Egy nagy helyett több kisebb tömb, lépcsőkön az emeletre felkúszó terasz és kilátótorony.
A sepsiszentgyörgyi Új Magyar Művészeti Központ pályázatán az Archikon egy Kós Károly eszmeiségén alapuló, hagyományos és szimbolikus elemeket a városképbe integráló tervvel megosztott III. díjat nyert. A pályaművet a tervezők szavain, illetve a bírálóbizottság véleményén keresztül mutatjuk be.
Tervezési alapgondolat
„A korszerű építészet magyar stílusváltozatát, a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani. De ez nem volt az én találmányom, mert már az angol Ruskin és Morris építész-tanítványai és a finn Saarinenék ezen az alapon formálták nemzetük új építőstílusát, Bartók és Kodály is ezeken az alapokon építették a korszerűen új magyar zene épületét…” – Kós Károly
A mai építészek számára is bíztató gondolatok, hogy bátran értelmezzük az erdélyi magyar hagyományokat korszerű, Európa és a világ haladó építészeti kultúrájának egyenrangú részeként. Nem múltba révedéssel, hanem bátran alakítsuk ki az erdélyi magyar művészetet gyűjtő, integráló és reprezentáló új kulturális központot. A fenti kulturális alapvetésen túl kiemelten fontos városépítészeti célja is van pályamunkánknak. A jelentős új közintézményt pedig egy új tér köré rendezve, gyalogosan jól élhető és szerethetően marasztaló, a központ kültéri kapcsolatát megteremtő felületkent alakítottuk ki, kapcsolódva a város publikus tereihez.
Területalakítási, épületelhelyezési és építészeti koncepció
A területalakítási koncepció lényege a városi szövetbe ágyazhatóság volt, oly módon, hogy közben a nagy léptékű épülettömegek ne nehezedjenek rá, mégis ikonikus identitással rendelkező közintézmény jöhessen létre. Egy nagy tömb helyett több kisebből áll a kompozíció, melynek központi feltáró udvara egy városi köztér - a találkozások, interakció, történés helye, lehetőség az intézmények közti interdiszciplináris tevékenységek szervezésére.
Az építészeti koncepció: helyi hagyományokra épülő és kortárs építészet ötvözése: Kós Károly hagyatéka, az erdélyi magyarság kulturális autonómiája, társművészetek és helyi mesterségek megjelenése, mai átiratban. Hagyományos elemek a „csűr”, a „torony”, távolról a városképbe illik, közelről azonban látható egyedi és szimbolikusságra törekvő megfogalmazása.
Illeszkedés
Az új művészeti kulturális központ szervesen integrálódik a városszövetbe.
A hagyományokból épülő, mégis kortárs megjelenésű épület a városi karakter része,
tömegében és szerkesztési módjában hasonlóan épül fel, utcák és terek határolják, illeszkedve a publikus terek hálózatába. A város felőli tömb a szomszédos beépítés épületmagasságához igazodik, a zártsorúságot megszakító szomszédos ház mentén alakítva ki a főteret és a belső udvart összekötő gyalogos útvonalat.
Környezetalakítás
Sepsiszentgyörgy központja gyalogosan jól bejárható léptékű. A korábbi átközlekedő, gépjármű prioritású utak egy része gyalogos zónává alakult, melyekhez nagyobb események alkalmával időszakosan további területeket kapcsolnak hozzá. Pályamunkánk ezt az irányt kívánja továbbgondolni a kulturális központ belső udvarával (Művészetek Udvara), mely valójában a gyalogos központ egy új sétálóutcája. Középen kibővül, gyalogos teret hoz létre, változatos, diverz funkciók befogadására is alkalmas módon.
A történeti városközpontokhoz hasonlóan tervünkben is az emberközpontú várostervezés, a sétálva szemlélődés megkívánta részletgazdagság, a „van mit nézni” a meghatározó elv. A központi helyzetben lévő udvaron különféle téri minőségek, helyzetek, lépcsőzetes terek, nézőpontok jönnek létre – új és izgalmas perspektívák a városra, a belső udvarra, az épületekre. Az új terasz: a táj bővülete, lépcsőkön, lelátókon át felkúszik az emeletre, mindenki számára elérhető, visszatekintve marasztaló lelátás nyílik a főtérre.
A központ közelsége ideális, mégis a körülvevő épületegyüttes miatt védett félpublikus tér alkalmas rendezvényekre, kisebb koncertek megtartására is. Az udvarra nyíló funkciók, az étterem, kávézó megtölti élettel a részben burkolt, de fákkal és zöld szigetekkel, különösen a nyári időszakban fontos mikroklíma javító hatású négyévszakos növényzettel, alacsony fenntartási költségű, vízelnyelő burkolatokkal kialakított közteret. A tájépítészeti elemek a telekhatáron kívül is folytatódnak, szőnyegként elterülve a ház körül, kiemelve, sejtetve az izgalmas belső világot, melyben a köztéri művészet elemei is megjelennek.
Funkcionális rendszer
A hat intézmény (Székelyföldi Filharmónia, Tamási Áron Színház, Cimborák Bábszínház, M Stúdió, EMÜK Művészeti Galéria, Bod Péter Megyei Könyvtár) a használati mintázatok alapján három épületbe szerveződik: a hét minden napján, napközbeni nyitva tartással működő könyvtár és képtár egy épületbe, valamint a látogatók számára leginkább hétvégén és/vagy időszakosan, délutáni/esti nyitva tartással működő előadó művészeti egységek további két épületbe kerülnek.
Az épületegyüttes központi eleme a belső udvar, mely kültéri egységként fogja össze a három ölelő tömböt.
A főtérhez legközelebb eső tömegbe költözik a könyvtár és a galéria, melyek a mindennapok szerves részét képezik, állandó forgalommal töltik fel a teret. A két hátsó tömb foglalja magában a négy előadó művészeti intézményt, melyek lökésszerű forgalmának a belső udvar ideális puffer zónája lehet. A funkciók ilyen jellegű csoportosítása és egyidejű jelenléte izgalmas kölcsönhatásokat eredményezhet a különböző művészeti ágak közt, ugyanakkor a kisebb tömegekre osztott épületegyüttes a város történelmi szövetébe is organikusabban tud beilleszkedni.
Építészeti formálás, anyaghasználat
Mint az erdélyi magyarság jövendőbeli kulturális központja, az épületegyüttes példaértékű kíván lenni úgy szellemi értékében, mint művészeti minőségében. Az építészeti formálás iparművészeti és kézműves részletekkel egészül ki, mely így alkot koherens egészet.
A hagyományos formákból táplálkozó, mégis minden részletében kortárs épületegyüttes a múlt kulturális hagyatékának és a jövő társadalmi és technikai elvárásainak harmonikus ötvözete. A környék rendkívül gazdag népi építészete és
a számban tízet is meghaladó Kós Károly épület olyan értékes és egyedülálló kulturális örökség, mely nem hagyható figyelmen kívül,
ha egy új, reprezentatív épületegyüttes tervezéséről van szó Székelyföldön.
Az épületegyüttes magastetős kialakításának és alacsony párkánymagasságának köszönhetően szervesen illeszkedik a történelmi városközpont formavilágához, a finoman töredezett nagyobb síkfelületek a járókelő szemszögéből egy befogadhatóbb méretű épülettömeget eredményeznek. A főtér felőli épületszárny klasszikus arculata a központ többi középületével rezonál, tornya a Bazár óratornyára válaszol. Az épület természetességre törekszik, azt a kialakítást keresi, mely „mintha mindig ott lett volna”.
A természetes anyaghasználat (kőporos vakolat, mázas és mázatlan kerámia homlokzatburkolatok és tetőfedés, fa nyílászárók, köztereken kőburkolat, zöldfelületek, esővédett falfelületeken fa falburkolat) mellett a Székely Nemzeti Múzeum építéséhez hasonlóan itt is a koncepció részét képezi a helyi mesterek, kézművesek és művészek bevonása: kerámiaburkolatok, filharmónia kazettái, színház homlokzati üvegdíszei, könyvtár fa szerkezete, kilátótorony falgrafikája mind hozzájárulnak egy összművészeti koncepció megvalósulásához.
Belsőépítészeti, kulturális koncepció
Az épület belsőépítészeti karaktere és a belső használatot alapvetően meghatározó érzékszervi követelmények, úgymint teremakusztika, épületakusztika, légállapot vagy világítási koncepció ugyanolyan fontos és lényeges elemei egy kulturális épületnek, mint a formai identitáshordozó elemek.
A jövő követelményeinek megfelelő megoldásoknak támogatni kell a hagyományoson túl a kortárs irányokat is, úgymint: interdiszciplinaritás, multimédia, digitális eszközök széles skálája, workshopokra alkalmas terek, a közösségek, a fiatalok számára.
A belsőépítészet a természetes anyagokat helyezi előtérbe, tiszta formákból építkezve, a hagyományokból, mint forrásból táplálkozva, új, minden érzékszervünkre ható világot kíván teremteni. Pályaművünkben kiemelt figyelmet szenteltünk a filharmónia belsőépítészetének, mely karakteres, kézműves festett kazettás mennyezetével és páholyával a város legimpozánsabb előadóterme lehet, és mint helyi népművészeti érték, egyedülálló.
A bírálóbizottság véleménye
„A pályamű az épületkomplexumot különálló épülettömegekkel alakítja ki és ezzel egy jól strukturált beépítést hoz létre. Három épülettömeget feszít ki a telek határoló vonalai közelébe, úgy, hogy azok egy belső nyitott városi közteret fognak közre. A három tömegből két épületrész, a Filharmóniát és a Színházat magába foglaló épülettömeget a földszinten összeköti, a Könyvtár- Képtár épülete teljesen szabadon álló. A kialakuló városi tér megnyílik a Szabadság tér és a Kőrösi Csoma Sándor utca elején lévő teresedés irányába is, ezáltal jól tagolva a beépítést. A belső városi tér kiterjed a határoló utcák felé, kapcsolódik a városi térrendszerhez, léptéket ad a beépítésnek, bevonzza az ide látogatókat és marasztalja őket. Az épületegyüttes épülettömegekre való bontása a városi szövetbe való integrálódást segíti, melyet erősít a tömegformálás, a megtört épülettömegek és tetősíkok. Az illeszkedést erősíti a hagyományokból, és a helyi építészeti örökségből kinövő építészeti formanyelv. A hagyományos székely építészetből épülő, kortárs megjelenésű épület a városi karakter részévé tud válni. A könyvtár-képtárat magában foglaló tömeg a régi utca tört vonalát követi le finoman, majd toronyszerű felemelkedésével jelzi a belső városi tér bejáratát.”
Szerkesztette: Dr. Paár Eszter Szilvia
