Híres magyar és nemzetközi alkotóművészek, akik épületek helyett a zenét választották művészetükhöz.
Friedrich Schlegel szinte unalomig ismételt tétele szerint: „Az építészet megfagyott zene”. Ez a filozófiai megközelítés már több mint 120 éve meghatározó erővel bír a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építészkari hallgatóinak életében is. Schlegel tétele alapján ugyanis, 1898-ban néhány hallgató az építészt, logikusan és persze jó adag ironiával „megfagyott muzsikusnak” értelmezte, illetve ezzel a címmel létrehozta Magyarország egyik legrégibb diáklapját, amely mind a mai napig az építészhallgatók közkedvelt időszaki kiadványa. Sajnos most nincs idő szemlézni a „Bú altatására” koncentráló lapot, viszont ez a névadás is rávilágít arra a mély, filozófiai okra, ami az építészképzést a magyar és a nemzetközi zenei élet egyik inkubátoraként predestinálta.
A Műegyetem zenei műhelye
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a budapesti Műegyetemen nemcsak megfagyott, hanem aktív muzsikusok is tanulnak. Az 1896-ban alapított Műegyetemi Szimfonikus Zenekar tagjainak többsége ugyanis – bár a zenekar szívesen fogad más egyetemekről is zenészeket - régi vagy jelenlegi műegyetemi hallgatókból áll. A zenekar azzal büszkélkedhet, hogy ez volt az első olyan szimfonikus zenekar, amely olyan egyetemen alakult meg, amely egyébként nem rendelkezik zenei fakultással. A zenekar honlapján kiderül az is, hogy a műegyetemi szimfonikusok, megalakulásuk óta folyamatosan koncerteznek, egyedül 1945 sötét évében nem tartottak hangversenyt.
Kémény tetején
Egy találós kérdés: hogy nevezzük az olyan munkát, amelynek során a rokonok, barátok kölcsönösségből vagy szívességből, rendszerint szórakozva, ének, zene, mese, tánc közepette dolgoznak? Például építenek egy házat? Igen, a válasz: Kaláka. Az 1969-ben alakult Kaláka együttes ezer szállal kötődik a Műegyetem Építészmérnöki Karához, hiszen az alapítók, illetve az első évek meghatározó zenészei közül Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs, mindannyian megfagyott muzsikusok, azaz építészhallgatók voltak az alapítás idején. A Kalákát valószínűleg csak a legfiatalabb generációknak kell bemutatni, a Kossuth- és Prima Primissima díjas együttes fennállása óta több mint ezer dallal gazdagította a magyar zenei életet, a legnagyobb magyar, francia, angol, orosz költők verseinek megzenésítése és a közismert gyermekdalok mellett olyan legendás filmzenéket köszönhetünk nekik, mint a Magyar Népmesék vagy a Mesék Mátyás Királyról nyitó dallamait.
Mérnök agy egy hippiben
Fiatalabb olvasóinknak valószínűleg az „elefánt” szó hallattán nem a legnagyobb szárazföldi emlősállat, hanem a 2013-ban startolt, mára igazi közönségkedvenccé vált magyar alternatív zenei formáció ugrik be először. Az Elefántnak is vannak építészeti vonatkozásai, hiszen az együttes billentyűse, illetve az elektronikus hangokért felelős Kovács Zoltán, akinek koponyájában "egy mérnök agya és egy hippi tudata járnak keringőt" építész végzettséggel rendelkezik, sőt a zenélés mellett az Elefánt-tag aktív szereplője az építész-szakmai életnek is. És ha már hoztunk egy példát arra, hogy a zene és az építészet megfér egymás mellett, szerepeljen itt Zoboki Gábor, Iannis Xenakis és Mátrai Péter neve is.
Mitől varázslatos a MÜPA hangversenyterme?
Zoboki Gábor, Kossuth- és Ybl-díjas magyar építészmérnök, egyetemi tanár, még egyetemistaként, építésztanulmányait megszakítva iratkozott be a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia zenetudományi, karmester szakára, de végül a család egy neves építész tagjának hatására visszatért a Műegyetemre, ahol 1988-ban szerezett építészmérnöki diplomát. Az élet úgy hozta azonban, hogy az építész és a zenész identitás egy projektben találkozott egymással: 2005-ben, a budapesti Művészetek Palotája (MÜPA) épületében, amiért a zenész-építész 2006-ban megkapta a „FIABCI Prix d’Excellence” díjat, egy évvel később pedig a FIABCI közönségdíját is.
Épület és kotta
A komolyzene és az építészet szinergiáját valósította meg az 1922-ben született Iannis Xenakis is, aki miután kénytelen volt szülőhazáját, Görögországot elhagyni, Franciaországban telepedett le. A fiatal építész tehetségét mutatja, hogy új hazájában a kor meghatározó alkotója, Le Corbusier építészirodájában helyezkedett el, ahol az idő előre haladtával komolyabb tervezési feladatokat is kapott. Legismertebb építészeti és zeneszerzői munkája egymásra mutat, hiszen az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült Philips Pavilon homlokzati formáit saját bevallása szerint Metastasis című művének „glissando”-i, azaz a nagy hangközök áthidalására szolgáló zenei játékmód, illetve kottajelek ihlették.
A Philips Pavilon épületét ihlető Metastasis itt hallgatható meg
Épített hang
Iannis Xenakis karakteréhez hasonlít Mátrai Péter, Ybl Miklós-és Pro Architectúra-díjas építész, aki a kilencvenes évek elején kezdett el elektronikus zenével foglalkozni. Ekkor alapította meg a MIE, a mai MOME kreatív hangstúdióját. Mátrai dokumentumfilmekhez, mozgásszínházi előadásokhoz és videókhoz írt zenéket. A zene és az építészet fizikai rokonítása az ő alkotásaiban is megjelenik. Az általa tervezett, az új Néprajzi Múzeum homlokzata által ihletett zeneszerszám, az úgynevezett Hanghenger a 18. Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának egyik fő attrakciója volt. A Hanghenger Velence után most a Néprajzi Múzeumba költözött, ahol a ,,FORRÁS ÉS KREATIVITÁS – Az alkotófolyamatok galériája" kiállításban tekinthető meg.
Egy újabb tégla a falban
Nemcsak Magyarországon születtek legendás együttesek az építészmérnöki karon. Talán a legismertebb csapat, az angol Pink Floyd együttes, amely több generáció ikonja is volt világszerte. Az 1965-ben alakított öt fős banda három tagja a London Polytechnic néven alapított építészeti karon, a mai Westminsteri Egyetemen találkozott először. Az építészidentitás kapcsán a Pink Floyd egyik legismertebb albuma, illetve az ebből készült film, „A fal” (The Wall) is árulkodó jel lehet, de hogy egyértelmű legyen az építészeti kötődés, az együttes 1969-ben kiadott egy tracket, "Music for Architecture Students" címmel, ami, mint azt a cím is pontosan megmutatja, kifejezetten az építész hallgatóknak dedikáltak:
Erőműtervezés
Aki valaha hallgatott Kraftwerket, nem lepődik meg azon, hogy az 1970-ben indult, az elektronikus zenében műfajalkotóvá vált együttes alapító tagjai, Ralf Hütter és Florian Schneider komoly építészeti kötődéssel bírtak. Ralf, Aachenben tanult építészmérnöknek, míg társának, Floriannak édesapja, Paul Schneider-Esleben neves düsseldorfi építész és lelkes szintetizátor vásárló volt: az ő tervei alapján épült fel például a Köln-Bonn repülőtér is. Számos zenekritikus megjegyezte, hogy a Kraftwerk színpadi megjelenése, a kor eklektikus, hedonista hagyományának hátat fordítva egy rendkívül fegyelmezett, rendezett, szinte egyenruhaszerű öltözékben bemutatott, mérnöki módon megtervezett előadás volt. A koncerteken éppen olyan hangulat uralkodott, mint egy építészstúdióban, illetve a rosszmájú elemzők szerint a hanghatásokat is figyelembevéve, mint egy építkezésen.
A megfagyott muzsika hangjai
Hello darkness, my old friend, I've come to talk with you again! Ismerős a sor? Az 1960-as évek közepén befutott Simon and Garfunkel vokál-duó egyedi hangzásvilága, dalszövegeik atmoszférája, illetve a Diploma előtt (The Graduate) című film világsikere örökre beírta a két előadó, Paul Simon és Art Garfunkel nevét a zenetörténet nagykönyvébe. A két művészt még a középiskolában sodorta egymás mellé az élet, kettőjük közül viszont Garfunkel volt az, aki az építészet szerelmese lett, és a Diploma (azaz az érettségi) után a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1965-ben, egy évvel a fent idézett, világhírű Sounds of Silence megjelenése előtt „Bachelor of Art” fokozatot szerzett művészet-, ezen belül pedig építészettörténetből.
Hősszerelmes és rapper is
Az sem marad építész-kötődésű zenei előadó nélkül, aki a kevésbé elvont zenét kedveli. Az 1990-es évek közepén orrvérzésig játszott romantikus „Kiss by a Rose” című szám énekese, Seal – született Henry Olusegun Adeola Samuel – is építészetet tanult Londonban. Sőt, iskolái elvégzése után, a zenével párhuzamosan számos megbízása is volt. A zenész-építészek listáját egy meglepő névvel zárjuk. Az amerikai rap-történelem legendás alakja, Ice Cube, polgári nevén O'Shea Jackson, aki önálló előadóként, illetve az N.W.A rapbanda szövegírójaként is maradandót alkotott, szintén építészeti stúdiumokat végzett. Ice Cube, aki később zenei producer, színész, forgatókönyvíró, filmproducer és rendező is lett, 1987-től a Phoenix Institute of Technology-n tanult építészeti tervkészítést. Sőt, Ice Cube-ot a művésznév kiválasztásakor állítólag a dél-kaliforniai modern építészet ihlette. Ha valaki szeretné látni, hogyan fest, amikor a rap királya építészeti kérdések kapcsán fejti ki véleményét, az bátran kattintson erre a linkre!
Felhasznált irodalom:
Christopher Palms: Architects in the Music World
A világ egy jó játszótér, mondja a sikeres építész és zenész
Életre kelt építészet – száz éve született Iannis Xenakis zeneszerző