Nagypéntek a kereszténység legmélyebb gyásznapja, amikor Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeznek a hívek. Ezen a napon olyan helyre vezetjük az olvasót, amelynél szentebb talán nem is létezhet: a jeruzsálemi Szent Sír-templomba. A keresztény világ legszentebb épületének tartott templom falai között a hagyomány szerint nemcsak a keresztre feszítés, hanem a sírba tétel és a feltámadás helyszíne is megtalálható. A zarándokok által évezredek óta látogatott szentély egyszerre őrzi a hit, a történelem és az emberi együttélés lenyomatait – s egy különös létrát, amely évszázadok óta mozdulatlanul emlékeztet a szent tér törékeny egyensúlyára.
A jeruzsálemi óváros szívében áll a kereszténység egyik legszentebb és legösszetettebb jelentésű épülete: a Szent Sír-templom, keleti keresztény nevén a Feltámadás temploma. Ez az épület áll Jézus keresztre feszítésének, sírba tételének és feltámadásának hagyomány szerinti helyszínei fölött – így vallási, történelmi és kulturális jelentősége felbecsülhetetlen. Az épület azonban nemcsak szakrális tér, hanem évszázadok óta a keresztény felekezetek közötti együttélés szimbóluma is.
A templom története dióhéjban
A mai templom helyén a 2. században még egy római pogány szentély állt, melyet Hadrianus császár emeltetett Jupiternek. A 4. században Nagy Konstantin császár elrendelte egy keresztény templom építését – a legenda szerint ugyanis édesanyja, Szent Ilona találta meg Jézus keresztjét. A templomot 335-ben szentelték fel.
A következő évszázadokban a templom sokszor megsérült és újjáépült: perzsa támadások, földrengések, tűzvészek és a muszlim uralom alatti megpróbáltatások formálták sorsát. Az egyik legsúlyosabb csapás 1009-ben érte, amikor al-Hakim fátimida kalifa szinte teljesen leromboltatta az épületet. A keresztes hadjáratok után a keresztények újjáépítették a templomot: az 1100-as évek elején megszületett az a kupolás bazilika, amelynek falai ma is meghatározzák a templom megjelenését.
Megosztott tér, megosztott felelősség
A Szent Sír-templom nem egyetlen egyház fennhatósága alá tartozik: jelenleg hat keresztény felekezet osztozik rajta. A főbb jogokat a görög ortodox, a római katolikus és az örmény apostoli egyház gyakorolja, míg a kopt, a szír és az etióp közösségek kisebb kápolnákat kezelnek.
A hat felekezet közötti kényes egyensúlyt az úgynevezett status quo szabályozza, mely a 19. században született, a jeruzsálemi vallási együttélés érdekében. A Szent Sír-templomban is érvényes egyezmény minden átalakítást, javítást vagy akár egy bútor elmozdítását is csak egyhangú beleegyezéssel engedélyez. E szabályrendszer különös „emlékműve” a templom homlokzatán található elmozdíthatatlan létra.
A létra, amelyet senki sem mozdíthat el
A templom főhomlokzatán, az osztópárkányon támaszkodó fa létra évszázadok óta ott áll, mozdulatlanul. Nevét is innen kapta: az elmozdíthatatlan létra. A 18. század óta dokumentált jelenléte azóta is változatlan – éppen a status quo miatt. A létra az örmény egyház által birtokolt ablakhoz tartozik, és bár eredeti funkcióját homály fedi, számos magyarázat él róla. A legvalószínűbb mégis az, hogy a létra egyszerűen egy kőművesé lehetett, aki helyreállítási munkálatokat végzett, és ott felejtette, viszont mivel eltávolítani nem lehet,
a létra a keresztény felekezetek közötti érzékeny egyensúly mementója lett.
Az épület legfontosabb részei
A templom szerkezete labirintusszerűen tagolt, ami az évszázadok során történt bővítéseknek és a már említett, felekezetek közötti közös használatnak köszönhető. Azon túl, hogy a keresztút utolsó öt stációja is az épületben található, számos fontos és izgalmas épületrészt találunk.
A két részre osztott Golgota-kápolnában a görög-keleti ortodoxok és a római katolikusok egy-egy saját oltárral rendelkeznek. A hagyomány szerint ez a keresztre feszítés helye.
A hagyomány szerint a Szent Sír-templomban található az a kő, amelyen Krisztus testét előkészítették a sírba tételre.
Bár a jelenleg itt látható kőlap csak egy 19. századi felújítás során került az épületbe, ez a szent hely értékéből nem von le semmit.
A templom legszebb része a rotunda, tehát a templom kör alaprajzú, kupolás központi tere és annak közepén az edikula, azaz négyszögletű szentély, amely magába foglalja Jézus sírját. A sírhelyet 1555-ben márványlappal borították, hogy megvédjék az érintéstől és esetleges tördeléstől. Kétségkívül
ez az épület legismertebb részlete, számos későbbi Szent Sír-kápolna előképe.
A templom egyik különleges tere az Ádám-kápolna, mely a hagyomány szerint azon a helyen van, ahol Ádám koponyája nyugodott – és ahová Jézus vére lecsordult a keresztről. Ádám Krisztus vérével megtelt koponyája a megváltás bűn felett, valamint az élet halál felett aratott győzelmét jelképezi, és számos keresztre feszítés ábrázoláson megjelenik.
Szintén a legfontosabb épületrészek közé tartozik a Szent Kereszt megtalálása-kápolna, mely a Szent Ilona-kápolnán keresztül érhető el. A hagyomány szerint
azon a helyen található, ahol megtalálták Krisztus keresztjét,
így különösen nagy jelentőséggel bír a zarándokok szemében.
Egy templom, amely önmagában egy világ
A Szent Sír-templom egyszerre vallási zarándokhely, műemlék és a vallásközi együttélés példája. Minden fala és minden sarka egy-egy történetet mesél el – legyen az a Golgota sziklája, a Szent Ilona-kápolna sejtelmes félhomálya vagy épp a napsütötte párkányon évszázadok óta veszteglő létra. Aki egyszer belép ebbe a különös, zsúfolt és mégis szent hangulatú térbe, egy időutazáson vesz részt – a hit, a remény és a szeretet útjain.
