Mentális jólét, avagy mivé tesz a városi levegő?

Ha történelmileg tekintünk az urbanizációra, akkor azt látjuk, hogy a múltban egy viszonylag lassú, de mára már visszafordíthatatlanul felgyorsult folyamat játszódik le civilizációnkban, amelynek során az emberiség egyre nagyobb életközösségekbe, először falvakba, majd városokba költözik. Hogy ez a folyamat mennyire nem lassul, jól mutatja az az ENSZ előrejelzés, amely szerint 2050-re a világ népességének megközelítőleg 70%-a városokban fog élni.

Az ember képmására teremtett világ

A mai ismereteink szerint az első város a Földön a mai Törökország területén, a Dél-Anatóliában található Çatalhöyük volt, amely fénykorában - Kr.e. 7400 és 5200 között - nagyjából tízezer lakost számlált. Az urbanizáció története külön írás témája lehetne, számunkra most az a történészi megállapítás fontos, hogy a városok változatos okokból alakultak ki és megjelenésük mindig valamilyen alapvető, fundamentális változás jele és eredménye volt. A városiadás azt az evolúciós lépést jelentette az ember számára, amelynek során elhagyta eredeti, természeti környezetét és kialakított egy mesterséges, maga építette világot, a civilizációt. Innen nézve a városok megjelenéséhez alapvetően progresszív jelenségek kapcsolódnak: termelőképesség-növekedés (a neolitikumban bekövetkező úgynevezett agrárforradalom); közigazgatási, politikai központok létrejötte; a kereskedelem fejlődése; a vallások kialakulása. A későbbiek során a város olyan fontos értékeknek volt az inkubátora, mint a görög városállamokban kialakuló demokrácia, vagy a középkori feudális világban viszonylagos szabadságot biztosító városi polgárjog, az pedig szinte közhely, hogy az ipari forradalom és a város kapcsolata elválaszthatatlan egymástól.

A várostagadók

A fenti eredmények mellett ugyanakkor szólni kell arról, hogy mindig voltak olyan hangok is, amelyek a várost kifejezetten negatív fejleménynek látták. Már az is beszédes, hogy kultúránk egyik legfontosabb alapműve, a bibliai Ószövetség szerint az első várost a testvérgyilkos, Káin alapította és fiáról, Énóknak nevezte el. A városok később is sokszor egyenesen a gonosz szimbólumai voltak. Ha a Bibliánál maradunk, Szodoma, Gomora vagy a nagy parázna, Babilon sem mondható túlságosan pozitív környezetnek, később pedig Róma - a birodalom és a város neve összekapcsolódva – az embertelen hatalom szimbólumává vált a legtöbb ókori nép számára.

A spirituális gyanakvás mellett a városok kapcsán nagyon hamar megjelennek a gyakorlati, a hétköznapi életvitelre vonatkozó negatív tapasztalatok is. Ha már megemlítettük Rómát, az „örök város” ókori története olyan jól dokumentált, hogy abból pontos képet kapunk a birodalmi központ bámulatos várostervezési, mérnöki megoldásairól, ugyanakkor ezek mellett a legtöbb városlakó számára szinte élhetetlen hétköznapjairól is. De talán mégis, a városellenesség legnagyobb keltetője a modern kor hajnalához kapcsolódik. Ez az ipari forradalom által rohamos növekedésnek induló megapoliszok világa, ahol a kényszerűségből beköltöző tömegek elviselhetetlen környezetszennyezéssel, elidegenedéssel, bűnözéssel, nyomorúságos lakhatási körülményekkel, nehézkes közlekedéssel találták szemben magukat. Nem véletlen, hogy a modern irodalom és filmművészet negatív utópiáinak színhelye, sőt szimbóluma legtöbbször a nagyváros, és a gyakorlat is azt mutatja, az urbanisztikának azóta is a fent felsorolt kihívásokkal kell megküzdenie, jobb esetben extrémitások nélkül.

Megállíthatatlan városiasodás

Korunkra a fenti, szélsőségesen negatív felhangok nyomtalanul nem múltak el ugyan, de sokkal racionálisabb megközelítést kaptak. Globális tapasztalat ugyanis, hogy a városlakók sokszorosan jobb gazdasági, társadalmi és szolgáltatási környezetben élnek, mint a vidékiek, és ez a tény – főleg hosszú távon – képes ellensúlyozni az életvitelt érintő esetleges hátrányokat, és egyben motorja a világ „elvárosiasodási tendenciájának”. A városi élet mellett szól remélhetőleg még egy tényező. Ez pedig nem más, mint az az emberközpontú, empatikus és jobbítani akaró szemlélet, amely a modern várostervezési szempontrendszerben kiemelt szerephez kezd jutni. Ez az új paradigma nem más, mint a mentális jólét megteremtése.

Városi élet és mentális jólét

A mentális, azaz lelki egészség egy tudományos kifejezés, olyan képességet jelöl, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy megbirkózzanak a hétköznapi élet okozta stresszel, önismeretre jussanak, hatékonyan tanuljanak, dolgozzanak, illetve megtalálják közösségeiket és pozitív módon hassanak azokra. Első hallásra ezek olyan céloknak és feladatoknak tűnnek, amelyek megvalósítása egy önismereti-, önfejlesztő tréning vagy egy terápia keretein belül valósítható meg. Természetesen a személyes erőfeszítés kihagyhatatlan a mentális egészség megteremtéséhez, ugyanakkor a városi környezet kialakításáért felelős tervezési munka során nagyon fontos szempontokat adnak ezek a személyes célok és feladatok. A városok hatással vannak mentális egészségünkre, és ez fordítva is igaz, a mentális egészségügyi problémák hatással vannak a városok működésére. A modern városnak, illetve az ezt tervező mérnöknek éppen ezért az a célkitűzése, hogy olyan teret, környezetet, infrastruktúrát teremtsen, amely képes hozzájárulni az ott élő emberek mentális jólétének kialakításához és megtartásához. A közép- és hosszú távú cél pedig természetesen az, hogy ezek a szempontok beépüljenek az építészek, várostervezők, fejlesztők és döntéshozók kompetenciái közé, és persze a projekttervezésbe is. De mit is kell alapul vennie egy ilyen tervezésnek?

Már nem, még nem

A városi élet „drámáját” két ellentétes, látszólag kibékíthetetlen erő alakítja. Egyrészt, ahogy láttuk, a városok fejlődése, népességvonzása összefüggésben van az emberi faj civilizációs fejlődésével, egy nyílegyenes úton haladunk a városias jövő felé. Ezzel szemben viszont az egyes ember számára a város kihívást, alkalmazkodási kényszert jelent, különösen akkor, ha első generációs beköltözőről beszélünk. De akár újsütetű, akár bennszülött városlakóról van szó, az alkalmazkodási kényszer és diszkomfort személyes tapasztalat, megélés mögött az az egyszerű képlet áll, hogy a városi élet, az emberi fajfejlődést alapul véve egy nagyon új jelenség, evolúciósan nem vagyunk felkészülve rá. Ha csak szűken véve, a homo sapiens-ről beszélünk, akkor is elmondható, hogy az ember több, mint százezer éven át, a faj történetének 93%-ban természeti lény volt, mielőtt a saját fajtársaitól szorosan körbevett, maga által épített környezetbe költözött. Mit jelent ez? Azt például, hogy az ember vegetatív idegrendszerének működését olyan impulzusok alakították ki és szabályozzák mind a mai napig, amik egy városi környezetben nem tekinthetőek adottnak, illetve a városban olyan hatások érnek minket, amikre nincs kialakult, stabil válasz bennünk. A várostervezés során alkalmazott mentális jólét ezért nagyon izgalmas terület, mert tulajdonképpen egy evolúciós támogatótevékenységként is felfogható.

Mihez kell a mentális egészség?

A városi élet leggyakoribb negatív velejárója a zaj- és légszennyezés, a látványos társadalmi egyenlőtlenségek folyamatos jelenléte, az alacsony minőségű lakhatás, az elszigeteltség érzése, a magas népsűrűség, a hosszú utazási idő okozta kiesettség érzés, a magas megélhetési költségekből fakadó kihívások. A városok gyors, néha kaotikus működése stresszt és szorongást is okozhat. Elgondolkodtató azonban, hogy fenti hatásoknál is rombolóbb következményekkel jár a zöldterületek és a természetes anyagok hiánya. A negatív hatások persze jelentősen eltérhetnek egyéni tényezők, mint például a genetikai hajlam, a társadalmi-gazdasági státusz és a városban működő szociális támogató hálózatok erőssége alapján. Ezen kívül természetesen nem mindegy, hogy az adott város milyen gazdasági, társadalmi potenciállal bír, melyik országban vagy régióban fekszik.

Zöld nélkül betekeredünk

Az olyan szerencsés helyeken, ahol a várostervezési és fejlesztési projektekben megjelenik a mentális jólét megteremtésére való törekvés, két irányba halad a gondolkodás. Egyrészt értelemszerűen a fent felsorolt negatív hatásokat csökkenteni kell, azaz felismerni, orvosolni, lehetőleg megszüntetni a stresszpontokat. Ezek közül a kutatások alapján a legfontosabb a zöld környezet kialakítása. Az ember vegetatív idegrendszere számára ugyanis kulcsfontosságú a természeti hatások megléte. A zöld sugárutak, parkok tehát nemcsak a lég- és zajcsökkentés eszközei, hanem az emberben működő vegetatív idegrendszer legősibb, mind a mai napig meghatározó igényeinek kielégítése. Tudomásul kell venni, hogy a természet zöld színe kulcsfontosságú az ember számára. Ezt a tételt egészen banális kísérletek is igazolják. Például két ember közül, akik ki sem mozdulnak egy zárt térből, mondjuk egy irodából, mentálisan jobb értékekre számíthat az, akinek monitorképe természeti környezetet ábrázol. Ugyanígy, egy olyan, túlzsúfolt városrészben álló tűzfal, amely zöldre van festve, vagy amely valamilyen „kilátásélménnyel” ajándékozza meg szemlélőjét, sokkal építőbb lehet az ott élők számára, mint egy hagyományos, „kezeletlen” tűzfal.

A víz nemcsak szomjat olt

A zöldfelületek, városi zöldhomlokzatok mellett ugyanilyen okból szükség van a napi „vízélmény” megteremtésére. Az olyan szerencsés fekvésű városokban tehát, amelyek folyó-, tó- vagy tenger mellett fekszenek, a vízközeli részek fokozott jelentőséggel bírnak az ott élők mentális állapota szempontjából. A vízélmény jelentősége kapcsán fontos elmondani, hogy a kutatások szerint egy mesterséges vízfelület vagy már egy nagyobb medencéjű szökőkút jelenléte, illetve az ebben található víz látványa, élménye is pozitív hatással bír a városlakók életére. Kutatások igazolják, hogy a természeti ingerek, a virágokkal, a növényekkel és a fából készült tárgyakkal való kapcsolat pozitívan hat az ember prefrontális kérgére és ezáltal a vegetatív idegrendszerre. Ezek a hatások pedig javíthatják az érzelmi állapotunkat és gondolkodásunkat.

Egyedül nem megy!

A természetes környezeti élmények kialakítása mellett a mentális jólét szempontrendszere a közösségi terek, épületek kialakítására is koncentrál. Ugyanis, ahogy említettük a mentális egészség egyik feltétele, hogy az egyén személyes, átlátható, interakciók mentén megismerhető, úgynevezett kiscsoportos közösségbe kerüljön. Ez az élmény hat ugyanis az elidegenedés, a magány, a szociális szorongás ellenében, amire egyébként a város arctalan tömeghatása ráerősít. A közösségi tér értelmezése ugyanakkor változáson ment keresztül. Korábban kifejezetten a közös érdeklődésre alapuló, kiemelt közösségi alkalmak számára épült építményeket értettünk ezalatt, aminek archetípusa a templom vagy a 20. század klasszikus közösségi tere, a művelődési központok, de ilyenek a különböző klubok is. A mentális egészség szempontjából ezek továbbra is stratégiai jelentőséggel bírnak, ahogy a kiállítások, koncertek, színházi előadások, filmvetítések befogadására alkalmas létesítmények is, hiszen a kulturális, művészeti élmény, az ennek révén létrejövő katarzis szintén olyan inger, ami pozitívan befolyásolja az emberek mentális állapotát. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a kultúra, a művészet általában a magasabb társadalmi státuszú embereket vonzza, illetve a közös érdeklődésen alapuló közösségek látogatása is inkább rájuk jellemző.

Ismerek egy érdekes helyet…

A városokban létrejövő új közösségi terek, alkalmak ezért nemcsak közös érdeklődésre, hanem az úgynevezett szituációs tényezőre is támaszkodnak. Ez azt jelenti, a mentális jólét szempontjából kiemelten fontos, hogy például közintézményekben, forgalmas épületekben korábban kiesett terek, helyiségek vagy atipikus helyek új funkciót kapjanak, és így képessé váljanak közönséget vonzani és közösséget alkotni maguk köré. Ebből a szándékból kiderül, a városi mentális jólét megteremtése jóval többet jelent „urbanisztikai hibalisták” hatékony kezelésénél; víziót, proaktivitást, kreatív látásmódot és persze döntéshozói bátorságot igényel. Néhány példa. Koppenhágában, egy tengerparton álló, többszintes parkolóház tetején létrehozott úgynevezett Park’n’Play terület, amely sportpályákat, testépítő eszközöket, szabadidős alkalmatosságokat kínál, egy ilyen, az épületek monofunkcionalitását megbontó, kifejezetten a városlakók fizikai és mentális jólétét szolgáló kezdeményezés.

Fogadott unoka érkezik

Világviszonylatban Svédországban legnagyobb az egyszemélyes háztartások száma, ami ezzel párhuzamosan hatalmas lakáshiányt eredményez. Az idős emberek számára az egyedüllét adott esetben még nagyobb kihívást jelent. Az „Egy tető, két generáció” (Ett tak två generationer) kezdeményezés egy digitális platformon keresztül kapcsolja össze az albérletet kereső fiatalokat, jellemzően egyetemistákat azokkal a magányos idősekkel, akik hajlandóak szerény díjazás ellenében megosztani otthonaikat velük. A kezdeményezés elsősorban azokra az idősekre (55+) fókuszál, akik rendelkeznek otthonukban szabad szobával, valamint azokra a diákokra, akiknek nincs lehetőségük kollégiumba költözni, így az iskolájukhoz közeli szállásra van szükségük. A kezdeményezés révén létrejövő lakhatási megoldás szerencsés esetben egy közösségépítő, mentális segítségnyújtás is egyben, amely enyhíti az időskori magányt és összehozza a különböző generációkat.

Ez még csak a mentális jólét kezdete…

A mentális jólét megteremtése, amint láttuk, egy antropológiai megalapozottságú és jelentőségű szemlélet, amely új perspektívákat nyit a várostervezés és fejlesztés, illetve a városi szociális és humánpolitika számára. Célja, hogy a folyamatosan növekvő városi populáció számára élhető környezetet teremtsen, illetve segítse az embert a városi környezethez való alkalmazkodásban. Ez a humanista cél felhatalmazza a szakembereket arra, hogy merjenek másképp tekinteni a városra, a metropoliszokban megtalálják azokat a helyszíneket, alkalmakat, amelyek kitörési ponttá válhatnak a városi élet monotonitásában, azaz valódi életélményekké válhatnak, mentálisan egészségessé, magyarul derűssé tehetik a városlakó emberiség életét.

Felhasznált irodalom:

urbandesignmentalhealth.com: How The City Affects Mental Health

Joslyn Jelinek: How living in a city affects mental health

Todd Litman: Understanding Urban Mental Health Impacts and How to Create Saner, Happier Cities

urbandesignmentalhealth.com: How Urban Design can Impact Mental Health