Negyvenöt év után ismét magyar űrhajós indul a világűrbe, a csillagos ég vonzó, titokzatos és félelmetes nagysága azonban ennél sokkal régebb óta foglalkoztatja hazánk kiválóságait. Bár meghódítani még nem tudták, évszázadokon át tanulmányozták nyughatatlan kíváncsisággal az égboltot. Cikkünkben a hazai csillagászat lenyomatait, a legszebb, legizgalmasabb magyar csillagvizsgálókat gyűjtöttük össze.
A magyar csillagászat már korán az európai élvonalba került. Mátyás király udvarában működött a korszak egyik legnevesebb csillagásza, a német Johann Müller, vagyis Regiomontanus (latin neve szülőhelyére, a bajor Königsbergre utal).
A török háborúk időszaka természetesen nem kedvezett a tudományoknak,
hazánk első modern értelemben vett csillagvizsgáló tornya a nagyszombati jezsuiták alapította egyetem számára épült 1753-ban.
Az akkori nevén „matematikai torony” berendezését Hell Miksa, a sarkvidéki útjáról híressé vált csillagász állította össze. A jezsuita rend pápai feloszlatását követően az egyetemet Mária Terézia Budára költöztette. Az intézmény nagy részét a kihasználatlan várpalotában helyezték el, a szükséges átalakításokat a neves barokk építész, Franz Anton Hillebrandt tervei szerint végezték – így a főhomlokzat közepén hatalmas csillagvizsgáló tornyot építettek. A berendezést ismét Hell irányításával állították össze.
A 18. század második felében valóságos „csillagvizsgálóépítési láz” tört ki Magyarországon.
Esterházy Károly egri püspök nagyszabású építészeti-tudományszervezési elképzelésekkel foglalta el székét 1761-ben. Ezek közé tartozott egy új egyetem létesítése, aminek egyedülálló módon még megalapítása előtt elkészült az épülete. Az építkezés Gerl Mátyás (Matthias Gerl) tervei szerint indult még Esterházy elődje, Barkóczy Ferenc idején. A hivatalba lévő új püspök a család tatai uradalmának építészét, Fellner Jakabot bízta meg az új tervek elkészítésével.
Az eredmény hazánk egyik legszebb, legegységesebb épülete lett,
az egri líceum hűen tükrözi alapítójának elképzelését egy egyetemről. A háztömbnyi méretű épület három szárnyának középrizalitja mögött a díszterem, a kápolna és a nevezetes könyvtár található. A negyedik szárny középtengelyében egy hatalmas, a környező épület fölé további három szinttel kiemelkedő, megfigyelőterasszal ellátott csillagvizsgáló torony épült.
A csillagvizsgálót a püspök a legkorszerűbb berendezésekkel is ellátta, sajnálatos módon azonban az egyetem a bécsi udvar intrikái miatt nem jöhetett létre. A jó példa azonban követőkre talált, mikor Batthyány Ignác erdélyi (gyulafehérvári) püspök megalapította a később róla elnevezett Batthyáneumot, az épülethez pedig természetesen csillagvizsgáló torony is épült.
A különleges intézmény az obszervatórium mellett könyvtárat, múzeum jellegű gyűjteményt és egyéb tudományos műhelyeket foglalt magába. Az intézmény, pontosabban a püspökség 1792-ben kapta meg a trinitárius rend 1730-ban épült és 1783-ban feloszlatott templomát kolostorát, Batthyány ezt építtette át az új céljának megfelelően. A könyvtár az egykori templomtérbe került, ennek tetejére épült a már említett csillagvizsgáló torony.
A csillagvizsgáló torony belseje a barokk szalonokat idézi. Nem véletlenül: a korban a tudományos tevékenység az uralkodók, főúri megrendelők szabadidejét tette színesebbé, így ezekben
a csillagvizsgálókban élénk társasági élet folyt.
Az itt dolgozó tudósok mutatták be a püspöknek és vendégeinek a látnivalókat, miközben zenét hallgattak és élvezték a barokk ételkölteményeket.
Az első önálló csillagvizsgáló épület hazánkban Budán létesült, mégpedig a már említett várbéli csillagvizsgáló torony pótlásaként.
Az egyetem már 1784-ben Pestre költözött, a csillagvizsgáló azonban tovább működött a palotára építve. Egy korábbi épületszerkezetre azonban nem lehet következmények nélkül háromemeletes tornyot emelni, az időközben nádori rezidenciaként szolgáló palotában így komoly statikai gondok jelentkeztek. 1829-ben éppen ezért lebontották az épületet és gyakorlatilag visszaállították az átépítést megelőző tetőzetet.
A csillagvizsgáló pótlásaként még 1815-ben felépült az Uraniae, vagyis a gellérthegyi csillagvizsgáló.
A megnyitó azért is volt nevezetes, mert Buda hosszú idő után rangos nemzetközi diplomáciai esemény színtere lett: az új csillagdát I. Ferenc császár és király, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király közösen avatta fel, a Szent Szövetséget érintő tárgyalásaik keretében. Az alkalomra a kettős várost és a hajóhídat díszkivilágítás tette ékesebbé, a város lakói pedig ízelítőt kaptak az éppen visszaszerezni kívánt fővárosi ranggal járó eseményekből.
Maga a csillagda a fejlődő kettős főváros egyik látványossága lett, számos ábrázoláson szerepel, ráadásul kiváló fekvése miatt előtere a polgárok kedvelt sétahelyévé vált.
A különleges épület – bonyolultsága miatt is – több építész közös munkája, a tervezést Pollack Mihály fogta össze. Sajnos Uránia gellérthegyi háza nem sokáig szolgálhatta a tudományos munkát: a budai vár 1849-es ostromakor a honvédség itt állította fel ágyúit, amit az osztrák védők – katonai szempontból jogosan – azonnal tűz alá vettek, így az épület teljesen romba dőlt. Ráadásul
helyén épült fel a Citadella, így ma már nyoma sincs az egykori épületnek.
Pollack nem csak a Gellérthegyen csillogtatta meg csillagvizsgáló-tervezési tudását. Nagy Károly, Batthyány Kázmér bicskei uradalmi igazgatója különleges együttest emelt a szolgálataiért kapott birtokon. Így épült fel a Bicske feletti dombon a Hegyikastély, a hozzá tartozó csillagvizsgáló és egy mauzóleum Pollack Mihály tervei alapján. A külön írást is megérdemlő épületnek viharos sors jutott, a második világháborúban a kastélyt teljesen szétlőtték, utóbbi két épület sajnálatosan pusztul, pedig
érdemes lenne az egész együttest helyreállítani, illetve rekonstruálni, és méltó módon hasznosítani.
Hogyan fejlődött a magyar csillagászat és ezzel együtt a csillagvizsgálók építészete a polgári Magyarországon? Hol találhatók a legszebb kortárs csillagdák hazánkban? Mindez kiderül a második részből!
