1999. november 12-én nyitotta meg kapuit a Westend City Center bevásárlóközpontja. Az, hogy régi vagy kultikus, kopott vagy patinás, népszerű vagy kihalt döntse el majd a következő 25 év. A hatalmas épületegyüttes egyedülállónak számított a korában, a szimbólummá vált vízesés pedig számtalan találkozó helyszíne lehetett. Mégis a bevásárlások közepett a Westend igaz történetei a feledés homályába merültek.
Hatalmas szenzációnak számított, amikor ma 25 éve, 1999. november 12-én megnyitott a Westend City Center (ma már csak Westend), Magyarország harmadik, és máig legnagyobb modern bevásárlóközpontja. Csak a Pólus Center és a Duna Plaza előzte meg, viszont mindkettő elég távol volt a városközponttól, ezért is volt egyedülálló egy olyan fejlesztés, ami egy belvárosi közlekedési csomópontba került.
A helyszínválasztás nem véletlen. A Westendet megálmodó Demján Sándort az új típusú kereskedelmi ingatlanok úttörőjének is nevezik. Az üzletember úgy gondolta, hogy oda kell kereskedelmi létesítményt építeni, ahol már amúgy is voltak kereskedők és vásárlók, mert ott ötven év múlva is lesznek. A megjósolt 50 év első fele őt igazolta. Évente 20 milliószor fordulnak meg az épületben, kétezren dolgoznak a bevásárlóközpontban, körülbelül ugyanennyien pedig a kapcsolódó irodaházban és a hotelben összesen.
A Westend-ház felrobbantása
A Westend teljesen átformálta a Váci út képét és gyökeresen megváltoztatta a környék hangulatát és funkcióit. Egykor a Nyugati pályaudvar jelenlegi parkolója és a buszvégállomás helyén állt a hírhedt Westend-ház. A kétes hírű, bordélyházként is működő garniszálló regényes véget ért: 1978-ban felrobbantották, hogy helyet csináljanak a Nyugati (akkor: Marx) tér otromba felüljáróinak.
A kilencvenes években a Nyugati csarnoka mellett árusok bódésora állt, ahol mindent lehetett kapni és folyamatosan tolongtak a vásárlók. Demján a jövedelmező bódé-biznisz helyett már akkor vásárlási lehetőséget ígért a kofáknak az épülő bevásárlóközpontban. Érdekesség, hogy egy-egy üzlet ilyen módon már a megnyitó óta üzemel, 25 éve.
Az elsőre lehetetlen küldetésnek és irreálisan drágának ígérkező beruházást sokan nem tartották túl ígéretesnek, azonban Demján látta a lehetőséget a pályaudvarok melletti kihasználatlan területekben, amelyek számítása szerint rengeteg ingázó vásárlót hozhatnak a központba.
Egy város a városban
Az építkezés 1998-ban kezdődött és alig 16 hónappal később, 1999. november 12-én át is adták a bevásárlóközpontot. Ez a tempó mai szemmel nézve is rekordnak számít: 48 ezer négyzetméteres épület alig több mint egy év alatt. Még elképesztőbbnek tűnhet a megvalósítás gyorsasága, ha a terület múltjában még egy kicsit „mélyebbre ásunk”. Így kellett tennie a munkásoknak is, hiszen a pályaudvar a második világháború brit és amerikai bombázóinak is kiemelt célpontja volt, ezért már az első percekben több robbanószerkezetre bukkantak. Az építkezés csak a terület bombamentesítése, illetve talajcsere után folytatódhatott.
Finta József, a projekt vezető építésze elbeszélése alapján több alkalommal vitatkozott Demján Sándorral a Westend különböző részletein, de az alapkoncepcióban teljes mértékben egyetértettek. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-, illetve kétszeres Ybl Miklós- és Prima Primissima díjas magyar építész tervező idén januárban hunyt el. Az ikonikus plázán kívül többek között olyan épületek köthetők Finta József nevéhez, mint a Kempinski Hotel Corvinus, az Intercontinental Budapest Hotel, a Mariott Hotel vagy a Schönherz Kollégium.
A Finta és Társai Építész Stúdió egyik legnagyobb volumenű megbízásának számító Westend City Center több szakmai díjat is kapott. Nem mindenki tudja, de a komplexum egy része pillérekre épült, vagyis a parkolóház és a tetőkert alatt hat vágányon közlekednek a vonatok. Az építészeti-városfejlesztő európai szakemberek körében a sínek lefedése és felettük a tetőkertek kialakítása hatalmas elismerést váltott ki.
A tetőn elterülő háromhektáros kert a kerület egyik legnagyobb zöld területe. Amíg az üzleteket járjuk, felettünk egy zöld oázisban éppen sütögetnek, kávéznak vagy éppen söröznek.
A Westend bevásárlóközpontjának alapkoncepciója a „város a városban”. Egy olyan tér kialakítása volt a terv, ahol a fedett utcák és terek, sugárutak, utcanévtáblákkal ellátva egy belvárosi séta, vásárolgatás hangulatát idézik. Maga a teljes épületegyüttes, az irodaházakkal, a tetőkerttel és a szállodával szinte valóban egy önálló városrészként működik.
Halott és halálos Niagara-vízesés
Ha a Westendre gondolunk, egészen biztosan eszünkbe jut a Niagara, vagyis a Nyugati felé eső bejáratnál található mesterséges vízesés, amely az évek során az áruház szimbólumává vált. A vízesés randik és találkozók ezreinek lehetett tanúja. A látványosság, annak ellenére, hogy megosztó volt igen erős érzelmi kötődést váltott ki az elmúlt 25 évben, ezért nem is csoda, hogy az egyik leggyakoribb, az áruházzal kapcsolatos fórum téma az évekig nem működő, most viszont bő vízzel csobogó Niagara sorsa, történetei, múltja és jövője.
A vízesés Demján Sándor üzlettársához, Peter Munkhoz köthető, aki Kanada egyik legsikeresebb mágnása, valamint aranybányákat és ingatlanokat üzemeltető vállalkozója volt. A Niagara egyfajta ajándék volt a kanadai üzlettársaktól a magyar közönségnek. Azt azonban akkor még nem tudták, milyen hatása lesz a vásárlókra – vagy éppen az ott dolgozókra.
Bizonyos források szerint a vízesés építése során két munkás is életét vesztette, a teljes építkezés pedig összesen négy ember életét követelte Fekete József munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő korabeli beszámolója alapján.
Kívánságok, COVID járvány, pénz és baktériumok
A Westend Niagarájára úgy tekintettek az arra járók, mint a római Trevi-kútra, és notóriusan dobálták bele az aprópénzt, kívánságaikkal kísérve. Ebből pedig olyan összegek gyűltek össze, amit a Westend különböző szervezeteknek ajánlhatott fel, így tulajdonképpen minden forint jó helyre került. Arról nem szól a történet, hogy a pénzt bedobó látogatók végül visszatértek-e a Westendbe, ahogy a római Trevi-kút ígéri. Ha igen, évek óta csak a vízesés száraz, üres, medencéjét láthatták, hiszen nagyjából a COVID járvány idején a hatalmas szökőkút leállt.
Az interneten különböző pletykák, magyarázatok terjednek arról, hogy miért nem működött közel 5 évig a vízesés. A közösségi oldalakon olyan hipotézisek is felvetődtek, hogy a járvány idején higiéniai problémák miatt állt le a kút, illetve hogy annyira elszaporodtak benne a baktériumok, hogy veszélyessé vált. Többen ezzel magyarázták a jellegzetes, kellemetlen szagot is.
Ennél reálisabb magyarázatnak tűnhet, hogy a Niagarát egyszerűen technikai, gazdasági okokból helyezték üzemen kívül. Arról is írnak, hogy a szökőkút rendszeresen eláztatta a szomszédos üzleteket, eresztette a vizet és a problémára nem volt megoldás. Utóbbi felvetést támasztja alá a megnyitón történt eset is, amikor a Westend avatása alatt érkezett egy telefon, hogy kiöntött a vízesés. Bizonyos részeken térdig gázoltak az emberek a vízben, ezért a díszvendégeket más útvonalon kísérték.
Úgy tűnik, hogy bármi is volt a sok éves leállás háttere, a születésnapon a vízesés ismét elindult. Az üzemeltető ígérete szerint számos attrakcióval készülnek a vásárlóknak – Pest Niagaráját viszont aligha múlják majd felül.
