Évszázadokon át szinte láthatatlanul húzódott meg Fót határában a középkori Szent Márton-templom romja. A benőtt falmaradványok ma egy különleges építészeti és közösségi vállalkozás középpontjába kerültek, Jakab Csaba tervei nyomán olyan rekonstrukció születik, amely összekapcsolja a történeti örökséget a kortárs építészeti gondolkodással, miközben új életet ad egy rég elfeledett szakrális helynek.
A fóti Szent Márton-romtemplomot sokáig inkább sejteni lehetett a tájban, mint látni. A város szélén, ipari környezet közelében megbújó középkori maradványt évtizedeken át benőtte a növényzet, köveit részben széthordták, falai alig emelkedtek ki a földből.
Mára mégis egy olyan építészeti és közösségi vállalkozás középpontjába került, amely egyszerre szól örökségvédelemről, kortárs gondolkodásról és a hely szellemének újraértelmezéséről.
A rekonstrukció tervezője, Jakab Csaba olyan alkotó, aki korábban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületének belsőépítészeti munkáin, valamint a Velencei Építészeti Biennálé 2014 kiállításán is dolgozott, Fóton pedig új egyensúlyt keres múlt és jelen között.
A romtemplom története az Árpád-korig, a 13-14. század fordulójáig vezethető vissza. A régészeti feltárások szerint eredetileg egy kisebb, román kori falusi templom állhatott itt, amelyet később gótikus elemekkel bővítettek. A török korban pusztulhatott el végleg, maradványait pedig az évszázadok tovább rombolták. A feltárás 2021-ben kezdődött meg, Makoldi Miklós Zsombor régész vezetésével és a Szent Márton Templommentők közreműködésével.
Akkor még csupán térdig érő falszakaszok rajzolódtak ki a terepen.
A munkálatok során fokozatosan bontakozott ki a templom alaprajza és szerkezete, miközben a helyi civilek, önkéntesek és támogatók egyre erősebben kapcsolódtak az ügyhöz. A fóti romtemplom megmentése így hamar túlmutatott a műemlékvédelem hagyományos keretein, közösségi vállalássá vált.
Ebben a folyamatban kapott kulcsszerepet Jakab Csaba terve. Az építész kezdettől hangsúlyozta, hogy nem egy minden részletében hitelesnek szánt középkori másolat létrehozása a cél. A fennmaradt adatok ugyanis nem teszik lehetővé egy teljes bizonyosságú rekonstrukció elkészítését.
Ehelyett olyan épület születik, amely tiszteletben tartja az egykori templom arányait, anyaghasználatát és szellemiségét, közben mai liturgikus és közösségi igényekre válaszol.
Ahogy ő fogalmazott, a cél a revitalizáció, vagyis hogy a templom ismét élő hellyé váljon. Ez a szemlélet különösen izgalmas a mai magyar építészetben, ahol a műemléki helyreállítás gyakran két véglet között mozog. Az egyik oldalon a historizáló újjáépítések állnak, a másikon a rom konzerválása mint érinthetetlen emlék. A fóti projekt egyik legnagyobb erénye, hogy egyik irányba sem sodródik el teljesen, inkább párbeszédet kezdeményez a meglévő maradványokkal. A tervezett új szerkezet kortárs karakterű lesz, mégis figyel a középkori templom térszervezésére és fényviszonyaira.
Különösen fontos szerepet kap a természetes fény. A tervek szerint a benapozás tudatosan alakítja majd a belső tér atmoszféráját, ami a középkori templomépítészet egyik legfontosabb eszköze volt.
A fény itt nem pusztán technikai kérdés, inkább spirituális elem, amely a napszakok változásával együtt formálja az épület élményét.
A kivitelezés több ütemben zajlik. Elsőként a szentély épült meg és kapott tetőszerkezetet, ezt követte a hajó kialakítása, az utolsó lépés a környezet rendezése lesz. A projekt finanszírozása pályázati forrásokból, civil támogatásokból és helyi összefogásból áll össze. Ez a háttér szinte ugyanolyan fontos része a történetnek, mint maga az épület: a romtemplom körül az elmúlt években programok, templomtúrák és közösségi események szerveződtek, amelyek fokozatosan visszaemelték a helyet Fót kulturális életébe.
A fóti romtemplom rekonstrukciója azért is figyelemre méltó, mert ritka ma az olyan építészeti gondolkodás, amely ennyire nyíltan vállalja a bizonytalanságot. Jakab Csaba terve nem akarja végérvényesen kijelenteni, milyen volt egykor a templom, inkább lehetőséget ad arra, hogy a múlt töredékei és a jelen építészeti nyelve együtt hozzanak létre új jelentést.
Ez a hozzáállás sokkal közelebb áll a kortárs műemlékvédelem nemzetközi szemléletéhez, mint a teljes történeti illúzió megteremtése.
Fóton így valójában nem egy rom „eltüntetése” zajlik, hanem egy régi hely újraaktiválása. Olyan épület születik, amely egyszerre emlékeztet a középkori eredetre és reflektál a jelenre. Talán éppen ezért különösen erős a projekt atmoszférája, a templom nem múzeumi tárgyként akar létezni, hanem használható, élő térként. Egy hely, ahol ismét lehet közösséget építeni, misézni és imádkozni, megállni vagy egyszerűen csak érzékelni, hogy a történelem nem lezárt múlt, hanem az életünk szerves része.
Nyitókép: Fóti Szent Márton Romtemplom, Facebook
