Forbát Alfréd, Fred Forbat

Forbát Alfréd (Pécs, 1897. márc. 31. - Stockholm, Wallingby, 1972. máj. 23.), született Füchsl Alfréd, nemzetközi karrierje során használt neve Fred Forbat; magyar építész, festő, a pécsi születésű magyar Bauhaus-tagok egyike.

1897-ben Pécsett született. Apja bornagykereskedő volt. A budapesti Műegyetemen megkezdett tanulmányait (1914 -18) Münchenben a Technische Hochschulén folytatta, ahol 1920-ban kapott mérnöki oklevelet.

„Szeptemberben elhatároztam, amit már jó ideje fontolgattam, hogy otthagyom a budapesti műszaki egyetemet, amelynek nem volt városépítészet-tanára, és tanulmányaimat Münchenben, a széles körben ismert Theodor Fischernél folytatom. Ez a politikai tevékenységem végét is jelentette, amely majdnem eltérített a szakmámtól. 1918. október 2-án hagytam el Magyarországot, három héttel a forradalom kitörése előtt. Ugyanezen a napon temették el Szabó Ervint…” – írja Forbát Alfréd a visszaemlékezésekben első magyarországi távozásáról."

Szakmai vonzalom első látásra

Visszaemlékezése szerint Weimarba érkezése napján már felkereste Gropius irodáját, és otthagyta nála korábbi terveit. Másnap személyesen is találkoztak, s Gropius mindjárt felajánlott egy státuszt az irodában. Ebben az időben Gropius irodája főként Adolf Sommerfeldtől, a Sommerfeld-korszern fejétől kapott megbízásokat. Neki készíti Forbát is első önálló munkáját: egy garázst és a hozzá tartozó sofőrlakást. Forbát számára ekkoriban az egyik legizgalmasabb építészeti feladat a berlini Sommerfeld-ház építésében való tevékeny közreműködés. Gropius-szal együtt még 1920 decemberében utazik oda, Forbát januárban átveszi az építés vezetését.

A Sommerfeld ház

Kép: bauhauskooperation.de

„Az építőművészet, hála az utolsó két évtized fejlődésének, csaknem egy évszázad eklekticizmusa után ismét élő organizmussá vált s mint minden élő organizmus gazdasági és lelki problémákat vetett felszínre. Ezek az új problémák új pedagógiai nézőpontok kitűzését kívánják. Legfőbb ideje, hogy azok helyett a meddő kísérletezések helyett, melyek egy szétfoszló régi szövetet új folttal kívánnak megfoltozgatni, egyszer már alaposan mélyére nézzünk a problémáinknak.” Az építészoktatás reformja, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 53. évfolyam (1919)

1922 májusától, Gropius vezetésével a Bauhaus lakótelep tervezésében is részt vesz. Gropius ötlete, hogy tipizált térelemeket különböző épülettestekké rakjanak össze, egészen új gondolat volt a maga idejében. A település elgondolása nagyszabású: a húsz önálló, szabadon álló házon kívül ötven családi sorházat is magába foglal, valamint negyven növendéket befogadó diákotthont. Forbát első feladata a különálló házak megtervezése volt. Az 1923-as „Kétlakásos ház perspektívája”, geometrikus felépítésű, markánsan plasztikus, mégis könnyedén megszerkesztett házat mutat.

Forbát Alfréd: Kétlakásos ház terve, Weimar, 1923

Kép: Magyar Építőművészet, 1973

Berlin, Moszkva

Forbát avantgarde periódusa 1924-ig tart. Ekkor megválik Gropius-tól, majd 1925-1928 között a Sommerfeld-konszern főépítésze lesz Berlinben. 1928-tól Berlinben önálló irodát alapított, majd tagja lett a berlini lakásellátási bizottságnak (1929-30), továbbá lakás- és várostervezést tanított Johannes Itten művészeti iskolájában (1930-31). Fontosabb berlini tervezései: a siemensstadti városi lakótelep keleti része (1929-31), a városi sporttelep Berlin-Eichkampban (1929 -30). Ugyancsak 1928-tól tagja a CIAM-nak is. 1928—1931 között Gropius-szal működik együtt a Berlin-siemensstadti, majd a Spandau-haselhorsti lakónegyed megvalósításában, 1929-ben pedig a Berlincharlottenburgi lakónegyed tervezésében vesz részt. 1932-ben Ernst May társaságában a Szovjetunióba utazik és az állami várostervezés szervezésében vállal szakmai feladatokat. Karaganda, illetve Magnitogorszk városa számára készít úgynevezett „standardgorprojekt”-eket, azaz városfejlesztési terveket, amik sajnos a későbbiek során nem valósultak meg.

Magnitogorszk (Ural) rendezési terve 1932

Kép: Magyar Építőművészet, 1973

Gyors váltás: Olympia

1933-ban felszínre tör az építész szerteágazó érdeklődésének régóta szunnyadó ága, az archeológia. Forbát művészettörténeti-archeológiai érdeklődését mutatja, hogy már 1918-ban, tehát huszonegy éves korában publikált két művészettörténeti cikket az Archeológiai Értesítőben. 1933-ban Dörpfeld professzorral együtt az olympia-i ásatásoknál dolgozik. Erre a projektre vonatkozóan egyetlen publikált antik tárgyú tanulmányában alapvető fontosságú eredményeket tesz közzé. A cikk a klasszikus görög építészet és szobrászat egyik legtöbbet vitatott problémájával foglalkozik: az olympiai Zeus-templom cellájának építészetével. Később, már Svédországban, mint az antik érmek gyűjtője és tanulmányozója vált ismertté — két görög vázáját pedig a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta.

Ismét itthon

Még ugyanebben az évben, 1933-ban hazatért Magyarországra. Szülővárosában, Pécsett lett építész, egyidejűleg a Pester Lloyd c. folyóiratban publikált építészeti és várostervezési cikkeket. Pécsett magányszemélyektől kap megbízásokat, egyik legkarakteresebb alkotása a Mecsek-lejtői ház, amelyen még a Bauhaus szigorú, zárt formavilága érvényesül. A megélhetési gondok és a Magyarországra vetülő szélsőjobboldali árnyék erősödése együttesen arra kényszeríti Forbátot, hogy immáron véglegesen elhagyja hazáját, s ezután már legfeljebb csak látogatóba térjen vissza.

Családi nyaraló, Pécs, 1936.

Kép: Magyar Építőművészet, 1973

Svédország befogadta

Pécsről 1938-ban költözik át Svédországba, ahol lehetősége nyílik arra, hogy ne csak lakóházak, hanem városnegyedek tervezésével is foglalkozzon. Innentől kezdve Forbát Alfréd figyelmét szinte teljesen a szociális kérdések, a városrendezés kötik le, amit a svédül és németül rendszeresen megjelenő cikkei is bizonyítanak. 1942-ig Lund várostervező irodájában dolgozik, később Stockholmban települ le. 1959-1960-ban a stockholmi Technikai Főiskolán tanít. Több akadémiának levelező tagja lesz.

Forbát Alfréd, a fenntarthatóság előfutára

1957-ben a berlini Interbau kiállításon szerepel Közép-Svédországba képzelt (Bengt Romare-ral közösen kidolgozott) városterve. A korabeli várostervekhez képest Forbát Alfrédék munkája kifejezetten a fenntarthatóság irányába mutat. Az elkészült városterv kiemelt jelentőséget tulajdonít a természet városalkotó szerepének, és ezzel párhuzamosan szembe helyezkedik a korszak elfogadott felfogásával, az autó uralta város eszméjével. A napjainkban elfogadottá vált várostervezési fősor, az úgynevezett „15 perces város” eszményéhez hasonló forbati koncepció szerint a városi lakó- és kereskedő központokban a gyalogosforgalomnak kell előtérbe kerülnie, ezért az autót a lakás és a munkahely között kiiktatja az építész. Mivel ebben a rendszerben a munkahely és a lakás közti távolság nem lehet nagy, az 1957-ben készült terv a gyalogos- és kerékpárutakat tökéletesen elkülöníti az autóutaktól.

Az Interbau-kiállításra készült makett, Berlin, 1957.

Kép: Magyar Építőművészet, 1973

Alkotó magány

1959-60-ban vendégtanár a stockholmi műegyetemen. Több svéd város részére készített városrendezési terveket. Városépítészeti filozófiájának központi eleme a racionális közlekedési rendszer kialakítása, illetve Forbát egyértelműen kritizálta a magasház, toronyház, mint lakóépület megoldást. Forbát Alfréd építészként a támogatott, jobban funkcionáló emberi együttélés feltételeinek megteremtésén fáradozott. Miközben a magyar építész Svédországban sikerei ellenére is magányos ember maradt. Lennart Uhlin svéd professzor, művészetének egyik legkiválóbb értője is a „visszavonultság falait” emlegeti vele kapcsolatban; ezt a visszavonultságot számára, a teremtő munka mellett, csak pár jóbarát és a numizmatikai gyűjteményével való pihentető foglalkozás tette elviselhetővé.

Forbát, a képzőművész

Forbát Alfréd az építészet mellett, azzal párhuzamosan, egész életében aktív képzőművészeti munkát végzett. Tehetsége egészen fiatalon megmutatkozott, amikor a családdal szoros, baráti kapcsolatot ápoló, az észak-amerikai útjáról hazatérő Lenkei Lajos újságíró 1912-ben „Északamerikai megfigyelések” címen kiadta útiélményeit, a címlapra az akkor mindössze 15 éves Forbát Alfréd által rajzolt színes New York-i városrészlet – a középpontban egy felhőkarcolóval – került. Miként a kötetet beharangozó újsághír kiemelte, városszerte általános feltűnést keltett a könyv tetszetős címlapja. A címlapot készítő – s a nagyközönség előtt nagy valószínűséggel ekkor bemutatkozó – fiatalemberről az is kiderült, hogy tanulmányai mellett szenvedélyesen foglalkozik a „grafikai művészettel”.

Kép: elbidaprojekt.hu

Alig húsz éves korában megjelent ex libris mappája még természetelvű művésznek mutatja. Különösen érdekes Laura Barborininak, a Törökországról Pécsre menekült, olasz származású franciatanárának készített korai ex libris-e.

Kép: Jelenkor, 2019. július-december

Később, építész karrierje során az absztrakt irányzat követője lett, rajzain, festményein ugyanúgy, mint lakóházainál, a struktúra problémája foglalkoztatta. Forbátnak mindezeken kívül szobrászi szerepe is volt, Gropius „Márciusi elesettek” című emlékművének megvalósításánál. A weimari temetőben felállított szobor egy földből előtörő villám, amely a nép erejét szimbolizálja. Forbát beszámolója szerint „itt a papírt és rajztáblát modelláló eszközökkel kellett felváltani, hogy Gropius gyors ceruzavázlatát valódi plasztikai modellé alakítsam, amit azután a Bauhaus szobrászműhelyében felnagyítottak és betonból kiöntöttek.”

Márciusi elesettek emlékműve, Weimar

Kép: weimar-lese.de

Forbát Alfréd, Fred Forbat életrajzát egyik kedvelt idézetével zárjuk, amely mottóként fogalmazódott meg a fiatal magyar alkotó számára: A helyes irány a kézművességtől a művészetig vezet, nem pedig fordítva. (Schumacher)

Forbát Alfréd: wikipédia

Felhasznált irodalom

Gantner Eszter – Schweitzer Gábor: Forbát Alfréd visszaemlékezéseiről (Jelenkor - 62. évf. 7-8. sz. (2019. július-augusztus)

Galambos Ferenc: Forbát Alfréd halálára, Művészet, 1972 (13. évfolyam, 1-12. szám)

Galambos Ferenc, Kisgrafika, 1973 (12. évfolyam, 1-3. szám) 1973-01-01 / 1. szám

Passuth Krisztina: Forbát Alfréd, Magyar Építőművészet, 1973, 2. szám