A mai mérnökkamara elődjét is ő alapította meg, de katonaként és tudósként is kiemelkedő tehetség volt Hollán Ernő. Az utókor törlesztette végre adósságát, és néhány hete szobrot kapott Szombathelyen.
Nem övezte őt megillető kultusz eddig szülővárosában Hollán Ernőt, és talán még ma sem övezi, ebben egyetért a mérnöktársadalom, de talán ezen változtathat a most záruló emlékév. Születése után kétszáz évvel szobrot állíttattak és emlékparkot avattak a korszakalkotó hadmérnöknek, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapítójának és első elnökének Szombathelyen. Veres Gábor szobrászművész munkája az első köztéri alkotás az országban, amely a tudósként és politikusként is kiemelkedőt nyújtó Hollán Ernőt mintázza.
Emlékév és egy párizsi üdvözlet
A Vas Vármegyei Mérnöki Kamara kezdeményezésére – több más szervezet támogatásával – Hollán-emlékévvé nyilvánították az idei esztendőt. Még az 1956 óta Párizsban élő leszármazott, dr. Hollán László is üdvözölte ez alkalomból az ünneplő magyar mérnökközösséget. Januárban a szülőházánál koszorúztak, majd év közben több konferenciát is tartottak. A bicentenáriumi eseménysorozat nemrég zárult az egykori huszárlaktanya előtti téren, itt alakítottak ki emlékparkot és avattak bronz mellszobrot sokak – köztük civil adományozók – jóvoltából.
Bármibe fogott, az hasznot hozott
„Mert a szobrok nem annak készülnek, akit ábrázolnak, hanem a jövő generációnak, akinek a szoborban meg van adva a minta, melyhez hasonlítsanak” – vallotta Mikszáth Kálmán, Hollán kortársa, akinek szavait Nádor István, a Vas Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke beszédében idézte. Emlékeztetett rá: az utókornak kötelező a változatos életpályát befutott, hazájának számos területen hasznot hajtó Hollán Ernő szellemiségét megőriznie. Az emlékparkban felállított pad tartóköveinek feliratai elmesélik, ki volt ő:
Szombathely szülötte, bölcs államférfi, tudós mérnök, katona és vasútépítő.
Vasútfejlesztés: Az „éltető” érrendszer
Még országgyűlési képviselő sem volt, amikor emlékiratban foglalkozott a kérdéssel, majd Széchenyi Istvánnal együtt megalkotta Magyarország vasútfejlesztési koncepcióját. Később a megvalósításban is nagy szerepe volt, a közlekedési minisztérium államtitkáraként – egy csaknem üres államkasszával – szinte csodát tett, és jól átgondolt vasúti építkezésbe kezdett (1867). Az eredmény 4000 kilométernyi vasútvonal volt öt esztendő alatt, ami kétségtelenül nehéz helyzetbe hozta a költségvetést, de úgy kellett ez a beruházás a magyar gazdaságnak akkor, mint egy falat kenyér. A Kárpát-medence „éltető” érrendszerét – és ezzel a kontinens vérkeringésébe való bekapcsolódást – jelentette az új vasúti hálózat, amely felgyorsította az ország fejlődését.
Politikus, aki államférfivá érett
Minden pozíciójában kiemelkedőt alkotott, és jó hazafi maradt – tartja róla az emlékezet. A bécsi katonai akadémián a legjobbak között tartották számon, később katonaként tényleg kiváló volt: bátorságáról 1848-49-ben tett tanúbizonyságot, Kossuth ki is nevezte hadmérnöki főnökké. Polgári mérnöki tudását is kamatoztatta, a szabadságharc után talajjavítással foglalkozott. Deák Ferenc társaként részt vett a bécsi udvarral tárgyaló „15-ös bizottság” munkájában, ezzel megalapozta hazánk újra önálló államiságát a kiegyezés után.
A mérnökkamarák tagjai hálával gondolnak a nagy elődre, ennek jele a közadakozásból most felállított szobor. A kezdeményező Vas Vármegyei Mérnöki Kamara mellett hozzájárultak az emlékhely kialakításához a környező vármegyék mérnökkamarái, a szombathelyi önkormányzat és számos civil ember.
