A tárlat az 1862-ben a londoni világkiállításon bemutatott, Magyarország korabeli településein készült népviseleti fényképsorozatot állítja középpontba.
A Magyarország színezve. Rejtőzködő fényképek 1862-ből című időszaki kiállítás egy olyan, több mint másfél évszázada nem látott,
különleges anyagot tár a közönség elé, amelyre nemrégiben bukkantak a kutatók.
A korábban elveszettnek hitt Tiedge János-fényképek a londoni Victoria & Albert Múzeum gyűjteményéből kölcsönzéssel érkeznek Budapestre, ehhez kapcsolódik egy, a Néprajzi Múzeumban őrzött másolati sorozat. A két gyűjtemény egymást kiegészítve 36 kisebb-nagyobb település egykori lakóit idézi meg. Ezek a felvételek a magyar művelődéstörténet legkorábbi fotográfiai emlékanyagához tartoznak, ám eddig csak hírből voltak ismeretesek. Nemrégiben kiderült, hogy az elveszettnek hitt képek egy része mégiscsak fennmaradt.
A színezett fényképek pillanatképet adtak az alföldi és dunántúli polgárok, parasztok, uradalmi béresek és vármegyei szolgák változatos és sokszínű viseletéről,
s ezáltal maga a nép lett az, amely megjelenített egy országot a nagyvilág színpadán.
A lefényképezett öltözetek hitelességét a helybeliek részvétele szavatolta, de még inkább a tekintetek, az arcok kifejezőereje.
A színes viseleteket felvonultató, Budapesten soha be nem mutatott képek 2025. szeptember 15-ig lesznek láthatók a Néprajzi Múzeumban, elmesélve a készítés történetét is a szervezéstől a világkiállításig.
Kurátorok: Gál Vilmos, Farkas Zsuzsa, Fejős Zoltán és Lackner Mónika.
Fotó: Néprajzi Múzeum
