Ha meghalljuk Lechner Ödön nevét, sokan felkapjuk a fejünket. Emiatt is érdemes egy percet szentelnünk a Sipeki Balás-villa felújításáról és bővítéséről szóló hírnek, hiszen ezt a villát maga Lechner is az egyik legszebb művének tartott.
Lechner Ödön kétségkívül egyik legszebb műve a Városligettől nem messze található Sipeki-villa, amely az építész munkái közül leginkább a pozsonyi Szent Erzsébet-templommal rokonítható. Az aszimmetrikus kialakítású, erkélyekkel és bonyolult tetőidomokkal mozgalmassá tett tömeg könnyedséget és eleganciát ad az épületnek, nem véletlen, hogy maga az építész is legjobban sikerült munkái közé sorolta.
A villán megjelenő népművészeti eredetű, a vakolatba süllyesztett kerámia díszek igen dekoratívak, ám a főhomlokzat legizgalmasabb eleme a filigrán, növényi részleteket mintázó kovácsoltvassal ellátott télikert. A belső térben is az építésztől megszokott elemekkel találkozhatunk, ám még a korábbiaknál is harmonikusabb összképben. Igaz, Lechnert a magyaros szecesszió legnagyobb mestereként ismerjük, számos korai műve neoreneszánsz stílusban született, ami ebben az enteriőrben is visszaköszön. Leginkább az emeleti szivarszobába vezető faragott csigalépcső, a hall téralakítása és kék Zsolnay kerámiás kandallója, illetve a lépcsőház eozinmázas korlátja hordoz neoreneszánsz jegyeket.
A villát Sipeki Balás Béla, Zala megyei főispán, minisztériumi jogtanácsos és felesége, a 20. századi budapesti elit ünnepelt tagjai építették és töltötték meg élettel. A házaspár még életükben a vakok egyesületére hagyta az épületet, amely páratlan módon, mind a mai napig ugyanabban a tulajdonban maradt, azaz jelenleg is a jogutód, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetség felhasználásában áll.
A szervezet igényeit a villa igazán sohasem tudta kielégíteni a megfelelő módon, ezért a mostani, 3,5 milliárd ft kormányzati felújítás révén megvalósult felújítás során, melyet a dmb műterem jegyez, az eredeti arculat megőrzése, a harmónia, az illeszkedés, illetve a helyiségek és funkciók kapcsolata mellett az akadálymentességre is különös figyelmet kellett fordítani. Az eredmény önmagáért beszél!
