A mesterséges intelligencia, a BIM és a virtuális valóság nemcsak eszközök – hanem új gondolkodásmódot is jelentenek az építészetben. Angie Arroyo Mendez, az oslói A-lab technológiai igazgatója szerint a digitalizáció akkor válik valóban értékessé, ha nem megijeszt minket, hanem inspirál, ha segíti az építészeket abban, hogy felelősebben, tudatosabban és kreatívabban formálják a világot.
Angie Arroyo Mendez Costa Rica-i származású építész és technológiai szakember, az oslói A-lab építésziroda technológiai igazgatója. Pályája során a digitális tervezés, a BIM- és VDC-módszerek építészeti integrációjára specializálódott, célja, hogy a technológia a tervezés értékteremtő eszközévé váljon.
Az interjúban arról beszélgettünk, hogyan kapcsolható össze a kreatív gondolkodás a technológiai innovációval, miként formálja a mesterséges intelligencia az építészet jövőjét, és hogyan segíthet a digitalizáció felelősebb, fenntarthatóbb döntések meghozatalában.
Hely.hu: Meg tudna osztani egy olyan projektet, ahol sikerült a kreatív tervezői gondolkodást technológiai innovációval ötvözni?
Angie Arroyo Mendez: Persze! Például a londoni Zaha Hadid Architects irodával közösen dolgozunk két oslói metróállomáson. A virtuális valóságot széles körben használjuk, hogy a személyes találkozókat interaktív, digitális modellellenőrzésekkel váltsuk ki. A modell egyfajta „harmadik képernyővé” vált, amelybe belépve valós idejű párbeszédet folytathatunk. Azt is megfigyeltük, hogy amikor más szakágakkal dolgozunk együtt, a tervezési szándék valódi megértése arra ösztönöz mindenkit, hogy kreatívan járuljon hozzá a folyamathoz.
Az emberek ilyenkor sokkal nyitottabbak a megszokott kereteken túli gondolkodásra, és aktívan törekednek a projekt fejlesztésére.
Azt is észrevettük, hogy a technológia sokkal demokratikusabbá teszi a projektinformációkat: mindenki számára hozzáférhetővé válnak – nemcsak a tervezőcsapat, hanem a döntéshozók számára is. Így a technológia valójában párbeszédindítóvá válik, bevonva mindenkit a közös gondolkodásba.
A mesterséges intelligencia számos iparágat átalakít. Ön szerint az elkövetkező években miként fogja megváltoztatni az építészek mindennapi munkáját? Mely területeken – a tervezésben, az esztétikában vagy az alkotás könnyebbségében – látja a legnagyobb hatását?
Jelenleg a beszélgetések többsége a hatékonyságról szól – arról, hogyan segíthet a mesterséges intelligencia abban, hogy gyorsabban érjük el a céljainkat. Ugyanakkor szerintem fontos mindkét oldalt figyelembe venni.
Egyrészt az MI valóban segít abban, hogy gyorsabban dolgozzunk, másrészt olyan lehetőségeket is megnyit, amelyeket talán magunktól nem fedeznénk fel.
Van egy innovációs oldala is, hiszen az MI képes korábban össze nem kapcsolt adatokat kombinálni, és ezáltal új felismeréseket generálni. Ebben az értelemben az MI képes válaszokat adni és jövőbeli forgatókönyveket felvázolni, amelyek segítségével megalapozottabb döntéseket hozhatunk, és valóban megérthetjük, milyen hatása van a projektben hozott választásainknak.
Itt, Magyarországon gyakran attól tartunk, hogy a mesterséges intelligencia „angolul gondolkodik” – mintha ez lenne az anyanyelve –, így amikor kérdezünk tőle valamit, hajlamos angolszász példákat mutatni. Kis ország vagyunk, és már most is sokan aggódnak amiatt, hogy a globalizáció eltünteti a hagyományos építészetünk bizonyos vonásait. A mesterséges intelligencia ezt a folyamatot talán még fel is gyorsíthatja, ami kicsit aggasztó.
Egyetértek. Úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia valójában egy közös nevezőt hoz létre – egy alapot, ami talán a szükséges minőség 80%-át teljesíti. Ez azonban nem a legmagasabb szintű, „felső polcos” munka. A kézművesség és az egyes szakmák egyedi hozzájárulása továbbra is megmarad. Az MI egyfajta alapot biztosít, amelyre építve magasabbra emelhetjük a céljainkat, és hozzáadhatjuk azt az emberi, egyedi réteget. A világ adhatja az alapot, de az Önök egyedisége adja meg a karakterét a munkának.
Fontos az is, hogy megértsük, hogyan épül fel az MI – hogy ne legyenek „fekete dobozai”, és ne szülessenek olyan eredmények, amelyeket nem értünk.
Tudatosan kell kezelnünk az adatainkat. Szerencsére az Európai Unióban erős az adatvédelem, és az ügyfelek is elvárják tőlünk, hogy felelősen használjuk az adataikat, miközben értéket teremtünk számukra. Valóban fennáll annak a veszélye, hogy a technológiai cégek feldolgozzák, majd újra eladják nekünk a saját adatainkat – ezért a tudatosság és az éberség kulcsfontosságú.
Világos álláspontot kell kialakítanunk. Nem gondolom, hogy kis országnak lenni hátrányt jelentene – épp ellenkezőleg. Egy kisebb rendszerben könnyebb felismerni a közös érdekeket, és egységes, határozott álláspontot kialakítani. Skandináviában például minden szinten komoly párbeszéd folyik arról, mit jelent majd az MI az építészet számára. A legfontosabb annak megértése, hogy az ügyfelek miért hajlandók fizetni, és hogyan tud az MI ehhez valóban hozzáadott értéket teremteni. Enélkül ez csak technológia a technológia kedvéért.
Egy cég minden fejlesztési szakaszában az MI-t konkrét célhoz kell kötni – legyen az társadalmi felelősségvállalás, versenyelőny, vagy az ügyfelek támogatása abban, hogy eligazodjanak egy egyre bonyolultabb világban.
Az ügyfeleket gyakran keresik meg startupok és technológiai szakemberek, akik azt ígérik, hogy egyetlen eszköz minden problémájukat megoldja – de ez nem reális. Nekünk a folyamatokra kell koncentrálnunk. Az eszközök mindig változnak, és nekik kell alkalmazkodniuk a mi igényeinkhez, nem pedig fordítva. Nem szabad hagynunk, hogy a jelenlegi eszközök határozzák meg, hogyan dolgozunk.
Sok építészeti iroda még mindig nagyon hagyományos módon dolgozik, különösen itt, Magyarországon. Nem tudom, Skandináviában ez mennyire jellemző, de nálunk általában ragaszkodnak a bevett módszerekhez. Az Ön tapasztalata alapján mi segíthet meggyőzni őket arról, hogy a digitális átállás valóban megéri?
Az építészet és a mérnöki munka projektalapú szakmák. A munkánk eredményében találjuk meg az értelmet és a célt. Éppen ezért a technológiát is azon az értéken keresztül kell bemutatni, amit az adott projekt számára teremt.
Nem elméleti szinten vagy szervezeti kontextusban, hanem úgy, hogy az mérhető minőségekben és gyakorlati előnyökben is megmutatkozzon.
Technológiai szakemberként a mi feladatunk nem az, hogy mi magunk vezessük be az eszközöket, hanem hogy segítsük a tényleges felhasználókat abban, hogy megértsék, magukénak érezzék és elismerést kapjanak az eredményekért.
Így a technológia szervesen beépülhet az ő saját munkafolyamataikba. A digitális eszközök célja, hogy megerősítsék a tervezőket – nem pedig az, hogy megijesszék őket. Ez az oktatás, a technológiai szolgáltatóktól elvárt átláthatóság, valamint a technológiahasználatot konkrét, kézzelfogható eredményekhez kapcsoló szemlélet kombinációján múlik.
És mi a helyzet Skandináviában? Milyen mértékben használják az építészirodák a BIM-et, akár a kisebbek is? Elterjedtnek mondható?
Igen, elterjedt. Az állam előírja a használatát – ha valaki együtt akar dolgozni az állami beruházásokért felelős szervezettel, amely az ország legnagyobb megrendelője, akkor szigorú BIM-követelményeknek kell megfelelnie.
Igen, Magyarországon is hasonló a helyzet az új törvénnyel – de ez csak az állami megbízásokra vonatkozik. Így a kisebb építészirodák gyakran kimaradnak a nagyobb állami projektekből, ha nem használnak BIM-et, mert a szoftvert sokan túl drágának tartják.
Értem, de valójában ez a piac érését indítja el. Amikor az állam kijelöli az irányt, jelentős összegeket fektet a szabványosításba, és a piac természetes módon követi ezt. Norvégiában például az ügyfelek elkezdték lemásolni az állami előírásokat a saját projektjeikre – gyakorlatilag csak a logót cserélték ki a sajátjukra –, és ugyanazokat a standardokat alkalmazták. Egy idő után ez szinte minden projekt esetében minimális követelménnyé vált.
Ha valaki még mindig 2D-ben dolgozik, gyakorlatilag nem tud versenyezni.
Ez egy dominóhatás – remélhetőleg Magyarországon is így lesz. Természetesen mindez a kezdeti, nagy beruházásoktól függ, de ha azok megtörténnek, a piac rendszerint magától követi a példát.
Hogyan segítheti a technológia az építészeket abban, hogy felelősebben döntsenek – például a fenntarthatóság vagy a társadalmi hatások tekintetében?
Az adatok nem hozzák meg helyettünk a döntéseket, de lehetetlenné teszik, hogy figyelmen kívül hagyjuk a döntéseink következményeit. Ha egyszer látjuk őket, állást kell foglalnunk. A technológia és a projektinformációk használata annak érdekében, hogy betekintést nyerjünk a tervezési döntéseink hatásaiba, egyfajta objektív felelősséget teremt, amellyel az egész szakmai ökoszisztémának szembe kell néznie.
A jól strukturált, konkrét kérdésekhez kapcsolt adatok elősegítik az együttműködést, mert nem véleményeken alapulnak.
Nem arról van szó, hogy „nekem ez tetszik, az nem tetszik” – hanem a tényleges, mérhető hatásról. Norvégiában például rendkívül ambiciózus fenntarthatósági céljaink vannak. Konferenciaszervezők egyszer figyelmeztettek, hogy egyes piacokon a fenntarthatóság még nem meghatározó szempont – ugyanakkor fontos megkülönböztető tényező lehet. Segíthet a piaci pozicionálásban, versenyelőnyt jelenthet, és egyedivé teheti a vállalat ajánlatát. Idővel ezek a standardok kötelezővé válnak majd. Azok a cégek, amelyek korán alkalmazzák őket, egyértelmű előnybe kerülnek, amikor hirtelen minden szereplő elvárásai ebbe az irányba tolódnak el.
Nyitókép: Kaiser Ákos
