Athén szívében áll és onnan figyel minket: az Akropolisz nem csupán romok halmaza, hanem a nyugati kultúra márványba zárt önarcképe. A Parthenón színeit rég lemosta az idő, Athéné szobra eltűnt, a kariatidák száműzetésben – mégis él a szikla, ahol a múlt és jelen nap mint nap találkozik. Cikkünkben új szemmel nézünk a világ legismertebb fellegvárára: színeket keresünk a kövek között, mítoszokat a formák mögött, és ritkán hallott történeteket az oszlopok tövében.
Aki Athén belvárosában jár, elégedetten konstatálhatja, hogy az Akropolisz tényleg mindenhonnan látszik.
Megérkezve, a gurulós bőröndöt húzva, a szűk utcák házai között is felpillanthatunk a város szívében magasodó sziklára, ahonnan a történelem mintha mindmáig figyelne ránk.
Az Akropolisz nemcsak Görögország legismertebb épületegyüttese, hanem az európai kultúra egyik alappillére is – mégis ritkán látjuk meg a márvány mögött rejlő színeket, történeteket, emberi sorsokat.
5 izgalmas tény, amit nem tudtál az Akropoliszról
Több mint romok a sziklán
Első pillantásra talán csak fehér kövek és oszlopcsarnokok merednek a napsütésben – de az Akropolisz, vagyis a fellegvár mindig is több volt egyszerű erődítménynél.
A Kr. e. 5. században, Periklész korában kezdődtek meg a monumentális építkezések, azután, hogy a perzsa seregek feldúlták a várost.
Az újjáépítés azonban nem pusztán praktikus célokat szolgált: Athén ezzel a világ felé is üzenni akart. Hatalmát, városalapító istennője, Pallasz Athéné iránti hűségét, és nem utolsósorban: saját művészi és intellektuális felsőbbrendűségét.
A Parthenón, a legnagyobb templom, nem csak vallási központ volt, hanem szinte propagandaeszköz: arányai, részletei, és belső szobrai Athén diadalát hirdették.
A templom belsejében állt Pheidiasz mesterműve, a 13 méter magas Athéné Parthenosz – úgynevezett krüzelefantin, vagyis aranyból és elefántcsontból készült hatalmas szobra.
Ma már csak másolatok és leírások őrzik emlékét, de egykor a látogatók szó szerint lélegzetvisszafojtva nézhettek fel rá.
Nem is olyan fehér
A modern szem sokszor a „klasszikus szépséget” a fehér márvánnyal azonosítja, holott az antik romok fehérsége csak az idő és a pusztulás műve.
Az Akropolisz templomai egykor élénk színekben pompáztak: kék, vörös, arany festés díszítette a timpanonokat, a szobrokat, sőt még az oszlopok fejezeteit is.
A színek mára lekoptak, de nyomaikat régészeti elemzések, UV-fényes vizsgálatok és mikroszkopikus pigmentmaradványok alapján sikerült rekonstruálni. A mai minimalista látvány így valójában csak árnyéka annak a vizuális kavalkádnak, amely az ókori embert fogadta.
Az első olajfa
A Parthenón mellett az Erekhtheion, vagyis Athéné olajfájának szentélye különös szerkezeti megoldásaival és az emberalakos oszlopokkal, a kariatidákkal vonja magára a figyelmet.
Ezek a karüai papnőket mintázó nőalakok – bár mozdulatlanul tartják a tetőszerkezetet – valósággal lélegeznek.
Egyszerre díszítenek és szolgálnak. Ma már csak másolataikat látjuk a helyszínen: az eredeti öt szobor az Acropolis Museumban található, a hatodik, „Carrie” pedig a British Museum tulajdona. Innen várják haza a görögök a Parthenón frízzel együtt – reméljük, hamarosan sikerrel járnak.
Élő kövek
Az Akropolisz déli lejtőjén található a Herodes Atticus odeon – egy római kori színház, amelynek félköríves nézőterét a hegyoldalba vájták.
A színház 2. században épült, de akusztikája és hangulata ma is tökéletes: esténként koncertet ad itt a világ legjobb zenekarai, operatársulatok lépnek fel, és a csillagos ég alatt hallhatjuk, ahogy újra megelevenedik az antik világ hangja.
Ez az élmény, a múlt és jelen ilyen természetes összeolvadása csak emel az Akropolisz fényén, mert bár a templomok már nem szolgálnak vallási célokat, a helyszín mégis él.
Athént érezni kell
Az Akropolisz bejárása nem csupán egy ásatás bejárása. Ez egy időutazás, egy belső utazás is: ott állni a Propülaiánál, elsétálni a Parthenón romjai mellett, megcsodálni a panorámát – mind azt az érzést adja, hogy egy pillanatra részesei lehetünk annak a világképnek, amely képes volt márványba zárni az örökkévalóságot.
Tipp utazóknak:
Ne hagyjuk ki az Acropolis Museumot sem, ahol az eredeti kariatidákat láthatjuk, ahol a Parthenón fríz képi világát külön kiállítás mutatja be, és ahol egy üvegpadlón sétálva egy ókori lakónegyed fölött lépkedhetünk. Az ezernyi tárgy mind az ókori életről mesél – ráadásul klimatizált. És ez kérem, Athénban nyáron nagy szó.
Nyitókép: Telihold az Akropolisz fölött, Pétrosz Jannakurisz - MTI/AP
