Agglomeráció: sűrűsödő kérdőjelek

Miért költözik az ember a városba, és ha már egyszer ott van, miért akar mégis kiköltözni minden áron az agglomerációba? Miért éri meg a napi több órás ingázás időt, pénzt, idegrendszert emésztő gyakorlata? Írásunkból megismerheti az agglomeráció kialakulásának történetét és mindazokat a szempontokat, amik a jelenség jövője szempontjából kihívás elé állítanak minket.

Egy provokatív megfogalmazás szerint az emberi történelem a városiasodás, az urbanizáció története. Kétségtelen tény ugyanis, hogy alapvetően gazdasági, társadalmi okokat és érdekeket követve az emberiség egyre nagyobb hányada, korábbi természeti környezetét hátrahagyva, a nagybetűs civilizációba: az épített, városi környezetbe költözik. Hogy ez a folyamat mennyire jelen idejű, jól mutatja, hogy bármelyik nemzetközi előrejelzésre hagyatkozunk is, közmegegyezés szerint a városban élők aránya a közeljövőben az emberiség megközelítőleg kétharmadát fogja kitenni.

Egyre bonyolultabb a képlet

Nagyon fontos látni ugyanakkor, hogy a város, pont a fenti folyamat miatt nem egy statikus képződmény, sőt az urbanizációval, a városba áramlással párhuzamosan a város szó jelentése, jelensége is folyamatosan változik. Egyrészt a növekvő lakószám miatt a városok kiterjedése értelemszerűen megállíthatatlanul növekszik, másrészt pedig megint csak társadalmi, gazdasági, kulturális okok miatt az urbanizáció magával hozott olyan jelenségeket, amik egy önálló, rendkívül komplex diszciplína, tudományág megjelenését eredményezték. Ez az urbanisztika, amely tulajdonképpen egy multidiszciplináris terület, hiszen egyszerre alkalmaz szociológiai, közgazdasági, környezeti, műszaki, közlekedési és persze építészeti megközelítéseket annak érdekében, hogy mérnökök módjára minél jobban megértsük a város működését, életét, illetve, hogy minél élhetőbbé tegyük azt.

Ebben az írásban egy olyan jelenséget járunk körbe, amely teljes mértékben érthetővé teszi a növekvő városok szülte komplex kihívások jellegét. Ez pedig nem más, mint az agglomerációk növekedése, sokszor zsákutcás fejlődése vagy más néven a szuburbanizáció folyamata és kihívásai.

A magyar és a nemzetközi tudományos nyelvezet némileg eltér ezen a területen. A magyar szakmai kommunikációban az agglomeráció szóval jelöljük azokat az önálló településeket, amiknek növekedése egyértelműen a közeli város fejlődéséhez köthető. Ugyanezt a jelenséget a nemzetközi szaknyelv szuburbanizációnak nevezi. Ebben a cikkben, illetve a Magyar Építészet oldalon általában, igazodva a magyar szóhasználathoz az agglomeráció kifejezést használjuk.

Agglomerációs gazdaság

Az agglomeráció szó sűrűsödést, felhalmozódást, koncentrációt jelent, és ha belegondolunk, tulajdonképpen ezek a városiasodás jelzői is. Talán kevesen tudják, de az agglomeráció alapvetően egy közgazdasági jelenségre vonatkozik. Érdemes egy bekezdés erejére elidőzni ennél a kifejezésnél, mert ebben a megközelítésben az agglomeráció a városok fejlődésének 21. századi formáját mutatja be. Az agglomerációs városi gazdaság kialakulásához az a tapasztalat vezet, hogy az azonos szektorban versenyző (például informatikai, logisztikai, pénzügyi, telekommunikációs stb.) cégek és a munkavállalók számára egyaránt előnyös, ha egy helyen, egymás közelében működnek és közösen részesülnek az adott régió, város által kínált előnyökből. Ilyen előny lehet például a földrajzi elhelyezkedés (gondoljunk a nagy kikötővárosokra), a fejlett infrastruktúra, a már kiépült, magas szakmai színvonalon működő beszállítói vagy szolgáltatási hálózat, illetve a helyben működő versenytársak innovációjából származó technológiai kompetenciakörnyezet és persze a képzett munkaerő. Ez utóbbi különösen is fontos, mert az azonos területen dolgozó emberek koncentrációja növeli a munkavállalási készséget, így a cégek könnyebben találhatnak olyan munkavállalókat, akik megfelelnek az igényeiknek. A munkavállalók is profitálnak ebből az illeszkedésből, hiszen így könnyebben találnak munkát, és mivel a szaktudásuk növeli a termelékenységét, a bérük is növekedni fog. Az azonos gazdasági tevékenységeknek ezt a földrajzi koncentrációját agglomerációnak, ezeket az jelenségeket pedig agglomerációs előnyöknek vagy agglomerációs gazdaságoknak nevezi a közgazdaságtan.

Túlsűrűsödés

Ahogy a történelem során mindig, ezeknek a gazdaságoknak és városoknak az élhetősége a sűrűsödés, a felhalmozódás és a koncentráció egy bizonyos fejlettségi és méretbeli szint fölött megkérdőjeleződik. Például a folyamatosan növekvő lakbérköltségek, az infrastrukturális terhelés vagy más, az életminőségre negatívan ható jelenségek miatt az emberek úgy döntenek, hogy a várostól a továbbiakban alapvetően csak a munkalehetőséget várják. A városi agglomerációk kiépülése alatt egy folyamatot értünk, amelynek során az egzisztenciálisan a városhoz kötődő, jellemzően ott dolgozó emberek lakhatásukat a város központját, vagy magát a várost elhagyva kívánják megoldani. A kiköltözések révén kialakuló, fejlődő lakóövezeteket hívjuk agglomerációnak Magyarországon. A KSH Magyarországon például az agglomerálódási folyamat előrehaladottsága szerint három szintet különböztet meg. Ezek az agglomerációk, amikből jelenleg 10 van hazánkban, az agglomerálódó térségek és nagyvárosi településegyüttesek. Ha a hétköznapi tapasztalat oldaláról tekintünk a jelenségre, az agglomeráció lehet külváros, városhoz közeli meglévő falusi közösség, vagy a város szélén létrejövő új település.

A vidéki élet örömei

Mivel a fejlődésben lévő városokra a folyamatos drágulás jellemző, globális jelenség, hogy az emberek megpróbálnak távolodni ettől. Az agglomeráció kialakulásának egyik fő oka az, hogy a városok „hátországában”, az őket körülvevő településeken általában jóval olcsóbb az építkezés és általában a megélhetés. Ezen kívül jóval több a rendelkezésre álló hely, és a telekárak alacsonyabbak – ez különösen a fiatal családok számára teszi vonzóvá az agglomerációt. De akár fiatalok, akár idősebbekről van szó, az emberek vágynak a városi zaklatott élettel szembeállított vidéki élet nyugalmára. Főleg, ha gyerekeket terveznek, könnyen életcéllá válik a kiköltözés. A zöld környezet, a tiszta vidéki levegő ígérete, a szabadidős tevékenységek kapcsán megnyíló dimenziók különösen vonzóvá teszik az agglomerációt, hiszen a szülők szeretnének minőségi, békés életet biztosítani gyermekeik számára. Ezt az agglomerációs elvágyódást fokozzák még kulturális hatások is, például az amerikai filmek által sugallt kertvárosi idill képe, amely például a harmonikus családi élet, a felelős gyereknevelés legoptimálisabb környezeteként a saját tulajdonú kertes, családi házat mutatják be és természetesen reklámozzák is.

Agglomeráció és közlekedés

Az agglomeráció növekedésének egyik történelmi oka a közlekedés fejlődésében érhető tetten. Kezdetben a városban élő vagy oda költöző munkások, alkalmazottak a munkahelyüktől gyalogos távolságban lévő otthont kerestek. Ezt követően azonban először a vasút, majd a városi lóvasút, illetve a villamosok megjelenése lehetővé tette, hogy az emberek egyre távolabb éljenek munkahelyüktől, és a lakhatási övezetek átköltöztek a közlekedési vonalak, illetve a nagyobb állomások mellé. Ebben a decentralizációban azonban már a kezdetek kezdetén tetten érhetők a társadalmi különbségek. A 19. századra Európában és az Egyesült Államokban kialakultak a gazdagabb vasúti elővárosok és a közepes jövedelmű villamosos külvárosok. A kerékpárok, illetve a robbanómotorok fejlődésével párhuzamosan az autók, mopedek személyre szabott technológiája lehetővé tette a további decentralizálódást. Az autók az 1920-as években kezdték formálni a külvárosokat Észak-Amerikában, Európában 1945 után, Latin-Amerikában az 1960-as években, Indiában az 1970-es, Kínában pedig az 1980-as években történt meg ugyanaz a motorizációs áttörés.

Mutasd meg, hol laksz, megmondom, ki vagy!

A decentralizált agglomerációs élet kellékei, a saját telken épült ház, az autó azonban költséges eszközök. Széles körű használatukat a jövedelmek alakulása határozta meg, kezdetben a középosztály, majd az alacsonyabb társadalmi státuszú munkavállalók körében. Ebből logikusan következik, hogy az agglomeráció növekedése mögött a növekvő városi jólét áll. Az Egyesült Államokban végzett korai kutatások például azt mutatták, hogy a külvárosi életmód valójában egy magasabb társadalmi osztályra volt jellemző. A kiköltözés valódi státuszszimbólummá vált, a beérkezettség egyik leglátványosabb jele, bizonyítéka mind a ma napig, illetve, ha belegondolunk, napjainkban is a leggazdagabb nemzetek egyben a „legkertvárosiasabbak” is.

Nem tündérmese

Magyarországon is alapvetően az alacsony népsűrűségű, társadalmilag exkluzív és tiszta lakóterület értelmét kapta az agglomeráció szó. Az agglomerációba vágyódó polgár így képzeli el, ugyanakkor a valóság sokszor mást mutat. A kiterjedt városi peremterületek sem a múltban sem a jelenben nem feleltek meg legtöbbször ennek a sztereotípiának. Egyrészt az agglomeráció társadalmi értelemben véve vegyes összetételű terület Magyarországon is, a kertvárosi „feeling” mellett sok alacsony és közepes jövedelmű háztartás számára készült lakhatási megoldás, például társasházak, sorházak, lakóparkok épülnek itt. A tiszta lakóövezet megjelölés sem áll meg, mert az agglomerációban gyakran aktív kereskedelmi, ipari területeket is működnek.

Agglomerációs életkihívások

A hétköznapi életműködés azonban még több problémát okoz az agglomerációban. Olyan jelenségekről beszélünk, amelyek globálisnak mondhatók. Agglomerációban élve a munka, a bevásárlás, az iskola, a barátok meglátogatása, a kulturális programok, az ügyintézés mind autóért kiáltanak. A legtöbb esetben egy család számára egy autó nem is elég. Az agglomerációs élet az autóban töltött idő folyamatos növekedését jelenti, illetve az ezzel együtt járó emelkedő költségek finanszírozását. Az „idillikus családi környezet” attribútum is kútba esik, amikor a korábban a kertben játszadozó gyerekek elérik a kamaszkort és a szocializáció elsődleges közege az úgynevezett kortárs csoportok (peer groups), azaz a haverok, barátok, barátnők lesznek. Ebben az időszakban a fiatalok számára az agglomeráció izoláltsága kifejezetten frusztráló lehet. Az idősek és a korlátozott képességű emberek kiszolgáltatottságát is növeli az agglomerációs élet. Más kutatások az agglomeráció egészséges voltát kérdőjelezik meg, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a kert karbantartása, használata kiváltja az aktív testmozgást (gyaloglás, kerékpározás), ami miatt például az USA-ban a kertvárosok lakossága átlagon felül el van hízva.

A társadalmi „közös költség” nagyon magas

Még több a probléma az agglomerációval, ha közösségi szemmel tekintünk a jelenségre. Magyarországon például a legtöbb agglomerációs település egyszerűen nincs felkészítve a növekvő lakosságszám szülte infrastrukturális kihívásokra. Ráadásul közgazdaságilag nézve az agglomeráció fejlesztése, éppen az alacsonyabb népsűrűség miatt mindig költségesebb, mint a városi belterületeké. Drágább az útépítés, a sínfektetés, a közművek fejlesztése a vezetékhálózatok kiépítése, valamint a rendőrségi és tűzvédelmi szolgáltatások is drágábbak. Ráadásul, mivel önálló településekről beszélünk, a legtöbb esetben maga a város nem is vesz részt ezekben a fejlesztésekben, ami növekvő helyi adókhoz, illetve az agglomerációs települések eladósodásához vezet. Vannak olyan közgazdasági megközelítések, amik egyenesen úgy fogalmaznak, az agglomeráció költségei a társadalmilag optimális szint felett vannak. Ha a jelenleg az agglomerációba irányuló beruházások és kiadások egy részét máshová irányítanánk, az növelhetné az össztársadalmi termelékenységet és az életszínvonalat.

Ökológiai problémák

Sajnos a negatívumok felsorolásának itt még nincs vége. Az agglomeráció ökológiai lábnyoma ugyanis a legtöbb esetben nagyobb, mint a magvárosoké. Ezt a jelenséget olyan tényezők alakítják, mint a növekvő agglomerációk által belterületté tett természeti táj, termőföldek elvesztése, ami rombolja a biológiai sokféleséget, az ökoszisztémákat, különösen a vizes élőhelyek és a vízgyűjtők esetében. Olyan társadalmi, gazdasági környezetben, ahol az agglomerációs közlekedést nem tudják a megfelelő módon fejleszteni, alapvetően kötött pályássá, alacsony karbonkibocsátásúvá tenni, ott az agglomeráció nagyon súlyos környezetrombolással jár együtt. A már említett autós ingázás egyszerűen fenntarthatatlan. Nem véletlen tehát, hogy a világon mindenhol az agglomeráció tervezése a közlekedési infrastruktúra fejlesztésével indul. Sőt, a megközelíthetőség, a közlekedés forradalmasítása az az eszköz, amivel az agglomerációs folyamat hatalmas megavárosokat alakít ki. Talán elég, ha itt most csak a világ legnagyobb ilyen megacity-jét, a Tokió Metropolist említjük meg, amely már tulajdonképpen „elnyelte” a japán fővárost környező nagyobb városokat. Az úgynevezett Greater Tokyo Area kiterjedése 8231 négyzetkilométer, az ebben az agglomerációban élő emberek száma pedig majdnem 38 millió.

Vissza a városba?

Láthattuk tehát, hogy a városok növekedése mindig agglomerációs jelenségekkel jár együtt. A városok sűrűsödése, felhalmozódása folyamatos, ez pedig azt jelenti, hogy az agglomeráció folyamatosan növekszik és változik mindenhol a világban. A városi területek terjeszkedésével a külső elővárosok belső, míg a belső elővárosok önálló városrészekké válnak. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, a folyamat során az agglomerációs lakóterületek megszűnnek külvárosiak lenni, és egy idő után mi sem külvárosként, agglomerációként gondolunk rájuk többé, hanem városrészként. Ennek a folyamatnak egyik fontos következménye, hogy a modern urbanisztika ismét a magvárosok felé fordul. Ökológiai, társadalmi, gazdasági szempontból ugyanis nagyon fontos, hogy az ottani életkörülmények javításával, a városi egzisztenciális és mentális jólét megteremtésével lassítsuk vagy adott esetben megfordítsuk az agglomerációs, kiköltözési tendenciákat és az urbánus élet kapcsán egy valódi, egészséges, fenntartható városi életmód képe jelenjen meg szemeink előtt és persze vágyódjunk is erre.

Felhasznált irodalom:

Sijja Lin, Chun Lin, Yanbo Lin, Liding Chen: Exploring Integrative Development of Urban Agglomeration from the Perspective of Urban Symbiosis and Production–Living–Ecological Function

Styczynska, Izabela; Zaman, Constantin: Agglomeration in Europe in the context of socio-ecological transition

Anamaria Tibocha-Nino: Understanding agglomeration

Alan Mace: Suburbanization

Megacities: these are the 10 largest urban agglomerations on earth

Riley Zipper: Everything you always wanted to know about agglomeration (but were afraid to ask)