Jóságból, szeretetből, Isten igéjéből épült fel a szombathelyi református templom évtizedekig hiányzó tornya.
Egy legenda kering a nyugati határszélen azzal kapcsolatban, hogy Ady Endre ősei errefelé élhettek, és később innen kerülhettek a Szilágyságba. Hogy ez igaz-e, vagy sem, mit sem változtat azon a tényeken alapuló megállapításon, hogy bizony már akkor összetartó református közösség élt Szombathelyen és környékén, amikor még a legbátrabb elképzelések között sem szerepelt a saját templom. Zsinati dokumentumok bizonyítják, hogy a Nádasdyak idejében egymás mellett éltek - sőt, viaskodtak - a luteránus és a kálvinista hitvallásúak, és sokáig közös püspök vezette őket, ráadásul még németújvári (Güssing) székhellyel.
"Ő, Beythe István volt 1585-től az első dunántúli püspök, eredetileg a Batthyányak udvari papja, aki ugyan az egységes protestáns egyházkerület élén állt, az úrvacsorában mégis a református hitelveket vallotta. A köztudatban bármennyire is hagyományosan katolikus vidék ez, a kisnemesi körben jelen volt, és meg is maradt a reformátusság. Jogaik, birtokaik voltak, anyagilag függetlenek tudtak maradni, így minden körülmény adott volt hozzá, hogy öntudatukat és hitüket megőrizzék. Gondoljunk csak bele, közel négyszáz évig nem volt saját lelkipásztoruk, mégis megmaradtak. Teljesen természetes volt egykor, hogy a hívek gyalog elmentek Felsőőrre, ahol nyilvánosan lehetett az istentiszteletet gyakorolni vagy akár keresztelni" - idézi fel Jakab Bálint lelkész a kezdeteket, és talán rögtön magyarázatot is ad arra: honnan az a hatalmas erő és adakozókedv a közösség javára a gyülekezetében.
Trianon: esélyek a tragédia nyomában
Hogy mindig csak anyagi kérdés-e saját templomot építeni, szintén megválaszolja a 2003 óta itt szolgáló lelkész: "Miután a reformációval kiváltak a gyülekezetek az egyházból, a királyi adományokat nem osztották el, az első protestánsoknak tehát meg kellett tanulniuk önállónak és önfenntartónak lenni. A példa az lett, hogy nekünk áldozatot kell hozni, ha a hitünket fenn akarjuk tartani" - fogalmaz a tiszteletes, hozzátéve:
ez égett bele a későbbi generációkba is.
Szombathely első protestáns temploma a Ludwig Schöne bécsi műépítész által tervezett, 1896-ban felszentelt, egykor közös, de ma már csak az evangélikusok által használt templom volt, nem messze beszélgetésünk helyszínétől. Érdekesség, hogy épp egy református hitvallású idős hölgy, Somogyi Julianna adományozta a telket e célra. Vajon mekkora volt az egyetértés egy-egy presbiteri gyűlésen? "Az evangélikusok nagyrészt németek voltak, a reformátusok magyarok. Előbbiek közül azonban volt, aki lemondott a gondnokságról azért, mert utóbbiak ragaszkodtak a magyar nyelvű gyűlésekhez. A közös gyülekezet abban azonban egyetértett, hogy olyan templomot emel, amelynek tornya - tiszteletből 1848 emlékére - éppen 48 méteres" - tudtuk meg Jakab Bálinttól, aki elárulja azt is, kik adták a századforduló környékén a református lelkészeket a városnak. "A császári és királyi 11-es huszárezred laktanyájában nagy számban állomásoztak katonák a korabeli Magyarország keleti területeiről, jórészt református vallásúak, így számos tábori lelkész teljesített itt szolgálatot, nos, ők voltak a civil gyülekezet lelkészei is" - meséli vendéglátónk.
Ami a nemzet számára tragédia volt, a dunántúli reformátusság számára esély lett. Trianon után olyan sok erdélyi református érkezett menekültként a térségbe, s számukra a vallásgyakorlás szinte létszükséglet volt, hogy komoly igény lett egy önálló református gyülekezet megalapítására. "Nem volt hozzá semmi, se pap, se terület, se templom. Azonban olyan természetesen tört elő az emberekből az adakozás parancsa, olyanokból, akik maguk is nincstelen menekültek voltak, hogy álmodtak egy nagyot, és ehhez segítőt is találtak dr. Kovács Gyula - a Szombathelyi Királyi Törvényszék elnöke - személyében. Közbenjárására kapták meg a reformátusok azt a telket, amelyen ma a templomunk áll" - térünk át az épület történetére, amelynek elkészültéhez részben - egyfajta kártalanításként - az evangélikusok is hozzájárultak.
Nyomorúságból csoda
Igaz ugyan, hogy itt a közeli árvaház istállói voltak, a telekhatáron húzódó patak túloldalán pedig még Szombathely utolsó falusias jellegű, gazdálkodók által lakott városrésze, a Karicsa terült el. Minden volt ez a telek, csak frekventált nem. Ahogy az 1900-as években, úgy tulajdonképpen már a kétezer évvel ezelőtti Savariában is bőven perifériának számított a környék. "Amikor épült a paplak és később a templom, egyre-másra kerültek elő a római leletek, cserepek, pénzérmék, miegymás, hiszen a Perint patak ezen oldala volt a római korban a szeméttelep" - mutat rá a lelkész.
Nem úgy most. 2025-ben ez már szinte a belváros, a közelben parkok, iskolák, egyetem, és a Fő tér ide csak öt perc. "Az Isten hogyan tud a nyomorúságból ekkora örömöt és csodát teremteni? A református egyház Trianon után száz évvel a város szívében, gyönyörű zöldövezetben működteti templomát, a legjobb helyen" - összegez Jakab Bálint.
Az 1928-tól tehát önálló gyülekezetként létező szombathelyi reformátusok 1934-re építették fel az önmagában is nagyon szép bauhaus parókiát.
Kiderül, hogy a közelmúltbeli felújításkor a lelkész igyekezett megóvni belőle, amit lehetett. Bár néhány részletnek leáldozott, azért jól kivehető a jellegzetes aszimmetria, uralják a homlokzatot a falak és a típusos terasz vonalai. Alig látni már hasonlót Szombathelyen.
A Perint patak felőli részen közben épült a templom is, de bármekkora áldozatot is hoztak a gyülekezet egyébként viszonylag jómódú tagjai, a munkálatok 1938-ban megakadtak, elfogyott a pénz és még érezhető volt a gazdasági világválság hatása is. A templom megépült, de torony nélkül.
"Anyagi források ide vagy oda, az igényesség tetten érhető volt. Hat tervpályázatot találtunk, amelyek az akkori kiírásra érkeztek, voltak köztük népies, archaizáló és modern tervek is. Ez utóbbiak közül került ki a Curator jeligével ellátott nyertes dokumentum, amely Hochholzer Ernő munkája volt. Az akkor Horthy Miklós nevét viselő térre tervezett templomot az építész úgy gondolta ki, hogy teljes összhangot alkosson a szemben álló egykori gimnáziummal, a mai egyetemépülettel."
Egyedi, sajátos, modern
Egy olasz stílusú, elegáns, még ma is inkább modernnek számító, de lényegében klasszikus templom született, vöröstéglás homlokzattal, fehér kőkeretes ablakokkal, számos art deco részlettel. A '30-as évek "divatjának" megfelelően a fő szerkezet betonból készült, de a kő, a vas, az üveg és a tégla is meghatározó a felhasznált anyagok sorában.
A maga korában, a környék református templomai között viszonylag egyedinek volt mondható ez az épület. "Valódi közösségi életre rendezkedett be a gyülekezet, nem csupán az istentiszteletekre. Az alsó szinten helyet kapott egy konyha, egy kisebb és egy nagyobb terem, mellékhelyiségek. A négy sarkon négy kémény található, ez is mutatja, milyen fontos volt a fűtés biztosítása.
Sajátosság, hogy a templom belső festést is kapott. Biczó Ilona és férje, Fábián Gyula iparművész tanárok tervezték meg, tanítványaikkal pedig meg is valósították a bibliai motívumokat a magyar népi festészet elemeivel - a kenyeret és a bort jelképező búzával és szőlővel - ötvöző látványvilágot. Mindezt úgy, hogy nem sértették vele az ábrázolási tilalmakat, és a templom előtti kandelábertől a szószékig, a falaktól az úrasztali terítőig teljes egységességet mutat. Nagyon kevés ilyen templom van" - fűzi hozzá a szombathelyi lelkész.
A torony rajta volt a terveken, de az 1939-es felszentelésig tehát nem készült el. Jött a világháború, és a világ megváltozott. Azoknak a többsége, akik a templomot építették, elhagyta a várost, és egészen Amerikáig vándorolt. Ugorjunk időben: Jakab Bálint bő húsz évvel ezelőtti ideérkezésekor igencsak meglepődött! Bemutatkozó látogatásakor szembesült vele, hogy a templomnak nincs tornya, nincs harangja, meg is kérdezte a helyieket: no de akkor hogy megyünk templomba? Megnézzük az óránkat! - felelték a fiatal lelkipásztornak, aki rögtön elhatározta, hogy befejezi ezt a templomot.
Hatalmas összefogás bontakozott ki a 300-400 fős gyülekezet körében a templomtorony megépítése érdekében, sőt még azon kívül is. Az Egyesült Államokban letelepedett szombathelyiek leszármazottai is hozzájárultak adományaikkal a torony megkésett pótlásához.
Jóság, szeretet és 77 millió forint
"Egészen a közelmúltig élt az a nemzedék, amely minden hónapban úgy rakta a nyugdíját, hogy számolt vele: annak egy része az Istené. Már az elődöm idején is több minden megvalósult a gyülekezeti tagok jóvoltából, elektromos orgonát építtetünk, külső díszítést aranyoztattunk. Egyszer aztán egy idős asszony nejlonszatyorban hozott be 500 ezer forintot, ez lett az alap, az első 'építőelem'.
És ami sorsfordító volt: szintén egy idős néni, bizonyos Ternyei Gézáné rendelkezett úgy halála előtt, hogy egyházunkra hagyja a lakását azzal a kikötéssel, hogy annak árával egy torony építéséhez szeretne hozzájárulni" - sorolja a tiszteletes a nagylelkű felajánlásokat. Elárulja, hogy további 18 millió forintot dobtak össze a hívek, köztük olyan, Felvidékről kitelepített magyar reformátusok, akik a csontkötésű családi Bibliájukat és imakönyvüket is az egyháznak ajándékozták, benne kétszáz év kézzel írt bejegyzéseivel. Óriási kincsek ezek!
"2013-ban letettük az alapokat, és végül 2015-ben, némi állami segítséggel, összesen 77 millió forintból, de tulajdonképpen jóságból és szeretetből megépülhetett a torony. A három harangot a lengyelországi Przemyślben öntötték, amelyek 2016 tavaszán kerültek a helyükre" - idézi fel a lelkész.
A torony helyét az épület hosszanti oldalának közepén 1938-ban kihagyták, és a mesterek szándékosan úgy rakták meg a téglákat, hogy a boltív alatt kibontható legyen, és utóbb egy átjárással a hiányzó épületrész folytatható legyen.
Mert hát nem lehetett tudni. "A terven szereplő torony hasonlított ugyan arra, ami végül megépült, de időközben kissé átalakult az egész környezet, a patak túloldalán egykor állt gazdalakásokat elbontották, magasabb épületek kerültek oda, és a szemközti egyetemépület is kibővült. Szerettük volna, ha a torony hozzásimul a templomhoz, így nem az eredetileg tervezett helyre került, hanem kissé előrébb. Valamivel magasabb lett, így a betlehemi csillag 31,5 méteres magasságban tündököl, és testesebb is lett a torony" - mondja még. Nem maradt abba a sok segítség ezután sem: egy fiatal vállalkozó például a nagyapja emlékére a toronygombot és annak teljes aranyozását magára vállalta, de több hasonló történet is szóba kerül még a köztünk lévő csodáról, a jóságról és a szeretetről, Isten igéjéről.
Így lett teljes egész a szombathelyi református templom, az építés kezdete után közel nyolcvan évvel. Persze tovább alakul, nemrég napelemek is kerültek rá - észrevehetetlenül. S a híveknek már az órájukra sem muszáj rápillantaniuk, mielőtt istentiszteletre indulnak, hiszen messze hallani a toronyban megkonduló harangok hangját.
Nyitókép: Kaiser Ákos