózus megnyitó és az építés kihívásai
A szálloda építése két év alatt lezajlott, ám a kivitelezés során számos technikai és anyagbeszerzési nehézséggel kellett megküzdeni. Mivel hiánygazdaság volt, sajnos ez nem volt egyedülálló eset a korszakban, későmodern épületeinkkel gyakran előfordul, hogy míg a design kiváló és valóban megőrzésre érdemes, a szerkezet hagy kívánnivalót maga után.
A Szrogh György által elképzelt belsőépítészeti megoldásokat is sokszor a korabeli gyártási lehetőségek korlátozták. Egyedi gyártású bútorokra nem volt keret, a korszakban kapható bútorok pedig nem nyerték el az építész tetszését, mert nem tudta velük elérni a kívánt elegáns hatást – az épület eleve csupán háromcsillagos szállodaként nyitott meg. Ennek ellenére az enteriőr néhány eleme kifejezetten jól sikerült, ide sorolható a lepényépület első emeletén található eszpresszó és a legfelső szinten található bár berendezése.
Valóban elegáns és jellegzetes teret azonban a lepényépület földszintjén, a recepción sikerült kialakítani. A kerek recepciós pult a fölötte található karakteres lámpákkal, az első elemeletre vezető, spirálisan tekeredő látványos rámpa és a finom megformálású csigalépcső mind olyan elemek, melyek a korszak egyik legelegánsabb enteriőrjévé teszik a Körszálló recepcióját.
Coca-Cola életérzés
Mivel szocialista presztízsberuházásról van szó, az ünnepélyes megnyitó előtt két nappal maga Kádár János is ellátogatott az épületbe, azonban a munkások az utolsó pillanatokig dolgoztak a befejezésen: a tapétázók még elvileg dolgoztak az avatás reggelén is.
A megnyitás sem volt zökkenőmentes: az egyik dolgozói szobában tűz ütött ki, míg egy másik helyiségben leszakadt a mosdókagyló, elárasztva vízzel a hallt. A felvonók sem készültek el teljesen, így a liftszerelők a kabin tetején állva, manuálisan kapcsolták az emeleteket.
A hotel híres tetőteraszán egykor egy panorámabár működött, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt Budapestre – csakúgy, mint a szobákból. A bár azért vált legendássá, mert itt lehetett Magyarországon először Coca-Colát kapni. A helyet népszerűsége ellenére azonban végül be kellett zárni, mivel többször előfordult, hogy ittas vendégek tárgyakat hajigáltak le a magasból, és sajnos több öngyilkosság is történt. A legfelső szintet apartmanokká alakították.
A társasági élet központja
A Körszálló hamar a fővárosi társasági élet egyik központja lett, annak ellenére, hogy szállodaként soha nem volt igazán sikeres, fénykorában is 50-60 százalékos töltöttséggel üzemelt. A belvárostól távoli elhelyezkedése miatt ugyanis nem volt népszerű a turisták körében – csodálatos, budai Várra néző panorámája és zöld környezete ellenére.
Színvonalas vendéglátóipari egységei azonban rengeteg budapesti vendéget vonzottak, többek között azért, mert a ’60-70-80-as évek legnagyobb sztárjai, például Korda György és Zámbó Jimmy mind itt léptek fel. Ennek köszönhetően kialakult egyfajta presztízse, így külföldi hírességek is szívesen szálltak meg itt. A hotel vendégei között volt többek között Thor Heyerdahl világutazó, Willy Brandt német kancellár, Isabella Rossellini színésznő és II. Erzsébet brit királynő is. 1981-ben pedig a líbiai vezető, Moammer Kadhafi is itt szállt meg – egyik testőre azonban kis híján lelőtt egy ablakot tisztító ipari alpinistát, mivel terroristának nézte.
Retró báj és új élet
A szálloda története során többször átesett kisebb felújításokon, ám eredeti karakterét és retró hangulatát máig megőrizte, így izgalmas kordokumentum. Szállodának azonban sem az elhelyezkedése, sem a mai előírások miatt nem alkalmas, így a jelenlegi tulajdonos, a Market Asset Management luxuslakások kialakítása mellett döntött.
Komolyabb átalakítást – ami egyébként a szállodafunkcióhoz és a hozzá tartozó, kötelező csillagbesoroláshoz, valamint előírásokhoz is szükséges lenne – a hiánygazdaság idején „kimaxolt” szerkezet nem tesz lehetővé, ezért az épületet a tervek szerint lebontják, és az eredeti tervező, a KÖZTI koncepciója szerint egy nagyon hasonlót építenek a helyére. Így a Körszálló jellegzetes sziluettje továbbra is része marad a budai városképnek, az új lakótömb azonban megfelel napjaink előírásainak és igényeinek.
Magyar Építőművészet, 1968. 17. évf. 4. szám
Fehérvári Zoltán - Hajdú Virág - Prakfalvi Endre - Ritoók Pál: Magyar Építészet a Szépítő Bizottmánytól napjainkig, Kossuth Kiadó, Budapest, 2017.
