Gigaberuházás a javából: 220 tervező, 100 ezer négyzetméter, ezer év története és 120 ezer tételes forrásanyag egy projektben.
Úgy kapaszkodnak össze Gutowski Robert korábbi és jelenlegi munkái, mint a lazán egymásba szőtt fonalak, ahol a láncot a hitvallása, a vetüléket pedig a körülmények alakítják, s köztük pedig rengeteg hely és idő kínálkozik a meséknek, a történeteknek. Valahogy így rajzolódik ki az Ybl Miklós-díjas építész eddigi pályája, amelyet ő maga is egyfajta szövetként határoz meg, s egy szombathelyi előadásán el is árulta, miért.
Egy ház – kész regény
Minden épületre, amellyel foglalkozik, szeret így hivatkozni: „A házak története egy közösséggel, egy hellyel kezdődik, mi pedig csak felmarkoljuk ezt a történetiséget, amelyet aztán továbbszövünk, továbbírunk a megbízóinkkal és azokkal a közösségekkel, amelyek számára házat építünk, akikkel együtt szenvedjük meg az építkezés nehézségeit” – fogalmazott a műemléki és világörökségi környezetben, szakrális, modern vagy akár ipari miliőben is otthonosan mozgó építész. A ház aztán, amelyet végül kollégáival átadnak és elengednek, már kész regény...
Őket, mármint a kollégákat, soha nem mulasztja el név szerint megemlíteni, így történt ezúttal is Szombathelyen, és hozzátette: amikor a kínai Sencsen operaház tervpályázatát készítették, 54-en dolgoztak a projekten, és akkor azt hitte, ennél nagyobb alkotóközösséggel soha nem lesz dolga. A Budavári Palota rekonstrukciója azonban, amely az utóbbi években idejük jelentős részét leköti, erre rácáfolt, hiszen
a tervezői stáblista itt 220 fős.
Az már csak hab a tortán, hogy ez esetben a megrendelői oldal is hasonlóan népes.
Az egykori Budai Királyi Palota, amelynek helyreállítása nemcsak a szakmát, hanem a közvéleményt is felpezsdítette a közelmúltban, a 12. század vége óta folyamatosan az uralkodói reprezentáció helyszíne, a történet tehát akár itt is kezdődhetne, ezzel szemben Hauszmann Alajosnál indul, a 19-20. század fordulóján. Ő volt az, aki Ferenc József megbízásából az úgynevezett régi palotát kibővítette északi irányban mintegy kétötödnyi területtel, de a krisztinavárosi szárny is részben az ő – részben pedig Ybl Miklós – tervei alapján épült meg.
Festői látvány, emelkedett stílus, gazdag pompa
Ezek jellemezték az 1910-re elkészült épületegyüttest, amelyet uralkodói rezidenciának szántak, és ez az az állapot, amely a napjainkban zajló rekonstrukció kiindulópontja, s amely Gutowskiék „szövetének” jókora darabját kiteszi. De mi történt a palotával a háborúban? „Az első világégést szerencsésen átvészelte, majd a két világháború közötti időszakban az állagromlásból eredő javításokat hajtottak végre az épületen, ekkor belső átalakítások és külső felújítások is történtek. Aztán a második világháborút is majdnem túlélte” – emelte ki Gutowski Robert, Budavári Palota megújításának vezető tervezője. S hogy ez mit jelent?
„A háború utolsó hónapjaiban, Budapest ostromakor szenvedett végül olyan sérüléseket az épületegyüttes, amely megpecsételte a sorsát”
– idézte fel.
Pusztulás és kifosztás
Ez várt a palotára a háborút követő időszakban, még romeltakarítás címén is tovább rabolták az épületekből, amit csak lehetett. Jelentős károkat szenvedett a palota, főként a tetőszerkezetek, a födémek tekintetében, de a parketta is sok helyen hiányzott már.
Az enteriőr jó része – a bálterem, a templom – viszont épségben megúszta... egy darabig. Mert jött a kommunizmus. A Rákosi-korszakban az épületet magára hagyták, amely csak pusztult, miközben tanakodtak rajta, hogy mi is legyen vele. Sokáig nem született egyetértés erről, ami nem csoda, hiszen az elvtársakat összezavarták még a lengyelek is, akik nekiláttak újjáépíteni a templomaikat. Nehéz volt ezt megérteni a kommunista Magyarországról nézve, de tény, hogy pénz sem volt a munkálatokra, így tehát – bár régészeti kutatások ugyan zajlottak ekkortájt – tulajdonképpen mellőzött helyzetbe került a Budavári Palota.
Később, a Kádár-korszakban már határozottabb irányt vett az ügy: komoly bontásokba kezdtek, és nem csupán a felújítás érdekeit szolgálva. Bizonyos részeket alapozásig visszabontottak, majd teljesen másképpen újra felépítettek. A végeredmény emlékeztetett ugyan halványan a hauszmanni állapotokra, de a lehető legjobban leegyszerűsítették az építészeti elemeket, azaz
„lecsendesítették” a neobarokk stílusjegyeket.
Egyetlen beszédes példa: az impozáns bálterem nyugati oldalfalát lebontották, az alapterületét leszűkítették, az eredetileg háromszintnyi belmagasságot lecsökkentették, és ezután raktárnak használták. „Érdekes, és egyben fájdalmas volt annak felismerése, hogy az épületeket úgy építették újjá a háború után, hogy a fő tartószerkezeti elemeket, a falakat és a födémeket kismértékben eltorzították. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy az egykori enteriőröket az arányok megváltoztatása miatt már ne lehessen újjáépíteni” – összegezte a történéseket a helyreállítással megbízott építész.
Paradoxonnak hat, de ez a valóság: a régiségre értékként tekintő, műemléki elvek mentén zajló munkák során sok esetben sajnos most is tartószerkezetig vissza kell nyúlniuk a tervezőknek. Éppen az előzmények okán.
Ráadásul az enteriőrökben „szinte hibátlan munkát végeztek” a rombolók.
Míg más budapesti épületeken meghagyták az eredeti falfestményeket, és inkább előfallal takarták el őket, itt 99 százalékban megsemmisítették ezeket.
„A felelősségvállalás helye”
Melyek voltak Gutowski Robert és kollégái stratégiai célkitűzései a Budavári Palota rekonstrukciójával kapcsolatban? Egyrészt azok az elképzelések, amelyeket a szívük diktált, s ez így hangzik: „Szent István királyunk ezeréves örökségében élünk, amelynek jelenvalósága derűt sugároz, kötelezettséget ró ránk, és gyermekeink jövőjét tárja elénk. Büszkék vagyunk, hogy részesévé válhatunk a Budavári Királyi Palota komplex rekonstrukciójának.
Az egykori magyar királyi vár, majd palota identitásunk része, egyben Európa kiemelkedően értékes kulturális és szellemi öröksége is, amelyért közös felelősséggel tartozunk.
Építészóriások nyomába szegődünk; Hauszmann Alajos és nagy építőmester-elődeink alkotását írjuk tovább, nem feledve történelmünk tragédiáit sem. Hisszük, hogy alkotóközösségünk ethosza valódi örömöt hozhat nemzetünknek. Hosszú út áll előttünk, Budapest ékessége újra a felelősségvállalás helye.”
Nem kevésbé fontosak a „szakmai alapkövek” sem, azaz hogy a palotának azt a változatát tárják fel, őrizzék és erősítsék meg, amely mindig ennek a helynek a sajátja volt.
Amikor ebben az országban konjunktúra volt, itt mindig a magyar államforma reprezentatív épülete állt.
Sokféle funkció megfér majd egymás mellett a jövőben is a palotában, de az elsőrendű célnak ennek kell maradnia – hangsúlyozta Gutowski. Alapkő még e tény is: az épületegyüttes műemlék, vagyis a magyar nemzeti identitás szimbolikus jelentőségű történelmi helye és emléke. S ugyancsak alapvetés: a jogszabályi környezet figyelembevétele, amely meghatározza a munkálatokat. A feltárás az origótól indul, tehát a tervezők közel ezer évet vizsgálnak meg, és a háború utáni átépítéseket is tudományos igényességgel és méltányossággal értékelik.
„Nem vagyunk magányosak, amikor egy történelmi épületegyüttes újjáépítésében gondolkodunk, Európa-szerte számos hasonló beruházás zajlott már az első világháború után, de például a berlini fal leomlása után is” – jegyezte meg az építész, aki szerint ezekből ők maguk is módszertani következtetésekhez juthatnak. „Sokféleképpen lehet ezt jól csinálni, vannak különbözőségek, ez a Várban most is folyó más felújításokon szintén tetten érhető, mindebből mi is tanulunk” – mondta.
Történelmi léptékű munka 100 ezer négyzetméteren
A már újjászületett és megnyílt Szent István-terem nagyjából 100 négyzetméter, a szintén megújult déli összekötő szárny további ezer négyzetméter. Nem kevés. „Előttünk van még körülbelül 100 ezer négyzetméter épületállomány, de mi lesz ennek a módszertana? Egy biztos: összetett, időigényes és sokszereplős folyamatról van szó, emiatt precízen meg kellett fogalmaznunk, hogyan végezzük a tudományos kutatást, hogyan dolgozzuk fel a történeti forrásokat. Felhívom rá a figyelmet, hogy eddig 120 ezer, külön jelzettel ellátott tételnél járunk! Egyfajta online levéltárat működtetünk a dokumentációból. Megfogalmaztuk, hogyan lesz mindebből elméleti rekonstrukció, és hogyan döntjük el, mi valósítható meg. Mert nem minden. És itt jön a képbe a kortárs építészet, ami egy nagyon érdekes és izgalmas szövetet eredményez majd” – összegezte Gutowski Robert.
Építészszakmai céljaikról szólva elmondta még: ahogy a századfordulón összművészetiségben gondolkodtak, és nem vált szét élesen az építészet a szobrászattól, a festészettől és az iparművészettől, úgy most is igyekeznek felvállalni ezt a komplex szemléletet.
A ház nem csupán statika, nem csupán építészet, hanem képzőművészet is.
Ezt tartják szem előtt minden lépcsőnél, korlátnál, bútorzatnál a tervezés és a kivitelezés fázisában. Végül hangsúlyozta: az a fajta attitűd, ami a háború utáni időszakot jellemezte – azaz hogy a múltat el kell törölni –, egyáltalán nem céljuk. Annak ellenére, hogy sok tartószerkezetet vissza kell bontani, nem szeretnék, ha az épületek a történelmi rétegzettségüket elveszítenék.
A rekonstrukció szinte történelmi léptékben zajlik, és akár évtizedeket is igénybe vehet. Elképzelhető, hogy nem az az építészgárda fejezi be a munkát, amelyik elkezdte. Abban azonban ők is reménykednek: bárki adja át végül a kulcsokat, ugyanezeket az elveket tartja majd szem előtt.
A Budavári Palota történelmi jelentőségű megújítása a Nemzeti Hauszmann Program részeként valósul meg. A rekonstrukció a 2021. augusztus 20-án átadott déli összekötő szárny és a Szent István-terem után a palota Szent György tér felőli északi szárnyával folytatódik. A program egyik fő célkitűzése, hogy a Budavári Palota azt az arcát mutassa, amelyet fénykorában, a századforduló idején ismerhettek az idelátogatók. A palotát a mai elvárásoknak megfelelő építőanyagok és technológiák felhasználásával építik újjá. Visszaállítják az északi főbejáratot és a felette található Hungária szoborcsoportot, újra átjárhatóvá válik az északi épületszárny a Szent György tér és a Hunyadi udvar között, megépül a Hunyadi udvar rámpája, valamint eredeti szépségükben újjászületik a Ruhatár-előcsarnok és a Munkácsy-terem is. A Budavári Palota megújuló északi szárnyában egy új palotatörténeti kiállítás is várja majd a látogatókat.
