„Ahogy volt, ahol volt” – Saint-Malo rekonstruált csodája

Szende András

Rekonstrukciós cikksorozatunkat egy újabb, kevésbé ismert esettel folytatjuk. A velencei Campanile és az első rekonstukciók, München áthelyezve rekonstruált királyi színháza után következzen a francia Atlanti-part gyöngyszeme, Saint-Malo Intramuros-a, vagyis falakon belüli óvárosa.

A különös nevű város stratégiailag rendkívül fontos helyen, a La-Manche bejáratánál fekszik, ami békeidőben prosperitást, háborús időszakban rendszeresen pusztítást hozott. A város a Francia Királyság egyik legfontosabb kikötője volt a 16-17. században, innen indultak a felfedezők a mai Quebec meghódítására is.

Az angol-holland támadásoktól tartva a legendás francia hadmérnök, Sébastien Vauban tervei szerint vaskos erődrendszer épült ki a város körül, illetve magát a települést is komolyan megerősítették. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Saint-Malo a második világháború idején a német Atlanti-fal egyik kulcspontjává vált.

A német megszállás alatt álló város amerikai ostroma 1944. augusztus 6-án kezdődött és tíz napig tartott.

A harcok során az Intramuros, vagyis a falakon belüli város jelentős része elpusztult.
Ami a városból megmaradt a romok eltakarítása után...

A romok eltakarítása után természetesen elkezdődött a gondolkodás, hogy milyen formában történjen az újjáépítés. Voltaképpen egy érdekes, köztes, de végeredményét tekintve tetszetős, ráadásul

a modernitás és a hagyományok előnyeit ötvöző megoldás született.

Az alábbi rekonstrukciós helyszínrajzon jól láthatók az újjáépítés alapelvei: megmaradt a szűkös, középkorias utcahálózat, de a tömbök belsejét fellazították, a túlzott zsúfoltság megszűnt.

A város rekonstrukciós helyszínrajza, fehérrel jelölve az új beépítések
Az újjáépült város aktuális műholdképe

De milyen is az újjáépített Saint-Malo?

A rekonstrukció rendkívüli gondossággal történt, az új épületek anyaghasználatukban, tetőkialakításban, a nyílászárók rendszerében a háború előttieket követték, de ha megfigyeljük a részleteket, láthatjuk, hogy jellegzetes ötvenes-hatvanas évekből származó házakat látunk.

Az egyszerű kőburkolatú homlokzatok rendszere az újjáépítés koráról árulkodik, de a magas tetők a manzárdablakokkal és kéményekkel, oromzatokkal szinte a megtévesztésig az eredeti városképet idézik.

A város újjáépített szélső házsora a megmaradt középkori erődfallal
Magát a rekonstukció tényét szinte csak a részletekből lehet felismerni.

A kőfalak szabályosak, a részletek kevésbé esetlegesek, mint a fennmaradt épületeken. Az eredeti házak általában törtkőből épültek, csak az ablakok körül, illetve a széleken volt tömbkő, ez az úgynevezett sarokarmírozás. Az újjáépítésnél nyilván nem volt lehetőség ennyire kézműves módon való építkezésre, itt egységesen faragott tömbkövet alkalmaztak, abból képezték ki az ablakkereteket, párkányokat.

A háborút átvészelt (bal oldalt) és újjáépített homlokzat (jobb oldalt)
A rekonstrukcióról csupán sokszor csupán az épületek szabályossága árulkodik
Fotó: Pierre André LECLERCQ

Az újjáépítés nem hagyományos technológiával történt, vasbeton vázas szerkezetre helyezték el a kőburkolatot. Mintegy kísérletképpen a vázszerkezetet a homlokzati burkolatok is lekövetik, ezek a házak sokkal felismerhetően háború utániak. Ezt leszámítva tömegükben, tetőformájukban illeszkednek a többi épülethez.

A vasbetonpillérek kiosztását lekövető burkolatok
A várostervezésben minden katasztrófa és pusztítás egyben jó alkalom a megújulásra is

– elég csak az 1879-es árvíz után újjáépített Szegedre gondolni –, így a tervezők Saint-Malo esetében is igyekeztek a várost sok szempontból komfortosabbra, szellősebbre, naposabbra tervezni. Hiszen, bár egy középkori város építészetileg és idegenforgalmilag is nagyon értékes, azért a korszerű életkörülmények kialakítása nehézségekbe ütközik.

Így az újjáépítés során több városszöveti változást is eszközöltek: a tömbbelsőket nem építették be, a lehető legnagyobb alapterületű udvarokat, kerteket alakították ki ezekben.

Középkori jellegű város modern tömbbelsőkkel

Természetesen nem csak az épületeket, hanem a lakásokat is az ötvenes években modernnek számító elvek szerint alakították ki. Viszonylag kis belmagasságú és kis alapterületű, de főleg az akkori magyar viszonyokhoz képest polgári jellegű lakások épültek, sokszor a jellegzetes franciaerkélyekkel.

Kiadó lakás az Intramurosban
Saint-Malo újjáépítése egy érdekes városépítészeti kísérlet eredménye, tulajdonképpen egy hibrid „hangulatrekonstrukció” történt.

Megmaradt a város hagyományos látképe, ami egy tengeri félszigeti helyszín esetében rendkívül nagy érték. Az utcák hangulata, tulajdonképpen első – és akár második ránézésre sem tűnik fel a laikus látogatónak, hogy egy zömmel ötvenes években épült városban jár. Ugyanakkor a város újjáépítése egyúttal modern elvek, ráadásul ezen modern elvek előnyeinek felhasználásával történt:

az új város a régebbinél egészségesebb, naposabb, szellősebb lett.
Az újjáépített Intramuros képe a tengerpartról

(Nyitókép: Flickr, Trey Ratcliff)