A városban sétálva letűnt korok emlékeibe botlunk. Egykori cégérek, már nem működő neonok, passzázsok, díszes kandeláberek őrzik a régi idők képeit. Kevésbé fennkölt látványt nyújtanak azonban a nyilvános telefonfülkék, amelyekből szintén akad bőven nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban. A koszos, piros, kis helyiségek sokszor hiányosak, nem működnek vagy éppen teljesen lelakottak. Szinte elképzelhetetlen, hogy ma hívást indítsunk belőlük. De akkor miért vannak még az utcán? Van egyáltalán van tulajdonosuk? Mi legyen a sorsuk? Bontsák el az összeset vagy kapjanak új funkciót? Tájsebek vagy értéket képviselnek? Mit kezdhetünk a telefonfülkékkel a mobiltelefonok korában?
A nyilvános telefonálás korának leginkább a 90-es évek végét, kétezres évek elejét tekinthetjük. Amikor a csúcsra voltak járatva a telefonfülkék, átlagosan havonta több mint tíz órát használtak egy-egy készüléket. Mára viszont egy telefonról alig több mint 40 hívást indítanak, így
a havi átlagos hívásidő fél órára csökkent.
A telefonfülkék a Magyar Telekomhoz tartoznak, és nem véletlenül vannak még mindig az utcákon, annak ellenére, hogy a legtöbb látszólag sajnos már csak kreatív vászonként szolgál az önkifejezésre vágyó graffitiseknek vagy egy kis „privát szférát” nyújt bizonyos, nem telefonos ügyek elintézéséhez.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) határozata alapján a Telekomnak kötelessége minden településen háromezer lakosonként legalább egy nyilvános telefont működtetnie. Részben ez az előírás tartja az utcán a fülkéket. Kérdés azonban, hogy erre a szolgáltatásra ma mekkora valós igény van. Mellettük szól ugyanakkor, hogy átlagosan havi egy hívás érkezik innen az egyenesen hívható segélyvonalakra.
A Telekom tavaly úgy nyilatkozott, hogy 74 állomást szereltek le 2023-ban, ebből 45-öt Budapesten. Ezután 637 készüléket üzemeltettek a fővárosban. Akkor azt is elárulták, hogy a nyilvános fülkék szennyezéséről, rongálásáról naponta kapnak bejelentéseket.
Terézváros száműzné a telefonfülkéket
Vannak kerületek, amelyek igyekeznek saját kézbe venni az ügyet. Terézvárosban például abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a fülkéket telefonálásra nem, csak reklámfelületként használják – szokatlan módon, településkép védelméről szóló rendeletben – utcabútornak minősítették a telefonfülkéket, amelyeken tiltják a reklámok elhelyezését és előírják a tulajdonos kötelezettségét a tisztántartásra.
A Telekom ezután egy felügyeleti eljárás lefolytatását kérte az ügyben, melynek eredményeként a rendeletet törölték.
Az ügyben azonban hamarosan változás történhet. A közeljövőben születhet ugyanis döntés arról, indokolt-e az egyetemes szolgáltatás fenntartása. Egyénként szolgáltatásnyújtás végső időpontja jelenleg 2026. június 30. Az, hogy mi lesz a fülkék sorsa ezt követően, egyelőre kérdés.
Amit tudni lehet, hogy eddig a leszerelt fülkéket például olykor értékesítették és meglepően nagy volt az érdeklődés irántuk.
Telefonfülkék újragondolva
Csehországban az O2 társaság 2021-ben egyszerűen leszereltette a telefonfülkéket, mivel már több mint két éve nem beszéltek nyilvános készüléken.
Vannak viszont olyan helyek is, ahol újratervezték a fülkéket és a végleges bontás előtt átgondolták, van-e bármilyen lehetőség ezekben a már kiépített helyiségekben.
Talán nem hasonlítható semmihez London példája, hiszen a londoni telefonfülkék popkulturális hírneve túlnőtt azon, hogy valójában már ezek sem voltak mindig olyan állapotban, mint a képeslapokon. A londoni fülkék esetében is jellemző volt a kosz, a lepusztulás, de a turisták mégis vidáman fotózkodtak az ikonikus piros „kabinokkal”. Egy 2023-as adat alapján mintegy 20 ezer működő telefont tartanak számon Nagy-Britanniában, amelyből csak 3 ezer a „valódi piros fülke”. Ezeknek a mindenki által ismert telefonfülkéknek az első változatát egyébként Giles Gilbert Scott tervezte egy pályázatra 1924-ben, pontosan 100 éve.
A 100. születésnap alkalmából a British Telecommunication (BT) ismét örökbefogadási akciót hirdetett. Fülke örökbefogadási felhívást 2008-ban hirdetett először a vállalat, azóta pedig mintegy 7200 fülkét vettek át különböző közösségek egy fontért.
A közösségek, közhasznú szervezetek többek között könyvtárként, mini galériaként, múzeumként, defibrillátor-állomásként hasznosították eddig a helyiségeket.
Könyvtár fülke már Magyarországon is van: még 2019-ben alakítottak át egy nem használt, győri nyilvános telefont. Ez a lehetőség már sokakat megihletett az elmúlt években, ezért például New Yorkban is találkozhatunk könyves szekrényként funkcionáló fülkékkel. Van, ahol nem csak a rendeletben váltak utcabútorrá a telefonfülkék, hanem valóban köztéri ülőalkalmatossággá alakították azokat.
Finnországban valószínűleg a közösség igénye hívta életre a terv megvalósítását, miszerint egy fülkéből valaki udvari illemhelyet csinált. De láthatunk Kanadában hajléktalan-menedékként, Ausztriában elektromos töltőállomásként, Berlinben diszkóként és Oszakában akváriumként működő telefonfülkéket is. Utóbbit itthon nehezebb lenne elképzelni, de vitathatatlan, hogy a kis helyiségekből némi gondolkodással és igényfelméréssel hasznos tereket lehet létrehozni és ha az évek alatt rátapadt koszon túl nézünk, talán a magyarországi fülkehálózatból is születhet valami új, hasznos és izgalmas.
