El sem tudjuk képzelni, Magyarországon hány kastély áll. És mivel az utóbbi időben leginkább szépen felújított példáikkal találkozunk, azt sem tudjuk elképzelni, hogy jelentős részük milyen rettenetes állapotban van. Cikkünkben pusztuló példákon keresztül mutatjuk be a magyar kastélyépítészet nagy korszakait és tárjuk fel a jelenlegi állapotok okait.
Épített örökségünk jelentős részét kastélyok teszik ki. Bár akadnak sikertörténetek, kastélyaink közül számos már elpusztult vagy pusztulófélben van. Gyakran azt gondoljuk, hogy ez az 1949-ben végrehajtott államosítás egyenes következménye, ám a kérdés ennél jóval összetettebb.
Mint látni fogjuk, az egykori nagybirtokok központjaként szolgáló kastélyok ideje lejárt, az épülettípus létjogosultsága már a múlté.
A kastélyok fenntartása nemcsak a volt szocialista országokban, hanem Nyugaton is folyamatos harc az idővel és a forráshiánnyal.
Hazánkban különösen nagy problémát okoz, hogy ez a feladat az államra hárul, mely, mint tudjuk, nem jó gazda.
Számos épületnek már az államosítás után megpecsételődött a sorsa a nem megfelelő funkcióválasztás és nem hozzáértő karbantartás miatt, sok közülük a műemléki védelem ellenére már az 1970-es és 1980-as években menthetetlen állapotba került.
Történelmünk és művészetünk fontos emlékeit azonban nem hagyhatjuk pusztulni. El kell kerülnünk, hogy a még menthető épületállomány a cikkünkben ismertetett kastélyok – és számos társuk – sorsára jusson.
Lássuk hát 18. és 19. századi kastélyépítészetünk nagy korszakait és a hozzájuk tartozó elrettentő példákat!
Barokk
Barokk kastélyépítészetünk nemcsak azért jelentős, mert számos mesterművet hagyott hátra, hanem azért is, mert a magyar történelem egy fontos fordulópontját jelöli.
A barokk Magyarországon a török utáni újjáépítés stílusa,
a barokk kastély mint épülettípus pedig egy hosszú háborús időszak lezárása és egy békés időszak nyitánya. Ez meg is látszik rajta. A védelmi funkciók helyett ugyanis a reprezentáció került előtérbe. Vagyis a védművekkel ellátott, vaskos falú és saroktornyos várakat felváltották a látványosan tagolt homlokzatú, dekoratív belső tereket felvonultató kastélyok, melyekben a művészi kialakítás került előtérbe.
Felépítésük egy jellegzetes sémát követ. Általában elmondható róluk, hogy főhomlokzatuk mellett a tömegalakításuk is igen mozgalmas, ami a burjánszó vonalvezetésű barokk művészettel jól harmonizál. Jellemzően többszintesek, földszintjük alacsonyabb belmagasságú és alacsonyabb rendű helyiségeket tartalmaz. Kivétel ezalól a reprezentatív, nyári hűsölésre is szolgáló sala terrena, mely a kertet hivatott összekötni az épülettel. A legmagasabb rangú helyiségek, például a díszterem és a lakosztályok az első emeleten, az úgynevezett piano nobilén kaptak helyet, így az ide felvezető lépcsőház is elegáns. Amennyiben az épület rendelkezik további emeletekkel, azok a piano nobilénél egyszerűbb kialakításúak.
Ezen kastélyok közé tartozik az erdőtelki Buttler-Kovács-kastély is, mely ma igen romos állapotban áll. A kastélyt az egri várkapitány fia, Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének ihletője, Buttler János építtette 1715-ben. Bővítésére az 1780-as években került sor.
A téglalap alaprajzú, nyeregtetős, egyemeletes épület homlokzatai visszafogottak, ión fejezetes pilaszterekkel díszítettek. A főhomlokzat legizgalmasabb eleme az erősen előreugró, kocsiáthajtóval és bonyolult tetőidommal kialakított középrizalit, ez azonban a 19. századi átalakítás folyamán születhetett. Erre abból lehet következtetni, hogy a földszintjén látható, csúcsíves gótizáló nyílások nem harmonizálnak az épület barokk összképével.
A belső tér egykor szintén reprezentatív lehetett, a falakon ugyanis természeti jeleneteket, sziklás-fás tájat és állatokat ábrázoló freskómaradványok fedezhetők fel – sajnos mára alig kivehetően.
A leglátványosabb helyiség érdekes módon azonban nem magában a kastélyban, hanem mellette található. Ez nem más, mint az istálló az oszlopokkal alátámasztott, csehboltozatos terével.
Az épületet 1945-ben sajnos kifosztották, bútorzatát széthordták. Kisebb állagmegóvó munkák történtek az utóbbi időben, ami dicséretes, ám
a több évtizedes elhanyagoltság miatt az épület ma is a pusztulás szélén áll és sürgős beavatkozást igényelne.
Hasonló állapotban van a dégi, úgynevezett Kiskaskély is. A barokk és a klasszicizmus közötti átmeneti stílust képviselő, a Kincsem című filmből is ismert, Pollack Mihály által az 1820-as években tervezett épület valójában nem is kastély, hanem a szomszédos Festetics-kastély istállója és cselédháza. Kevésbé rangos funkciója ellenére mégis jó arányú és esztétikus.
Hosszú évek óta leromlott, pusztuló állapotán a vagyonkezelő Forster Központ, majd a NÖF a Nemzeti Kastélyprogram második ütemében, a „nagy kastély” felújítása után kívánt javítani, ám a felújításra még nem került sor.
Klasszicizmus
Nemcsak barokk kastélyaink között találunk pusztuló vagy szinte teljesen elpusztult épületeket, hanem klasszicista remekeink között is. Pedig klasszicista kastélyépítészetünk is igazán izgalmas, mivel a barokk kastélyokhoz képest lényeges változásokat tapasztalhatunk.
Az épületek jellemzően téglalap alaprajzúak, egyemeletesek, a homlokzatok pedig – a barokkal ellentétben – igen síkszerűek, a tömegalakításuk szigorú. A dekoráció a főhomlokzat közepén, illetve a hátsó, a kert felöli homlokzat közepén található oszlopos, háromszögletű timpanonnan lezárt, kocsiáthajtós bejárati csarnokra, az úgynevezett portikuszra korlátozódik. (Amennyiben plasztikusabb tömegalakítással, erősen kiugró oldalrizalitokkal találkozunk, akkor szinte biztos, hogy egy klasszicista stílusban átalakított barokk kastélyról beszélünk.)
A térszerkesztésben is lényegi különbség van. Mivel az 1820-as évektől nagy hangsúly került a kastélyokat körülvevő kertre, melyet szabályosra nyírt bukszusokkal és szökőkutakkal díszített franciakert helyett a természet vad szépségét hangsúlyozó angolpark formájában alakítottak ki, a fontos helyiségek, például az uraság lakosztálya a korábbi piano nobiléről átkerült a parkkal összeköttetésben álló földszintre. Az immáron alacsonyabb belmagasságú emeletre a vendéglakosztályokat és személyzeti szállásokat költöztették. Ebből következik, hogy a lépcsőház is elvesztette reprezentatív szerepét, így jóval visszafogottabbá vált.
Legpompásabb klasszicista kastélyunk az alcsútdobozi Habsburg-kastély volt, melynek ma már csak főhomlokzata és tekintélyt parancsoló portikusza áll. Az épület József nádornak készült az 1820-as években, Pollack Mihály tervei alapján. A kastély a második világháború után súlyosan megrongálódott, 1945-ben felgyújtották. Bár több épületrész, például az értékes könyvtár teljesen leégett, a körítőfalak még álltak, így
még meg lehetett volna menteni, ám ez műemléki védettsége és jelentősége ellenére – részben anyagi, részben ideológiai okokból – nem történt meg.
Köveit évtizedek alatt széthordták, így alakult ki a ma látható állapot. Bár a megmaradt homlokzati szakasz és a portikusz konzerválása megtörtént, ma is igen rossz állapotban van, pusztul. Legalább nagyszabású, platánokkal teli parkja megmenekült. Csakúgy, mint számos klasszicista kastélyunk parkja, ma ez is arborétum.
Romantika
Romantikus kastélyból is akad szép számmal Magyarországon. Ezek az épületek aszimmetrikus, szabad tömegalakításukkal, mozgalmas homlokzataikkal legtöbbször legvadabb álmaink megtestesítői. A tájképi parkokban szabadon álló épületek leginkább középkorias, gótizáló stílusúak, elengedhetetlen kellékeik a homlokzatokon végigfutó pártázatok és a lőréseket utánzó dekorációval kialakított saroktornyok, melyek várkastély hatását hivatottak elérni. A belsőben a korábbinál jóval szabadabb, a klasszicizmus szigorú szabályaitól mentes téralakítással és szintén gótizáló dekorációval találkozhatunk, melyben nagy szerephez jutnak a gazdagon faragott fa elemek.
A somlószőlősi Zichy-kastély ezen épületek szép példája lehetne, sőt, romantikus kastélyépítészetünk egyik főműve volt, mára azonban csak rom. A Tudor-kori angol kastélyok hatását mutató épületet Zichy-Ferraris Manó építtette angol felesége öngyilkossága miatt érzett bánatában, az 1850-es években. A tervező Voyta Adolf volt. A szabálytalan alaprajzú, háromemeletes épületen megfigyelhető a romantikus kastélyépítészet minden sajátossága: a csúcsíves és egyenes záródású ablakok váltakozása, a pártázat, a középkorias saroktornyocskák és a lőréseket utánzó dekoráció is.
Az épületen ma már nincs vakolat, elöntötte a fekete penész és teljesen elhagyatottan áll.
Historizmus
A historizáló kastélyok kialakításában ismét újdonságokat fedezhetünk fel. Igaz, stílusukban nem egységesek, hiszen ebben az időszakban minden történelmi stílus virágzott, sőt keveredett, a szerkesztési elveikben ugyanazt a sémát követik.
A szabad alaprajzi kialakítású, leginkább kétemeletes épületekre jellemző a különböző funkciók, illetve a reprezentatív és privát terek elkülönítése. A „zajos-szagos” funkciókat a korábbi melléképületek helyett az alagsorba rejtették. A földszintre a vendégfogadásra alkalmas, látványos terek, például a díszterem és a szalon, az első emeletre pedig a magánszférát biztosító lakosztályok kerültek. A személyzet leginkább a második emeleten kapott helyet.
E korszak szép példája a mezőcsáti Dobozy-kastély is. Azaz csak lehetne.
Az épület még az eddig bemutatottakhoz képest is romos állapotban van. Néhány körítő falon kívül nem maradt belőle semmi.
A Dobozy Dániel megrendelésére 1889-ben emelt, L-alaprajzú, saroktornyos, egykor nyeregtetős romok klasszicizáló későbarokk hatást mutatnak – már amennyi kivehető a dekoráció és az épülettömeg maradványaiból.
Az épület második világháború utáni története sajnos tipikus. Az 1949-ben történt államosítás után termelőszövetkezeti terményraktárként funkcionált, valamint szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. Bár az 1970-es években a tetőt helyrehozták, komolyabb felújítás nem történt, állaga évtizedek óta tragikus. Állapota miatt műemléki védelmét is törölték.
Láthatjuk, hogy a műemléki védettség nem elég – ezek az épületek pusztulásuk idején mind védettek voltak –, épített örökségünk megóvásához, a hasonló esetek elkerüléséhez megfelelő funkcióra és fenntartóra van szükség. A kastélyok esete különösen nehéz kérdés, mivel egy letűnt társadalmi és gazdasági rendszer örökségei. A városoktól távolabb eső, gyakran elszigetelt elhelyezkedésükből adódóan már nem felelnek meg jelenlegi életformánknak, egekbe szökő fenntartási költségeikhez pedig már nem áll rendelkezésre az a gazdasági birtok, amelynek egykor központjául szolgáltak. Életre keltésükhöz rengeteg pénzre és még több kreativitásra van szükség, ám a pozitív példák megmutatják, hogy ez nem lehetetlen.
Forrás:
Feld István – Velladics Márta: Magyar építészet Buda elfoglalásától József nádor koráig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2016.
Fehérvári Zoltán – Hajdú Virág – Prakfalvi Endre – Ritoók Pál: Magyar építészet a Szépítő Bizottmánytól napjainkig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2017.
Alcsúti kastély. Műemlékem.hu
Dobozy-kastély. Műemlékem.hu
Festetics-kastély. Dégikastély.hu