Aki rajong az építészetért és a történelemért, az interneten vagy kiállításokon szinte biztosan találkozott már a Pazirik várrekonstrukcióival. A mesterséges intelligencia által generált képek világában azonban talán már bele sem gondolunk, hogy egy-egy ilyen alkotásban hosszú hetek és hónapok kutatómunkája, tervezése, tökéletesítése van benne, ami ráadásul a történettudományra is visszahat. A Pazirik székhelyén Balogh András alapító fogadott minket, aki ezen folyamat kulisszái mögé engedett betekintést. Riport.
A mai magyar építésügy egyik legvitatottabb témája a műemlékrekonstrukció. Adott például egy több száz éves vár, amit az adott korszak által támasztott igényeknek megfelelően többször is jelentősen átalakítottak, majd valamikor az újkor hajnalán elveszítette eredeti funkcióját. Mit csináljunk ezzel ma, a XXI. században? Helyreállítsuk vagy sem? S ha igen, melyik kor állapotát tükrözze a végleges alkotás?
Bár az idén húszéves Pazirik történeti rekonstrukciókkal foglalkozik, szerencsére ezekkel a kérdésekkel nem kell foglalkoznia: alkotásaik ugyanis elsősorban a digitális térben, és a fizikai valóságban is csak maximum makettként léteznek. Decemberben a Pazirik főhadiszállásán, egy pécsi családi házban fogadott minket Balogh András alapító, ügyvezető igazgató, aki még gyerekkorában szeretett bele Szekszárdon a régészetbe, majd a Pécsi Tudományegyetemen is ezt a szakot választotta. Elgondolkodott:
hogyan tudná ezt összekötni a hobbijával, az informatikával és a robotrepülőzéssel?
Mivel Magyarországon sajnos sok töredékes, romos állapotban lévő történeti emlék van, adta magát a lehetőség, hogy ezekről rekonstrukciókat készítsünk. Az elmúlt húsz évben ennek a folyamatnak a tökéletesítésén dolgoztunk a Pazirik csapatával – meséli. Alkotásaikkal azóta találkozhattunk az interneten, tekintélyes kiállításokon, sőt akár történeti kutatás közben is, és nem véletlenül:
ezek nemcsak látványosak, de történelemhűek is.
Egy helyszín kiválasztásakor az első fontos lépés, hogy megnézzük, van-e elég forrásunk, amivel alá tudjuk támasztani a hiteles rekonstrukciót. Ha ez adott, akkor azokkal a szakemberekkel együtt, akik már évtizedek óta kutatják az adott vár történetét vagy végeztek már ott ásatást, összeállítunk egy tudományos dokumentációt – magyarázza a munkafolyamatot az alapító.
Ez a fajta együttműködés nemcsak a laikus befogadó javát szolgálja, hanem a történettudományi munkát is segíti. Háromdimenzióban ugyanis gyakran olyan kérdéseket is feltesznek, amik a hagyományos kutatás során egyébként nem jutottak volna eszükbe. Egy alkalommal a digitálisan újraalkotott vár láttán szembesültek azzal, hogy a kutatások ellenére egy adott lépcső egészen egyszerűen nem létezhetett a korábban vélt formában, mert nem lett volna járható.
A történettudomány természetéből adódik, hogy a rekonstrukciók sosem lehetnek száz százalékig pontosak.
Az épületek csak ilyenek lehettek, s nem biztos, hogy ilyenek is voltak.
A Paziriknál ügyelnek arra, hogy ezt az üzenetet a befogadó fél is megkapja, így projektjeik végeztével felkérik a szakértőket egy szakmai cikk megírására, melyben elmondják, mire alapozva dolgoztak, sőt, mint az az online platformjaik alapján is világosan látható, szeretnek segédanyagokat, infógrafikákat, böngészhető weblapokat is készíteni. Ezek a rekonstrukciók mögötti háttérmunkába, az épületek legtöbbünk által felfedezetlen részleteibe engednek betekintést.
A legelső nagy projektünk alanyául szolgáló Simontornyai várnál például sok furcsa lenyomat, minta látszódik a várfalakon, amiket nem feltétlenül tudnak értelmezni a látogatók – mutatja Balogh András – Amikor elkészítettük a Simontornyai várról szóló AOS, azaz animate on scroll alkalmazásunkat, amit egy böngészőben vertikálisan végig lehet pörgetni, több ilyen részletet is bemutattunk, és elmagyaráztuk, hogy ezek egykoron milyen célt szolgálhattak, hogyan kell őket értelmezni és miként jelenítettük meg őket a rekonstrukción.
A szakmai előkészítéssel párhuzamosan a Pazirik megkezdi a történeti tájrekonstrukciót is.
Ebben segítségükre van az Envirosense Hungary nevű cég és a LiDAR-technológia, mely által még a legsűrűbb, legeldugottabb erdőről is pontosan mérhető-domborzati modellt tudnak leképezni, melyen minden apró, ember általi beavatkozás láthatóvá válik, akár több ezer évvel ezelőttről is.
Balogh András izgatottan mutatja például a Tolna vármegyei Sárközt, amit fiatalon már ő maga is kutatott; a modellen jól látszódik, a víz egykoron hogyan formálta a felszínt, ami az állat- és növényvilágot a mai napig meghatározza, és egykoron közvetlenebb hatással volt az ember életére is. A Pazirik fejlesztésében – mint sok másik projektjükhöz – egy VR-alkalmazás is készült, amely madártávlatból mutatja be azt, hogy a tájegység miként nézhetett ki a XIX. század közepén.
Szó szerint visszarepít az időben, láthatjuk a láthatatlant.
A csapat az elmúlt húsz év során tartotta magát alapelveihez, ám a munkafolyamat és annak eredményei a technológia fejlődésével azóta jelentősen változtak. Ebben az időszakban terjedt el és került közhasználatba a virtuális valóság és a háromdimenziós nyomtatás technológiája, ám az elmúlt években valami ezeknél jóval veszedelmesebb, mégis sok potenciállal bíró dolog ütötte fel fejét mindennapjainkban: a mesteréges intelligencia. Balogh András elmondja, már vizsgálják, hogy hol tudja egyszerűsíteni a munkafolyamatot, de ez óvatosságot kíván.
Az MI egyik nagy hátránya, hogy az általa generált rekonstrukciós képek mögött nincs hitelesség, nincs emberi gondolkodás és intuíció, így nagyon szigorú ellenőrzést és forráskritikát igényel.
Amikor húsz éve elindultunk, akkor azért kellett küzdeni, hogy a történeti rekonstrukciót, mint műfajt elfogadják, ez már megtörtént, napjainkban viszont azért kell küzdenünk, hogy ezek az alkotások megőrizzék a hitelességüket és egyediségüket
– fogalmaz az alapító.
Miután elkészült a szakmai előkészítés, jöhet a modellezés. Először egy textúra nélküli, úgynevezett „clay” képsorozatot készítenek, és általában két javítási kört csinálnak a szakértőkkel a textúrázás megkezdése előtt. A digitális várépítés előnye, hogy ha két szakértő másképpen válaszolja meg ugyanazt a kérdést, mindkettejük elképzeléseit meg lehet jeleníteni. Balogh nemrégiben először találkozott azzal a helyzettel, hogy egy szakértő egy történeti korszakra rögtön két lehetséges verzióval is előállt, ami mutatja: még húsz év után is lehet a Paziriknek újat mutatni.
A textúrázás aztán szintén folyamatos szakértői egyeztetés mellett megy végbe. Az alkotófolyamat során igyekeznek a források minél szélesebb választékát felhasználni, és ennek megfelelően újraalkotni a várat.
Milyen színű volt a fal? Hol volt romosabb, hol volt fölállványozva?
Ha vannak erre utaló feljegyzések, ezekkel a részletekkel egészen biztosan találkozhatunk a rekonstrukciókban, természetesen nemcsak az állóképekben, de a makettekben, a virtuális valóságban és a kisfilmekben is – utóbbiakban Balogh szerint a Pazirik szintén szintet tudott lépni az elmúlt húsz évben.
Amikor elindultunk, nagyon száraz szövegkönyveket írtunk, amik gyakorlatilag egy szakmai cikk szövegét tükrözték, de ma már igyekszünk arra törekedni, hogy megfeleljenek a mai fogyasztási kultúrának. Emellett persze figyelünk a tartalomra, arra, hogy megmaradjon a digitális tartalmak történeti üzenete is – magyarázza. A „játékosság” a Pazirik összes munkájában visszaköszön; Szádvári várukban például – mivel a források ezt mutatták – egy pávát is felfedezhetünk, de ezért már igen közel kell hajolnunk a monitorhoz.
Bár a cég elsősorban várrekonstrukcióiról ismert, eseteként modernebb korokkal is foglalkozik. Építészeti szempontból az egyik legizgalmasabb projektjük az volt,
amikor a gyulai Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum felkérte őket arra, készítsenek egy lovaskocsi-bejárást az 1910-es Gyulán.
A kijelölt útvonalon a kutatómunka némileg egyszerűbb volt, mint egy középkori vár esetében: képeslapok, fényképek segítették a csapatot. Ezeket katalogizálták, majd egyenként beszámozták az összes látható házat, és ha ma a múzeumban járunk, VR-szemüveggel tehetünk egy kört a békebeli városban. De nyúltak már ennél távolabbra is.
Voltak már nemzetközi munkáink is. Nemrégiben például rekonstruáltuk, hogy az 1920-as években hogyan nézhetett ki a Dohai Királyi Palota Katarban, ami nagy kihívás volt – mesél Balogh arról, hogy mit hozhat a Pazirik számára a jövő. – A magyar és a katari történeti táj eleve sok mindenben különbözik: míg Magyarországot a változatos élővilág és vízgazdag környezet jellemzi, addig a száz évvel ezelőtti Katar homokkal és pálmafákkal volt tele, és a tengerparton is teljesen más halászhajók sorakoztak, mint amilyeneket mi ismerünk.
Bár a végeredmény végső soron színvonalasra sikerült, a katari projekt megmutatta, hol érdemes meghúzni a Pazirik határait. Az alapító meggyőződése szerint azért tudnak a cégnél különlegeset alkotni, mert az összes munkatársuk él-hal a magyar történelemért, és hisz abban, hogy amit csinálnak, az értéket teremt. Az a speciális tudás és az elhivatottság, amivel ők rendelkeznek, igazán csak a magyar rekonstrukciók esetében tud tükröződni a végeredményben, így valószínűleg ezek jelentik a jövőt is a Pazirik számára.
Azt gondolom, hogy itt kell folytatnunk a munkákat, és itt kell dolgoznunk tovább, mert még rengeteg feladat vár ránk a hazánkban is
– mondja Balogh, és igaza van: ha csak a történelmi Magyarországra koncentrálnak, egy életre már így is betáblázták magukat.
