Csellengő gyerekeknek nappali, a használaton kívüli kazánházaknak pedig új funkció. Itt a Hello Wood Diplomadíj győztes terve.
Crisan Eszter egy sokszor láthatatlan csoportra, a „csellengő gyerekre” irányítja diplomamunkájában a figyelmet. Azokra a kamaszokra, akik különböző okokból – családi feszültségek, érzelmi megterhelés, meg nem értettség – nem szívesen vannak otthon, ezért délutánjaikat és estéiket a város félreeső pontjain töltik. Ez a jelenség sem Magyarországon, sem Romániában nem ismeretlen és ezalól Sepsiszentgyörgy sem kivétel.
Eszter személyes tapasztalatából indul ki. Tinédzserként és most a városba visszatérve is azt látta, hogy bár a településen van sport és kulturális élet, ebbe nem mindenki tud bekapcsolódni. Bár ő maga nem tartozott a csellengők közé, rengeteg olyan kortársát ismerte, akik otthon nem találtak meghallgatásra, és máshol sem volt számukra valódi alternatíva.
A csellengők az eldugott, iskolákhoz közeli központi területeken, köztük egy elhagyott kazánházban bandáznak.
A kommunista távfűtési rendszerhez tartozó épületek hosszú ideje kihasználatlanul állnak, így spontán találkozóhelyekké váltak. A Bod Péter Megyei Könyvtár mögött álló, foghíjas falú belvárosi kazánház különösen jó példája ennek. Bár romos, ijesztő és funkció nélküli, ugyanakkor jól látszik, hogy a csellengők által használatban van.
Eszter épp ebben az épületben látta bele a lehetőséget. Ha már természetes módon ezt kezdték el használni a fiatalok, legyen belőle egy biztonságos és méltó tér. Egy olyan közösségi nappalit tervezett ide, amely kifejezetten a csellengő gyerekek szükségleteire reagál.
Olyan helyet képzelt el, ahol a gyerekek figyelmet, meghallgatást és biztonságot kapnak.
A nappaliban szakemberek és önkéntesek fogadják a betérőket, akik meleg ételhez juthatnak, emellett tanulószoba, kreatív foglalkozás, zsibongó és sportlehetőségek várják őket. A nappali fontos eleme lenne a szülők és pedagógusok bevonása is, hiszen a gyerekek problémáinak megértése gyakran a felnőttek felé vezető párbeszéddel válik teljessé.
A projekt azonban nem csupán szociális program, hanem építészeti állásfoglalás is. A kazánház – mint a város által elfelejtett, de a fiatalok által belakott tér az elhagyatottság és az újjászületés lehetőségének szimbóluma is. A tervezett átalakítás tiszteletben tartja az ipari örökséget, ugyanakkor azt barátságos élettel tölti meg. Új épület emelése helyett funkcióváltásban gondolkodik, gyorsan építhető és igényekre szabható, költséghatékony megoldásokkal.
Crisan Eszter munkája azért is kapta meg a HelloWood diplomadíját, mert
érzékenyen és átfogóan reagál egy társadalmi problémára, amelyre az építészet nyelvén kínál megoldást.
A „Csellengő nappali” gondolata nemcsak Sepsiszentgyörgy számára lenne példaértékű. Arra figyelmeztet, hogy minden városnak szüksége lenne olyan helyre, ahol a gyerekek akkor is otthonra találnak, ha éppen nincs hová menniük. És talán ez az építészet egyik legfontosabb feladata: megteremteni azokat a tereket, ahol a lehető legtöbben otthon érzik magukat.
