A tér, amely sokak számára még mindig a „Moszkva" annak ellenére, hogy eredetileg is Széll Kálmán volt a neve. Forradalmak, harcok, lázadók és szerelmek helyszíne volt az évtizedek alatt a nyüzsgő csomópont. Utcakép sorozatunk új részében az ikonikus tér történetét idézzük fel.

Találkozunk a Kalefen, ötkor a Moszkván, indulok a Kálmánról, az óra alatt vagyok. Ilyen és ehhez hasonló mondatok a mai napig mindennaposnak számítanak a fővárosban. Volt gomba, volt legyező, korcsolyázás, törzshely sportolóknak, suhancoknak és a Török Ferenc Moszkva tér című vizsgafilmjéből ismert retro hamburger otthona „azzal a mocsok csalamádéval”.

Miközben a budai csomópont már többször átalakult és talán ennél is gyakrabban változott meg a hivatalos neve, egy dolog állandó maradt: a Széll Kálmán tér Budapest nagybetűs találkozóhelye.
Moszkva is és Széll Kálmán is
A tér helyén egykor domb állt, amelyet agyagbányaként használtak a török hódoltság alatt lerombolt város újjáépítéséhez, majd a bánya egészen a 19. századig üzemelt. A fokozatosan megfogyatkozó domb egy idő után már leginkább egy gödörre hasonlított, ezért a helyet ekkoriban Gödörként emlegették.
A „Gödörben” egyébként gyakran korcsolyáztak, amikor megtelt vízzel.
Később, a 80-as években véglegesen feltöltött területet 1898-tól a Budapesti-Budai Torna Egylet is bérbe vette és a 20. század elejére több sportlétesítmény épült a telken.

A Széll Kálmán nevet és a hivatalos „tér státuszt” először 1929-ben kapta meg a hely, amit Kalefnek rövidítettek. A II. világháborút követően komoly felújításra volt szükség, de a munkálatok csak lassan indultak el.
Moszkva térré 1951-ben keresztelték át a területet az elnevezést pedig egészen 2011-ig viselte a csomópont
egy kisebb megszakítással 1956-ban, amikor a forradalom alatt Ifjú Mártírok terének hívták. Ezután 2011-től újra a Széll Kálmán tér nevet viseli a közterület, de 60 év után sokan annyira megszokták a Moszkva tér elnevezést, hogy bőven akad, aki a mai napig „Moszkvázik”.
A névváltoztatásokon túl, a tér funkciói és kialakítása is folyamatosan alakult. 1970-ben elindult a metróforgalom és az ikonikus „Gomba” épület helyett megépült a „Legyező” 1972-ben.

A következő átépítés 1990-ben volt, ezután pedig 2006-ban felújították a metróállomást. 2015-2016-ban, a már újra Széll Kálmánról elnevezett téren nagyszabású rekonstrukció indult.

A tér látképét legutóbb pedig 2020-tól az új gyalogos átjáró kialakítása és a „Postapalota” felújítása csiszolta tovább.
Az ország első irodaháza
Ha megérkezünk a Széll Kálmán térre, valószínűleg az első, amit észreveszünk, az a háttérben felbukkanó, vörös és fehér épület bástyát idéző toronnyal. A korában meglehetősen egyszerűnek számító terv
Sándy Gyula munkája, amelyet 25 pályázat közül választottak ki, hogy elkészülhessen Magyarország első irodaháza.
A Postapalota néven ismert ház egykor a Magyar Királyi Posta igazgatósága volt.

Két ütemben épült, mégis 1925. decemberében már a kész épületet mutathatta be Sándy a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjainak. Alakítani először a második világháború idején kellett, amikor óvóhelyrendszert építttek ki a Postapalotában. Ezután az ostrom alatt teljesen kiégett épület komoly helyreállítást igényelt, amit 1948-ra fejeztek be. 1956-ban a palota ismét sérült, ezért megint felújításra volt szükség.




1985-ben egy rosszul sikerült homlokzatfelújítás során a díszítések, címerek és szobrok gyakorlatilag teljesen eltűntek a házról, így hosszú évtizedekre elvesztette régi pompáját a Postapalota. Bő 5 éves munka után, 2022-ben egy komplett rekonstrukció részeként megújult a homlokzat, a szerkezeti elemek és átalakultak a belső terek. Ma az épületben a Pénzmúzeum és a Magyar Nemzeti Bank Felügyeleti Központja található.
Otthagyott emlékek a Moszkván
Ugyan már bőven több mint 10 éve visszakapta a Széll Kálmán nevet a tér,
még néhány apró „nyom” őrzi az egykori Moszkva emlékét.
Ilyen például a Széll Kálmán tér 3. kapuja mellett lévő 100x80 centiméteres mozaikkép. A képet 1952-ben Pál Ferenc keramikus-festő készítette és a Lenin-mauzóleumot, illetve Szpasszkaja-tornyát ábrázolja.

Egyébként a mozaiknak otthont adó épületre is érdemes néhány pillantást vetni. Ahogy egy korábbi cikkben olvasható az eredetileg egyemeletes lakóházra a Tőry Emil és Pogány Móric alkotópáros emelt két szintet. A munka 1927-re készült el és valószínűleg ez volt a páros egyik utolsó közös munkája.
Egy másik valóban kis méretű emlék a téren Kolodko Mihály egyik szobra. A Mekk Eleket ábrázoló mű jobban megnézve egy Moszkva tér feliratú táblát tart a kezében.
Találkozunk az óránál
A felújítás idején nagy port kavart, hogy a tér híres köztéri órája eltűnt és a helyére egy a közvélemény szerint „jóval jellegtelenebb” digitális óra került. A hat méter magas beton oszlop tetején alakították ki az órát
az oszlopot pedig úgy helyezték el, hogy pontosan ugyanott álljon, ahol 74 éven át az elődje.



Mivel a régi óra visszahelyezése a szerkezet korroziója miatt nem volt megoldható, ezért mindenképpen másik opcióra volt szükség. A tervező Baróthy Anna, csapatával egy formailag egyszerű, ám aktuális technológiákat alkalmazó új köztéri találkozóhely születését tűzték ki célul. A dizájnban a régi órát is megidézik:
a betonoszlopon hangsúlyos árnyékként jelenik meg az egykori óra képmása.
Az eredeti szerkezet pedig a Kiscelli Múzeumba került.
Nyitókép: Kaiser Ákos