Öt év telt el azóta, hogy 2019. április 15-én felcsaptak a lángok a párizsi Notre-Dame-ban. Most, november 8-án, újra felzúgtak a székesegyház harangjai. Az idáig vezető út azonban koránt sem volt könnyű és zökkenőmentes.
Egy szimbolikus pillanat
Az egész világot sokkolta, mikor 2019. április 15-én este ellepték a világsajtót és a közösségi média felületeit a képek és videók a lángokban álló párizsi Notre-Dame-ról. Több mint 400 tűzoltó megfeszített munkájával az este negyed hét után felcsapó lángokat háromnegyed tízre sikerült visszaszorítani, az elkövetkezendő napokban pedig a szakértők kizárták az épület összeomlásának lehetőségét.
Emmanuel Macron, Franciaország elnöke még aznap fogadalmat tett, hogy felújítják a katedrálist, mely a francia belügyminiszter-helyettes, Laurent Nunez szerint mindössze 15-30 percre volt a teljes elpusztulástól.
A felújítás
A Notre-Dame felújításának kérdése és az akörüli dilemmák attól a pillanattól fogva központi témává váltak Franciaországban, hogy az utolsó parazsat is sikerült eloltani.
Az már másnap egyértelmű volt, hogy a katedrális ikonikus tornya igen súlyos sérüléseket szenvedett, míg a körülbelül 13 ezer gerendát magába foglaló, fából készült tetőszerkezet teljesen elpusztult. A boltozat körüli részletek, melyek a középkorban elsőosztályú mészkőből készültek, szintén felújításra szorultak, illetve elkerülhetetlennek bizonyult az épület falainak megerősítése is. A leghosszabb ideig az ablaküvegek állapotának felmérése tartott, amely a legkényesebb kezelést igénylő munkafolyamatnak számít.
Bár Emmanuel Macron a munkálatokat eredetileg legkésőbb a 2024-es párizsi olimpiai játékok kezdetéig szerette volna befejezve tudni, ez már a szakértők legelső elemzései szerint sem volt reális cél. Dr. Emily Guerry, a brit University of Kent középkori egyetemi történelem szakának tanszékvezetője a teljes felújítás várható időtartamát körülbelül 40 évre tette, „ha nagyon gyorsak vagyunk, ez talán 20-ra csökkenthető”.
A kár mértékét és a feladat nagyságát figyelembe véve a francia állam, a Notre-Dame tulajdonosa, már az első pillanatban munkához látott. Egy rendkívüli kabinetülést követően a francia miniszterelnök, Edouard Philippe bejelentette, hogy nemzetközi építészeti pályázatot írnak ki a torony újjáépítésére.
A Notre-Dame-i torony
A Eugène Viollet-le-Duc által tervezett neogótikus torony 1859-ben készült el és a katedrális egyik legjellegzetesebb része volt. A pusztítást követő hetekben számos kisebb-nagyobb építésziroda tette közzé terveit, melyek közül több drasztikusan más irányt követett, mint a Viollet-le-Duc-féle dizájn.
A Le Figaro francia lap által elvégzett közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a megkérdezetteknek csak 21 százaléka áll az újítás pártján, 55 százaléka a tornyot eredeti állapotában szeretné viszont látnia munkálatok után. Ebben partnerre találtak számos politikus személyében, bár igaz, hogy a francia miniszterelnök – akinek igen nagy szava van az állami tulajdonú templom esetében – sokáig az alternatív, újító megoldások híve volt.
Az állami törvényhozás fogaskerekei azonban gyorsan mozgásba lendültek, hogy biztosítsák: a felújított torony esztétikailag nem sokban különbözik majd a 19. században megvalósított tervektől. A 2019. július 29-én hatályba lépett törvény kimondta:
a felújított épületrésznek meg kell őriznie a műemlék eredeti történelmi, művészeti és építészeti vonásait,
illetve létrejött egy bizottság is, amely egymaga igazgatta a projekt alakulását. Jean-Louis Georgelin, a francia hadsereg korábbi tábornoka 2023-as haláláig vezette a testületet, melyben képviseltette magát Párizs önkormányzata és az egyház is. A tervezési feladatokkal Philippe Villeneuve-öt bízták meg; a francia építész az elsősorban műemlékvédelemmel foglalkozó ACMH (La compagnie des Architectes en Chef des Monuments Historiques) szervezet tagja, az ő munkáját Rémi Fromont és Pascal Prunet építészek támogatták.
A 96 méteres torony újjáépítésével kapcsolatban az egyik legnagyobb kihívást a megfelelő méretű tölgyfák megtalálása jelentette.
Mint kiderült, a Le Mans-közeli Domaine de Berce tölgyóriásai pont megfeleltek a feladatnak. A fatörzsekből, melyekből egyenként mindegyik hozzávetőleg 6 millió forintot ér, legelőször egy 18 méter hosszú tartógerendát alkottak, melynek a feladata a torony szerkezetének stabilizálása.
Célegyenes
A tragédia sújtotta korszak lezárásaként a torony csúcsán tündöklő aranykakast végül 2023 decemberében helyezhették fel az épület legmagasabb, visszaállított pontjára, míg a belső berendezés az elmúlt egy év során, fokozatosan került vissza a katedrálisba, most pedig a harangok is megszólaltak.
A székesegyház helyreállításával megbízott testület vezetője, Philippe Jost „szép, fontos és szimbolikus” pillanatnak nevezte ezt a mérföldkövet. „Még nem tökéletes, de azzá fogjuk tenni” – fogalmazott Alexandre Gougeon, akit a harangok újratelepítésével bíztak meg. A részleges sérülést szenvedő északi harangtornyot restaurálni kellett, míg a harangok alapos tisztításon estek át.
Több mint öt évvel a tűzeset után így tehát célegyenesben van a Notre-Dame-i katedrális felújítása, melyet a több mint 340 ezer adományozó 846 millió euróval támogatott, s melynek felújításában mintegy 250 vállalat és több száz kézműves mester vett részt.
A 850 éves épület életében nyíló új fejezet a tervek szerint a december 7-ei hétvégén veszi kezdetét. A hivatalos újramegnyitón várhatóan világhíres művészek is jelen lesznek majd, illetve beszédet mond majd Emmanuel Macron is.
