Ybl Miklós

Ybl Miklós

(Székesfehérvár, 1814. - Budapest, 1891.)

Ybl Miklós 1814. április 6-án született Székesfehérvárott. Osztrák eredetű családja a 18. század első felében telepedett le Magyarországon. Édesapja jómódú kereskedő volt.

Nagyon fiatalon, már 11 éves korában Bécsbe került, itt a Polytechnikum két reáliskolai, majd négy felsőbb osztályát végezte el. 1831-ben tért vissza Magyarországra, ám a modern mérnöki iskolázottság nem volt elegendő ahhoz, hogy az Országos Építészeti Igazgatóságnál munkát kapjon. Ehhez, a hagyományos céhes képzés előírásait követve gyakorlati ismereteket kellett szereznie, ezért a klasszicizmus legkiválóbb pesti építőművészéhez, Pollack Mihályhoz szegődött inasnak. 1832-ben a céhes szabályok szerint legénnyé vált, és egészen 1836 februárjáig itt működött rajzolóként. A céhes képzés részeként előírt „vándorlást” Bécsben kezdte meg, ahol Heinrich Koch irodájában először rajzoló, majd az építész megbízásából közel négy éven át a prágai Kinsky-palota építésvezetője volt. 1840 februárjában Münchenbe utazott, ahol a Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat 1841 áprilisáig. Ekkor indult első itáliai tanulmányútjára, melynek három hónapja alatt Észak-Olaszországot és Toszkánát járta be.

Ybl Miklós a Károlyiaknál

1841-ben Pesten az építőmesteri cím elnyeréséért folyamodott, de kérését elutasították, ezért olyan társat keresett, akinek mesterjoga szabályossá tehette az ő működését is. Így Építészeti Intézet néven közös irodát alapítottak Pollack fiával, Ágostonnal. A vállalkozó jellegű építésztervező iroda működtetése ekkor még Pesten nem bizonyult sikeresnek, csak néhány évig maradt fenn. Ebből a tapasztalatból kiindulva Ybl a Károlyi család tagjaival – akik korábban mesterét, Heinrich Koch építészt is foglalkoztatták – állandó megbízói kapcsolat kialakítására törekedett. 1845-ben Károlyi István megbízta a fóti templom tervezésével, amely két szempontból is érdekes. Egyrészt hiába korai alkotás, azonnal csúcsmű, az építész egyik legkvalitásosabb épülete. Másrészt a magyarországi romantikának is igen magas színvonalú alkotása, így kiemelkedő helyet foglal el hazánk építészettörténetében. Károlyi, mint nagyvonalú műpártoló a templomépítés előkészítése kapcsán újabb itáliai utazásra küldte Yblt 1846-ban. Ekkor egészen Nápolyig jutott el. 1846-tól Fóton lakott, s 1847-től hivatalosan is Károlyi István uradalmi építésze lett.

A fóti katolikus templom, kép: wikipwdia.org

Felkapott építész

Az 1850-1860-as évtized fordulóján kezdtek megsokasodni Ybl megrendelései. Megbízói többnyire arisztokraták, takarékpénztárak és bankok, gyárosok, nagyiparosok, így sorra születtek a vidéki kastélyok, a városi paloták, a pénzintézeti székházak és a bérházak. A hatvanas években a fóti templom gazdag, érett romantikájától fokozatosan eljut a neoreneszánsz historizmusig. Ybl Miklós ebben az időszakban is mindvégig szoros személyes és szakmai kapcsolatokat tartott fenn Bécsben, ennek köszönhetően szakmailag naprakész maradt, ismerte és magabiztosan alkalmazta a legújabb európai építészeti és technikai eredményeket, de tapasztalatait az 1860-as évek közepén angliai és franciaországi utazással is bővítette.

Budapest ikonikus építésze

Az 1860-as évek végétől, de leginkább 1870-es évek elejétől a megszülető és fellendülésnek induló budapesti városépítés új szerepet kínált az építész számára. Ybl lett a legjelentősebb épületek, a Vámház, a Várkert Bazár, a királyi palota, a ferencvárosi templom, a Bazilika építője, és ekkor készült el élete főműve, az Operaház is. A kor szimbolikus épületei mellett Ybl széles műfaji körben alkotott. A bank- és hivatali középületek, színház, templomok mellett foglalkozott pavilonok, vendéglők, fürdők és környezetük, parkok, kertek, valamint egész építészeti együttesek tervezésével is. Legszebb ilyen munkája a margitszigeti fürdőtelep lett volna, ha teljes egészében megvalósul.

Az Operaház, Kép: mrfoster.blog.hu

Kivitelezésből is jeles

A hatalmas építkezések irányításában Ybl meghatározó szerepet vállalt. Ő döntött személyesen a vállalkozók, műiparosok, művészek megbízásai fölött, választása garancia és referencia volt. Megrendelései és kapcsolatai révén informálisan ő volt az egész budapesti építőipar egyik legfontosabb személyisége. Gyakran alkalmazott új építési szerkezeteket és díszítőtechnikákat. A vele együtt dolgozó művészekkel, műiparosokkal, gyárosokkal és mesteremberekkel közösen törekedett ezek meghonosítására. Irodájának munkatársai között volt a következő építészgeneráció több kiváló mestere, így Schickedanz Albert és Schmahl Henrik.

A nemzet építésze

Tekintélye haláláig csorbítatlan maradt. Hosszú éveken át viselt tisztséget a városi képviselőtestületben, a Fővárosi Közmunkák Tanácsában, a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, kitüntetései és választott tagsága a parlament főrendi házában a város, az ország és az építésztársadalom feltétlen elismerését tükrözik. 1891. január 22-én, 77 éves korában halt meg Budapesten.

Felhasznált irodalom

Fehérvári Zoltán, Hajdú Virág, Prakfalvi Endre, Ritoók Pál: Magyar építészet, A szépítő bizottmánytól napjainkig (1808-tól napjainkig), Kossuth Kiadó, 2017.

Heti Kis Ujság, 1992. január-június (2. évfolyam, 2-26. szám)