Feszl Frigyes

Feszl Frigyes elsősorban művész volt, csak ezután építész. Ezt a kiállását a kortársak beszámolói mellett a korabeli ábrázolások is jól érzékeltetik. Elég csak rátekinteni Sterno Károly híressé vált akvarelljére, amelyhez a fiatal építész amolyan festői, nagy piros sapkában ült modellt. Ez a megjelenés és gesztus egész életének szimbóluma is lehet.

Feszl Frigyes, ahogy a legtöbb építész a korban, építőmester-családba született. Nagyapja is pallérként dolgozott, édesapja, a német származású Feszl József pesti születésű kőfaragómester volt, aki a polgárjogot két évvel Frigyes születése után nyerte el. Frigyesnek 13 testvére született, ő volt az ötödik a sorban, a fiúk közül hárman is az építész pályán helyezkedtek el.

A világcsavargó

Feszl Frigyes a század első felében még érvényben lévő céhes képzés keretében szerezte meg szakmai alapismereteit, amelynek a végállomása – igaz csak félévig – Hild József irodája volt. 1839-ben egyik testvérével, Józseffel tanulmányútra indult, ennek során beiratkozott az ekkor már a romantikus stílus hatása alatt álló müncheni Képzőművészeti Akadémiára, amit azonban nem végzett el. Az Akadémián Leo von Klenze, Friedrich Gärtner és Friedrich Bürklein voltak a mesterei. Nagy valószínűséggel a müncheni évekhez kötődik a későbbi munkáiban sokszor alkalmazott falfestések felfedezése is. Európai tartózkodása alatt a családi hagyományok szerint kilenc hónapot Párizsban töltött, de bejárta Németországot, Észak-Olaszországot, sőt megfordult Svájcban, Franciaországban és minden bizonnyal Spanyolországban is. Érdekesség, hogy útlevele, hivatalos leírást ad a fiatal építészről: „alakja közepes, arca kerek, arcszíne egészséges, haja és szemöldöke világosbarna, szeme szürke, homloka kerek, orra és szája arányos, szakálla szőke” volt.

A fiatal Feszl Frigyes önarcképe

Romantikus mozgalom

1844-ben költözik vissza Pestre és 1845-ben, Gróf Széchenyi István megbízására indul az Országház tervezésére kiírt pályázaton, ahol első díjat nyert romantikus tervével. Ez a siker egycsapásra ismertté tette a fiatal építészt. Még ugyanebben az évben a Feszl-családdal sógori kapcsolatban álló, a Kőfaragó utcában szemben lakó Kauser Lipóttal, illetve Gerster Károllyal közösen céhet alapítottak. A három fiatalban a „közös pont” a müncheni akadémián tanító és irodát vezető Leo von Klenze volt. Mivel a három romantikus építész közül egyik sem rendelkezett céhes mesterjoggal, munkáikat Zofahl Lőrinc jegyezte, aki valószínűleg több tervük kivitelezését is ellátta. A feladatmegosztás úgy alakult, hogy Gerster felelt a műszaki feladatokért, Kauser vitte az üzleti részt, míg Feszl Frigyes volt az építészeti és művészeti vezető. A triumvirátus 1854-ig állt fenn, alkotásaik között a pécsi zsinagóga mellett több lakó- és villaépület emelhető ki, például a Rákóczi úton megépült és azóta bontásra került Glósz-ház (1846), a Nádor utcai Oszvald ház (1846), a Pilismaróton álló Heckenast- és a budai Kochmeister-villa. A társulás mellett Feszl Frigyes önálló utakon is járt. Az 1848-as forradalmi hullám például Bécsben találta, ahol Eduard Van der Nüll és August von Siccardsburg irodájában dolgozott.

A pécsi zsinagóga

Makacs egy fráter…

Feszl Frigyesről kortársai elsősorban olyan művészként emlékeznek meg, aki nem ismert kompromisszumokat. Jó példa erre az 1851-ben készített Dohány utcai zsinagóga tervpályázata. Unokaöccsének, Feszl Károlynak elbeszélése szerint ezt a tervezési megbízatását elnyerhette volna, ha a megrendelő néhány kívánságnak eleget tesz. Feszl azonban, makacsul ragaszkodva elképzeléseihez kategorikusan visszautasította a változtatást lehetőségét. A másik pályázó viszont, a bécsi Ludwig Förster hajlandó volt a kívánságoknak eleget tenni, elvitte a megbízást, bár később ő is szembekerült a megbízókkal, így Közép-Európa legnagyobb zsinagógájának kupolája és enteriőrjének egyes részei 1858-59-ben Feszl elképzelése szerint épültek meg.

Feszl Frigyes, a festőművész

Általánosságban elmondható, hogy az építészek jól tudnak rajzolni. Ez a képesség azonban legtöbbször egyfajta munkaeszköz, nem pedig a művészi önkifejezés fegyvere. Feszl Frigyes esetében azonban teljesen másról van szó, hiszen a festőművészetet már fiatal éveiben, az építészettel párhuzamosan tanulta, illetve ez az önkifejezési forma akkor is megmaradt számára, amikor már nem tervezhetett és nem építhetett. Feszl Frigyes kevesek által ismert és kevésbé kutatott, ám annál jelentősebb festői életművet hagyott hátra, amely az építészektől megszokott esztétikus, precíz rajzok helyett kifejező, lendületes és igen hangulatos művekből áll. Sőt, neve hamarabb szerepelt a nyilvánosság előtt kiállító művészként, mint építészként, s halála után fél évvel a Műcsarnokban 37 akvarelljének kiállításával búcsúzott tőle az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Feszl festészete két korszak határán állt, illetve két nagy európai stílus ötvözetét alkotta: a klasszicizmus precíz rajziskolája és a romantika érzelemdús kifejezésmódja keveredik alkotásaiban. A jelenleg körülbelül 1000 ismert darabból álló, ám ennél valószínűleg sokkal nagyobb hagyatékban a kor divatos témái, veduták, életképek, mitológiai jelenetek és a romantikus romkultusz dokumentumai egyaránt megtalálhatók.

Feszl Frigyes grafit rajza

Vigadó: a fordulópont

Feszl Frigyes építészkarrierjének második szakasza 1854-1866 közé esik, bár még ekkor sem rendelkezett céhes mesterjoggal, de már egyedül dolgozott. Ebben az időszakban készült főműve, az 1849-ben elpusztult Redoute helyére kerülő Vigadó, amelynek építkezése és 1865-ös átadása egyben sorsfordulót is jelentett az építész életében. Maga az építkezés sem volt mentes a botrányoktól, az épületavatás után pedig Feszlnek megtagadták, hogy az építkezés legelején átalányösszegben engedélyezett tervezési díjat a tényleges építési költségekhez arányosítsa. Az Vigadót a kortársak értetlenül, sok esetben ellenségesen fogadták. Az épület tervezésének elnyeréséig Feszl megbízásainak száma gyorsan emelkedett, azonban a Vigadó építése alatt nem kapott más megbízást. A Vigadó tervezése ráadásul hat évig tartott, ezalatt Feszl addigi aktív kapcsolata is megszűnt a magánépíttetőkkel. A negatív kritikák és az izoláltság rányomták bélyegüket Feszl életére, innentől kezdve visszahúzódó, csendes életet élt.

Feszl Frigyes ikonikus épülete, a Vigadó

Elfeledve…

1866-ban megszűnt Magyarországon a céhrendszer, és Feszl iparjoghoz jutott. Fő megbízója – minden bizonnyal tanácsnok bátyja közbenjárásával – továbbra is Pest városa maradt, Budapest és közvetlen környékén kívül nagyon kevés munkája ismert. Ennek ellenére elmondható, az 1867-es kiegyezést követően az újjászülető magyar állam a nagy építkezések időszakában sem vett tudomást érdemben létezéséről. 1874-ig feladatai főként középítkezésekre, például iskolák építésére korlátozódtak, emellett sugárút tervezésre, illetve városrendezési tervek készítésére kapott megbízást, de végül ezek is teljes mértékben elmaradtak.

Magyar stílus

Stiláris szempontból műveit két csoportba oszthatjuk: romantikus és élete utolsó 15-20 évében historizáló¬eklektikus művek (például Porszász-ház a Belvárosban, Guglielmini-ház Kőbányán, a Sugárút tervei). Az általa épített romantikus épületeken belül három fő irány különböztethető meg: a gótizáló, a keleties formálású Rundbogenstil és a magyaros formák megteremtésére törekvő kialakítás. Utóbbival kapcsolatban építészkollégája, Neÿ Bélaa következőket jegyezte fel: ,, ... de igenis megrendíthetetlen hite és meggyőződése volt, hogy a magyar lakóház »ámbitusával« [oszlopos tornácával] építő művészetileg kiképezhető motívum, s hogy ebből kiindulva s a magyar ékítési mintákat fölhasználva az építőművészeti styl egy jellemző magyar válfaját létesíteni nem utópia!"

A művész időskori karikatúrája önmagáról

A verebek művésze

Feszl Frigyestől Kauser József szavaival búcsúzunk, aki a Pesti Hírlap 1915. márciusi számában így írt az építészről és az utolsó évek életviteléről.: „Előbb a hitetlenek seregén rést törni, azután, mind a viszontagságok ellenére, meggyőződéséből mit sem engedve, annyi kietlen gáncs és támadással szembe szállani csak egy olyan Istenáldotta, nagy ihletettségű, zseniális, külsőleg is Shakespeare-i koponya volt képes, aminő Feszl Frigyes volt. Szerény, póznélküli viselkedése, biztosan a szeget fején találó okoskodása, élénk gesztikulációja, flegmatikus, keserűség nélkül, dacosan vidám lelke, rögtön éreztette a nem közönséges embert, a lángészt! . . . Igazi bölcsként, ki sorsán szatirizál, de nem duzzog és jussain nem aggódik, egyszerre csak így, amint élt nesztelenül visszavonult kőbányai üvegpalotájában, amint rezedákkal telirakott illatos, fehérfüggönyös, intim hangulatos verandáját nevezte. Itt akvarellt festett, élte végső napjáig, amint mondá: az "Ő verebeinek", akik azon bekandikáltak és akik tudvalevőleg arrafelé oly dúsan tanyáznak. Ott fogadta néhány, de igaz barátait, Than Mórt, Lotz Károlyt, Weber Antalt, Wagner Sándort, Donáth szobrászt, jófajta, saját termésű kőbányáival, no meg egy kis cigánypecsenyével.” (A felsorolt barátok szinte mindegyike dolgozott a Vigadó épületén, a homlokzat táncoló alakjait Alexy Károly, a büfé és a lépcsőház freskóit Lotz Károly, Than Mór és Wagner Sándor készítette. a szerk.)

Feszl Frigyes, a festő, a grafikus, a Vigadó tervezője 64 éves korában, 1884. július 25-én halt meg Budapesten.

Felhasznált irodalom

Fehérvári Zoltán, Hajdú Virág, Prakfalvi Endre, Ritoók Pál: Magyar építészet, A szépítő bizottmánytól napjainkig (1808-tól napjainkig), Kossuth Kiadó, 2017.

Komárik Dénes: Feszl Frigyes, Magyar Tudomány, 1995. 3. szám

Vámos Ferenc: Adalékok Feszl Frigyes életéhez és munkásságához, Építés-Építészettudomány, Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 13. kötet 1981/1-2. szám/