A hőhidak rejtett, de annál fontosabb szerepet játszanak abban, hogy otthonunk egészséges, energiatakarékos és nyáron is élhető maradjon.
Amikor egy épület tervezésébe vagy felújításába kezdünk, természetes, hogy a szemünk először a látványos, kézzel fogható elemekre szegeződik: a homlokzati burkolatokra, a nyílászárók esztétikájára vagy arra, hogyan alakítható ki egy praktikus és szép belső tér. Ugyanakkor vannak olyan kevésbé látható részletek, amelyek hosszú távon mégis látványos hatással bírnak a lakók energiafogyasztására, sőt egészségére is. Az egyik ilyen rejtett, de rendkívül fontos jelenség a hőhíd.
A hőhíd olyan pont vagy sáv az épület szerkezetében, ahol a hővezetés mértéke magasabb, mint a környező részeken. Ezeken a helyeken – például falak találkozásánál, födémek csatlakozásánál, nyílászárók körül vagy konzolos szerkezetek (mint egy erkély) kapcsolódásánál – a hőszigetelés folytonossága megszakad vagy az alkalmazott anyagok eltérő hővezetési tulajdonságai miatt a szerkezet nem viselkedik egységesen hőtechnikailag.
Ilyenkor az adott felületrész télen jobban lehűl, nyáron pedig jobban felmelegszik, mint a többi falszakasz.
A köznyelv gyakran csak téli problémaként tekint a hőhídra,
és való igaz, hogy a hidegebb hónapokban az itt jelentkező hőveszteség megnöveli a fűtési költségeket, csökkenti a komfortérzetet és elősegíti a páralecsapódást – amely penészesedéshez, sőt szerkezeti károkhoz is vezethet. Kevesebben gondolnak azonban arra, hogy nyáron is hasonló mértékű kellemetlenséget okozhat: a túlmelegedő felületek révén a hőhidak hozzájárulnak a belső terek felmelegedéséhez, még akkor is, ha az épület egyébként megfelelően árnyékolt vagy klímával felszerelt. Így az épület hűtési igénye is jelentősen megnőhet – vagyis a probléma kétirányú: télen a hő „kiszökik”, nyáron pedig „beszivárog”.
A hőhíd tehát nem csupán energetikai kérdés, hanem komfortérzeti, egészségügyi és hosszú távon gazdasági tényező is. Egy jól megtervezett épületnél a hőhidak már a tervezés szakaszában felismerhetők és megfelelő csomóponti kialakításokkal elkerülhetők. Fontos, hogy a hőszigetelés mindenhol folytonos legyen, és az eltérő szerkezeti anyagokat úgy csatlakoztassuk, hogy azok ne teremtsenek hőtechnikai gyengepontokat.
Ebben a munkában az építész és a kivitelező felelőssége is jelentős:
a csomóponti részletek pontos megértése és azok következetes megvalósítása elengedhetetlen az épület hosszú távú működése szempontjából. A kivitelezés során elkövetett aprónak tűnő hibák – például egy pontatlanul illesztett szigetelőelem vagy nem megfelelő tömítés – évekkel később komoly következményekhez, akár penészesedéshez vagy szerkezeti problémákhoz is vezethetnek.
Már a tervezés korai szakaszában érdemes figyelmet fordítani a hőtechnikai szempontból kritikus csomópontokra, szükség esetén 2D vagy 3D modellezéssel vizsgálva azok viselkedését. Meglévő épületek esetén pedig a hőkamerás vizsgálat hatékony módszer lehet a rejtett hőhidak és hőveszteségek feltárására.
Ahogy az új épületek hőtechnikai teljesítménye egyre szigorúbb elvárásoknak kell, hogy megfeleljen, úgy válik egyre fontosabbá a kevésbé látványos, de meghatározó jelentőségű részletek tudatos kezelése. A hőhidak szakszerű elkerülése és kezelése hosszú távon nemcsak az energiahatékonyságot javítja, hanem hozzájárul az épület komfortos és tartós használhatóságához is.
Az építés nemcsak formák és anyagok összessége, hanem döntések sora, amelyeken múlik, hogy egy ház valóban otthon lesz-e.
Borítókép: Zureks , Zureks, CC0, via Wikimedia Commons; Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d0/Thermal_bridge_by_Zureks.png
