Megosztott III. díjban részesült a sepsiszentgyörgyi Új Magyar Művészeti Központ ötletpályázatán a GUBAHÁMORI terve, mely az összetett funkcionális programot izgalmasan osztott tömegekben fogalmazza meg, és az erdélyi kézműves hagyományokra is nagy hangsúlyt fektet. A pályaművet a tervezők szavaival, illetve a bírálóbizottság véleménye alapján mutatjuk be.
Építészeti koncepció
Az Új Erdélyi Művészeti Központ Sepsiszentgyörgy új városi szimbóluma, egy hely, amelyet egy közösség hoz létre, és amely további közösségeket fog teremteni. A funkció urbanisztikai szerepe, az épület városépítészeti megjelenése ebből adódóan mind azt a szándékot kell támogassa és kifejezze, amely a helyi közösségből, a helyi tájból és emberekből, az ő közös történetükből épül fel. 21. századi funkciók bújnak meg egy olyan térstruktúra mögött, amelynek egyes elemei hihetetlenül egyszerűek – házak, magastetős házak, amelyeket ismerünk Incze János Dés festményeiről. Ezek az elemi szerkezetek állnak össze egy olyan kristályszerkezetté, amely magától értetődően ad rangot egy mai, urbánus funkciónak. Egy olyan funkciónak, amely nemcsak helyi és regionális, de országos és akár kontinentális szinten is utazási célponttá válhat a következő időszakban. A Főtérről feltáruló látványa az épületnek ezt az egyszerűséget, ezt a kristályszerkezetet kell mutassa. Egy kapu várja a látogatót, amely Sepsiszentgyörgy új városi landmarkjává válhat
Alapvetően fontos koncepcionális döntés részünkről, hogy az épület faszerkezetű, és kerüli, illetve minimálisra csökkenti a vasbeton, illetve az acélszerkezetek használatát. A CLT és pillér-gerendavázas vegyes faszerkezetek melletti döntés hatással van nemcsak az építészeti és belsőépítészeti, de a területalakítási koncepciók esetében is.
Területalakítás
Tudatos tervezői döntés, hogy minél kevesebb vasbeton szerkezet használjunk, ezért a terepszint alatti szerkezetek minimalizálva vannak. A felépítményünk hagyományos építési logikákon alapszik. Ennek megfelelően horizontális viszonylatban az épület kitölti az előírások által megengedett teret. A szabad, beépítetlen területek urbanisztikai tájolása igen fontos. A közintézmények előtti nagyvonalú kültéri és fedett-nyitott köztér rendszer kialakítása szükséges, ezek a területek az intézmények kitelepülő, város felé nyitó programoknak (kamara koncertek, felolvasó alkalmak, bábelőadások, gyerekprogramok, pop up rendezvények) is helyet adnak.
Ezt figyelembe véve, az Új Erdélyi Művészeti Központ főbejárata nem az épület vonalánál, a szélfogónál helyezkedik el, hanem annál az 1918. December 1. utca gyalogos átkelőhelynél, amely a területet köti össze Sepsiszentgyörgy Főterével. Az itt kialakított városi terünk már bevonja a látogatókat az intézmények életébe, programkínálatába. A városi térből az Előcsarnokba jutunk, ami a teljes épületkomplexum szíve. Ebből a pontból nyílnak fel az egyes intézmények.
A külső-belső téri bevonás az épület használata során később is létrejön: a programok szüneteiben fontos, hogy diverz külső fedett-nyitott terek álljanak a látogatók rendelkezésére, ezért stratégiailag fontos pontokon tetőteraszokat és kisebb külső tereket alakítottunk ki. Az egyik az M Stúdió kinyitható oldalfalához csatlakozik, ez alkalmas egy rendezvényre, valamint olyan táncos és színházi előadások megtartására, ahol ezt a téri lehetőséget ki kívánják használni. A másik tér a Képtár toteme alatt kialakított, magas, oszlopos tér, amely egy árnyékos terasz az étteremhez kapcsolódóan. Itt a mobil asztalok és székek alakítják a térhasználatot, amelyek mind az étterem, mind a kulturális intézmények látogatóit szolgálják.
A növényállomány kialakítása során az egyik legfontosabb szempont a honos valamint az adaptálódott növények alkalmazása, melyek közül is a várostűrő fajokat kell előnyben részesíteni.
Építészeti formálás
Az épület faszerkezetű, ezáltal kerüli a nagy CO2 kibocsátással és környezeti lábnyommal rendelkező vasbeton, illetve acélszerkezetek használatára épülő építészeti megoldásokat. Mint kiemelt figyelemre számot tartó beruházás, az Új Erdélyi Művészeti Központ követendő példaként állhat egy olyan építési folyamat implementációjával, amely csökkentheti a klímaváltozás hatásait.
A javaslatunkban bemutatott terv épít az erdélyi faépítészeti hagyományokra, az ácsmesterségbeli tudásra, valamint a legújabb CLT és fa gerenda-pillérvázas mérnöki megoldásokra. A használt technológiának megfelelően az építészeti formálás a hagyományosabb szerkezetek és tömegformálás irányába mozdul. Ebben támaszkodunk mestereink munkáira és szakmai tudására: Kós Károly, illetve Toroczkai Wigand Ede építészete az, amely referenciális forrásként is bizonyult az építészeti formálásban.
Az épület egy egyszerű elemekből építkező, urbánusan komplex tömegstruktúra. Egyes egységei a hagyományos, magastetős helyi építészeti kultúrára utalnak.
A mélyről induló magastetők segítenek az emberi léptékhez közelíteni ezt az önmagában jelentős méretű építészeti programot.
A tagoltsága az, amely a befogadhatóságot segíti. Az egyes házakból összeálló kritályszerkezet a város különböző pontjairól különböző sziluettet mutat. Ez a változatossága az, amely landmarkká képes válni idővel.
Anyaghasználat
Anyaghasználat tekintetében elsődleges szerepe természetesen a natúr fának van. A vasbeton magokat a statikailag méretezett CLT panelek váltják ki, a gerenda-pillérváz, illetve a belső faburkolatok mind látszó szerkezetek tudnak maradni. Ezek további burkolása csak akkor szükséges, ha az adott funkció kimondottan mást felület igényel (pl.: képtár).
Az épület külső falfelületeinek burkolata világos színű, stabilizált vályogvakolat. A nagyméretű tetőfelületek megjelenése szempontjából fontos a használt termék esztétikai minősége is. 30 km-en belül található Nagybacon, ahol kézivetésű agyagcserepeket készítenek egyedi farokképzéssel. Mind a távolság, mind az esztétikai minőség szempontjából ezt a terméket választjuk, így egy további működő helyi közösséget tudunk bevonni az építés folyamatába.
Belsőépítészet, kulturális koncepció
A belsőépítészeti koncepcióban tovább erősítjük az épület építészeti és tartószerkezeti rendszerében felvett irányokat. Ugyanúgy, ahogy az épület maga a környező kulturális és természeti táj kiterjesztése, a belső terek is egy-egy tájat idéznek meg, hoznak létre.
Az épület identitását leginkább meghatározó tér az Előcsarnok, az épület külső terei után ez az első tér, amellyel a látogatók találkoznak. A szerkezeti kialakításnak köszönhetően a belső teret alátámasztás nélkül tudjuk szervezni. A belső homlokzatokon megjelenő felfele törő, széles faburkolati sávok az erdők vaskos törzseinek analógiáján alapulnak. Az opeionon keresztül beáradó fény, továbbá a falburkolatok mélységi kialakítása egy kontrasztos fény-árnyék hatást idéz elő. A tér közepén helyet kap a megidézett táj valós megjelenése is: beltéren is megélő, közvetlen talajkapcsolatos fák alkotnak egy zöld szigetet.
Az egyes intézményeknek egy törzsről fakasztott, de külön-külön arculati elemei vannak. Az ornamentika megjelenése, az égetett, mart, vájt, esztergált, mázolt fafelületek használatának széles spektruma alapján lehet felépíteni az egyes intézmények belsőépítészeti identitását.
Alapvető döntés a természetes anyagok használata,
olyan termékválasztási logikával, amely előnyben részesíti azokat beépített anyagokat, amelyek előállításának alacsony a környezeti terhelése, vagy az épület életciklusának végén szennyező hatás nélkül vissza tud térni a természetes vagy gazdasági körforgásba. A faanyagokat a háromszéki fenntartható művelésű erdőgazdaságokból szerezzük be, funkciónak megfelelően használva a fenyőt, illetve a tölgy és bükk keményfákat. A padlóburkolatként használt követ a 25 kilométeren belül található mikóújfalui andezit kőbánya termeli ki, világosés galambszürke színben.
A kiegészítő anyagok kiválasztásánál tekintettel vagyunk a már elérhető, újrahasznosított, upcyclingolt nyersanyagok kiválasztására. Az akusztikai panelek, hangelnyelő felületek, kárpitozások ilyen belsőépítészeti elemek.
Az épület, igazodva ahhoz a lehetőséghez, hogy egy új erős pont legyen a városban és a régióban, egyedi építészeti formanyelvvel rendelkezik, több olyan nézettel is, amelyek landmarkként szolgálhatnak. A Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom, a Szent György-templom vagy a Mikó utcai tömbház mellett az Új Erdélyi Művészeti Központ lesz a város egyik szimbóluma.
Egyszerű elemekből építkező telepítési struktúrájának köszönhetően egy kristályszerű forma jön létre.
Ennek a kristálynak egyes elemei ugyanazok az erdélyi házak, amelyeket Incze János Dés festményein láthatunk. Házak, amelyek összeálltak egy közös szerkezetté, egy urbánus formává.
A bírálóbizottság véleménye
„A tervezett épületegyüttes az összetett funkcionális programot izgalmasan osztott tömegekben fogalmazza meg. A részekre bontás és dinamikus formálás eredményeképpen az épület léptéke szerencsésen közelít a város- és a közvetlen környezet épített elemeinek léptékéhez.
A kompozíciót logikusan az együttes súlypontjába helyezett fedett-nyitott fogadó tér rendezi. Ezt keretezik koncentrikusan az egyes épület egységek.
A terv tagadhatatlan erénye a tradicionális székely épületfedésekre utaló magas és meredek tetők kompozíciójának festőisége. A városi léptékre szelídített épületegységek mozgalmas tetőzetének építészeti struktúrába emelése a zsűri megítélése alapján értékelendő komponálási mód.”
Szerkesztette: Paár Eszter Szilvia