A gízai piramisokat, a római belvárost, a Tádzs Mahalt mindenki ismeri, ám ki gondolta volna, hogy az UNESCO világörökségi helyszínek listáját olyan alapossággal állították össze, hogy még egy bulgáriai kiruccanáshoz is meghozza az ember kedvét? Alábbi cikkünkben 6 olyan világörökséget mutatunk be, ami nincs rajta az internetes toplistákon, de egy látogatásra mindenképp jók.
A legismertebb filmek helyszínétől a korai európai kereszténység egyik legeldugottabb építészeti emlékéig – az UNESCO világörökségi listáját akár naphosszat böngészhetnénk, de jobb, ha most 6 kevésbé ismert, mégis igen érdekes helyszínnel beérjük. Találkozunk Pakisztánban!
Ájit Benhaddu, Marokkó
Ha az ember a tradicionális észak-afrikai építészetre gondol, pontosan valami olyasmi juthat eszébe, mint amit Ájit Benhaddu képvisel. Szűk utcák, egymásra halmozódott, vörös vályogépületek és rekkenő hőség – mindez azonban nemcsak az itt megforduló turisták, hanem Hollywood képzeletét is felizgatta. Itt forgatták ugyanis többek között az 1962-es Arábiai Lawrence-t, A múmiát, a Gladiátort, valamint itt készül a 2026-ban megjelenő Odyssey is, szóval legközelebbi látogatásunkkor tudni fogjuk, miért is ilyen ismerősek ezek a marokkói sikátorok.
A Meteorák, Görögország
Görögország nem szenved hiányt izgalmas turisztikai látványosságokban és UNESCO világörökségi helyszínekben, azonban a Meteorákat az Akropolisznál, melyről 5 izgalmas tényt korábban már mi is megosztottunk, lényegesen kevesebben látogatják. Nem is csoda, hiszen az itt található, még máig működő 6 kolostor mindegyike vakmerő magasságokban, minimum 100-150 méter magas geológiai formációk tetején helyezkedik el. Az aszkéták nagyobb számban főleg a 14. századi Tesszália turbulens politikai viszonyai miatt telepedtek meg itt, kolostoraikban fellelhető freskóik pedig a poszt-bizánci festészet alakításában is kiemelkedő szerepet játszottak.
Rilai kolostor, Bulgária
A Balkán persze további építészeti kincseket is rejteget, a 10. században alapított rilai kolostor például látványos lenyomata a helyi történelem alakulásának. Bár a ma is látható legrégebbi építmény az 1300-as évekre tehető, a leglátványosabb elemeit már mind 1833 és 1862 között építették fel, a bolgár nemzeti újjászületés korszakában. A kívülről elsősorban Firenzére hajazó komplexumról elsőre valószínűleg nem Bulgária jutna eszünkbe, a kolostorba belépve azonban már a jól ismert ikonográfia és freskók fogadnak bennünket – a bolgár művészet valódi remekmunkái.
A Makli-dombi nekropolisz, Pakisztán
Ha egy kicsit több képzelőerővel lettünk mégis megáldva, akkor természetesen nem Bulgáriába, hanem például Pakisztánba utazunk. Bár tény, hogy az itteni világörökségi helyszínek általánosságban veszélyeztetettebbek, mint az európaiak, a makli-dombi nekropolisz így is lenyűgöző élményt biztosít. Nagyjából 10 kilométerre Tattától, az egykori Szindh állam központjától ugyanis 500 ezer–1 millió sírhely található a 14. és 18. századok közötti periódusból, amikhez látványos mauzóleumok is dukálnak. Csak épp megközelíteni nehéz.
Eisinga-planetárium, Hollandia
Építészeti szempontból egyáltalán nem tűnik ki környezetéből az alábbi franekeri holland házacska; ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket, kénytelenek leszünk bemenni. Abban a világban, ahol a tömegközlekedés észszerű megszervezése még mindig várat magára, különösen lenyűgöző az, amit bent találunk, hiszen a téglaépület egy működő Naprendszert rejt. Bár a klasszikus planetáriumot nem ő találta fel, Eise Eisinga fafaragó azt a bravúrt hajtotta végre az 1770-es években, hogy saját kézzel hozta létre nappalijában a Naprendszer szinte tökéletes mását. Próbálom majd kiverni a fejemből, amikor legközelebb fél napig rakom össze az ikeás kredencet.
A Skellig Michael-i kolostorkomplexum, Írország
A Skellig Michael-i kolostorkomplexum mintapéldája annak, hogy a korai keresztény szerzetesség az ismert világ legextrémebb pontjai is megvetette a lábát. Némi túlzással élve akár azt is mondhatnánk, hogy az európai kultúrkör számára sokáig ez a kolostor jelentette a világ legnyugatibb ismert pontját. Bár alapítási ideje egészen pontosan nem ismert, minden bizonnyal a 6. és 8. századok közötti időszakra tehető, legjellegzetesebb elemei pedig azok a méhkaptár szerű épületek, amelyben a szerzetesek meghúzódtak. A 180 méter magasan, közvetlenül a tengerre néző kőkupacok még ma is pontosan annyira illetik meg az embert, mint ahogy tették ezt közel 1500 évvel ezelőtt, főleg, hogy ír partvonaltól pedig 15 kilométerre helyezkednek el.
Forrás: UNESCO
