Makovecz Imre

Makovecz Imre

(1935. Budapest – 2011. Budapest)

Makovecz Imre nemcsak munkáival, hanem az ezeket tápláló szellemisége révén vált a magyar építészettörténet egyik meghatározó alakjává.

1935 november 20-án született Budapesten. Gyermekkora nyarait az apai nagyszülőknél, Nagykapornakon töltötte, amely saját bevallása szerint meghatározó emlék maradt egész életében. Általános iskolai tanulmányait a Németvölgyi úti iskolában végezte, innen a Petőfi Gimnáziumba került, majd az érettségi után beiratkozott a Műszaki Egyetemre.

1956 után indexre került

Meghatározó történelmi esemény volt életében az 1956-os forradalom és szabadságharc. Az egyetemi ifjúság tagjaként aktív forradalmi tevékenysége miatt egyetemi tanulmányait felfüggesztették, így csak 1959-ben szerezhetett diplomát. Az egyetemről kikerülve a Budapesti Városépítő Tervezőirodában (BUVÁTI) kapott állást. 1962-től a Szövetkezeti Országos Kivitelező és Tervező Vállalat (SZÖVTERV) alkalmazásába került, ahol az iroda profiljának megfelelően főként vendéglőket, csárdákat tervezhetett. Ebből az időszakból származik például a szekszárdi Sió-csárda és a velencei Cápa vendéglő.

A Cápa kisvendéglő, kép: Cápa Étterem rajongói oldal, Facebook

Antropozófia

Makovecz Imrére komoly hatást tett Rudolf Steiner, az antropozófia megalkotójának szellemisége. 1964-ben tanulmányútra ment Svájcba, hogy meglátogathassa a Goetheanumot, amelyet az osztrák polihisztor, filozófus személyes tervei alapján készült a Bázeltől 10 km-re fekvő Dornbachban. Makovecz itt közelebbről megismerkedett Rudolf Steiner munkásságával és szellemiségével.

A kísérletezés korszaka

Közben a szakmai elismerés is megérkezett, Makovecz Imre 1969-ben Ybl-díjat kapott. 1970-ben végezte nagy hatású mozgás-kísérletek tanulmányát, amely később saját munkásságára is jelentős hatást gyakorolt. Ő maga így vallott erről a kísérletről. „Az építészet alapelemeit – hajlamomnak megfelelően antropomorf irányban – keresve az emberi mozgást kezdtem vizsgálni, melyben a test és lélek, tér és idő egyaránt benne foglaltatik. Gerle és Sáros segítségével mozgásanalógiákat eszeltem ki bizonyos alaphelyzetekre.” Ekkorra datálható a Kós Károllyal kialakult emberi, szellemi kapcsolat kezdete is.

Kós Károly és Makovecz Imre, Kép: Wass Albert Emlékoldal, Facebook

Az első nemzetközi sikerek

1971-től a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben (VÁTI) dolgozott. 1972-ben az intézet kapott megbízást a Sárospataki Művelődés Ház elkészítésére, amely Makovecz Imre számára az első nemzetközi elismerést hozta el. (1985-ben az Építészeti Kritikusok Nemzetközi Társaságának kairói konferenciáján a Sárospataki Művelődés Házát az elmúlt évek tíz legjelentősebb épülete közé választották.) A művelődési ház születése azonban komoly konfliktusokat szült a minőségi elveit soha fel nem adó építész és a vállalat vezetősége között, ami miatt Makovecznek ismét munkahelyet kellett váltani, 1977-ben a Pilisi Parkerdőgazdaság alkalmazásába került. A művelődési ház kivitelezési munkáiban a Parkerdőgazdaság is részt vett, így volt alkalma a ház kivitelezését a VÁTI utáni időkben is felügyelni. Nevéhez fűződik a Pilisi Parkerdőben például a Hoffman fogadó, a mogyoró-hegyi kemping, a dobogókői síház és a visegrádi mócsai tanya kialakítása. Az 1977-ben tervezett kis hárshegyi kilátó, 2012 óta az építész emlékére a Makovecz kilátó nevet viseli.

A sárospataki művelődési ház és könyvtár, Kép: programturizmus.hu

Makovecz Imre, a közösségszervező

Az 1970-es évek közepétől Makovecz Imre egyre elmélyültebben tanulmányozta a népművészeti motívumokat a különböző kultúrák szimbolikájának azonosságait keresve. 1981-ben került sor első külföldi kiállítására, Finnországban, illetve ebben az évben szervezte meg első ízben a legendás „Visegrádi tábort" fiatal építész-hallgatók részére. A Mogyoró-hegy oldalában a Szent István és Szent László bányaudvarok fizikai védelmében létrejött és 1981-2001. között működő tábor több generációnyi építészhallgatónak jelentette az első tapasztalatot közös építés és a közösségépítés terén. „Mi volt ez, és mi volt a cél? (...) A bányaudvar lett ahelye a pályázaton nyertes tervek kiviteli munkáinak, a tábornak. Itt lehetett megismerni az együttélés elemiszabályait, az étkezés, a munka, a szerelem, a barátságok drámáját, és a közös akarattal elvégzett munka örömét és büszkeségét. De itt lehetett megtanulni tervek alapján építeni a Váci Révnél, a Mogyoró-hegyen. És itt lehetett megtanulni, hogy mi a különbség a szocialista, kötelező almaszedő tábor kontraszelektív őrülete és a természetes szelekció megfellebbezhetetlen értékrendje között.” Makovecz Imre: Előszó. In: Visegrádi Építésztáborok 1981-2001. Kós Károly Alapítvány 2002.)

1983-ban Makovecz Imre megalakította a MAKONA tervezőirodát.

1989-ben az „American Institute of Architects" tiszteletbeli tagjává avatta. Kálmán Istvánnal és Kampis Miklóssal együttműködésben megalapította a Kós Károly Egyesülést, amely később a Vándoriskolát is elindította. 1990-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A MAKONA több önálló, kisebb tervezőirodára oszlott, amelyek továbbra is szoros szövetségben végezték munkájukat. Ebben az évben indult útjára az Országépítő folyóirat. Budapesti látogatása során Charles, Wales hercege saját lakásán látogatta meg Makovecz Imrét.

A világkiállítás

1992-ben hatalmas nemzetközi sikert aratott a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonja. 1993-ban megalakult a Magyar Művészeti Akadémia. Ugyanebben az évben oktatási együttműködést kötött a „Prince of Wales Institute of Architecture"-val, valamint meghívást kapott a windsori királyi kastély tűzvész utáni helyreállítási pályázatára. 1996-ban felépült a Kecske utcai irodaház, amely a MAKONA, valamint több „szövetséges" építész-irodának ad otthont mind a mai napig. Itt működött köztestületté válásáig a Magyar Művészeti Akadémia.

A sevilllai világkiállítás magyar pavilonja, kép: kulturvilag.blogstar.hu

Mindvégig hűséges maradt önmagához

1997-ben a Francia Építészeti Akadémia Nagy Aranyérmét kapta. 1998-ban a Brit Építésszövetség tiszteletbeli tagja lett. 2001-ben Corvin-lánccal tüntették ki. A beregi árvíz helyreállítási munkájához munkatársaival ingyen készített terveket. 2005-ben tervezte a felső-krisztinavárosi „Feltámadás templomát". 2010-ben a felsőzsolcai árvíz által sújtottakat, majd a vörösiszap-katasztrófa károsultjait segítette terveivel. 2011-ben XVI. Benedek pápa pappá szentelésének 60. évfordulóján Vatikán kiállítást szervezett az általa legjelentősebbnek tartott 60 keresztény művész alkotásaiból. Meghívást kapott erre a kiállításra Makovecz Imre is, aki a felső-krisztinavárosi „Feltámadás temploma" terveit vitte bemutatni. A Szentatya megáldotta a terveket és tervezőjét is.

2011. szeptember 27-én hagyta maga mögött ezt a világot.