Ha Budán sétálunk, egészen biztosan nem az az első gondolatunk, hogy a világűr ott van karnyújtásnyira tőlünk. Pedig van egy ház, ahol ez a mondat valóban igazzá válik.
A budai Frankel Leó út forgatagában, a villamosmegálló közelében áll egy ház, amely első pillantásra egyszerűen beleolvad a környezetébe. A szürkés épületek között egyedül a halvány mályva árnyalata emeli ki a 64–66. szám alatti épületet, amely így is szinte észrevétlen marad a rohanó járókelők számára.
Az említett ház pedig jóval különlegesebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Sokan csak úgy nevezik:
„az űrből jött épület”.
Bár természetesen nem UFO-ként pottyant le Buda szívébe, az épület valóban szoros kapcsolatban áll az űrrel.
Tégla helyett meteorit?
A gyakran csak Aerolith-udvarnak nevezett ház egy szokatlan, akkoriban még erősen kísérletinek számító építőanyagból, úgynevezett aerolit kőből épült. Az aerolit, vagyis meteorit alapú anyagot Kiss Jenő szabadalma alapján fejlesztettek ki a 20. század elején.
Annak ellenére, hogy kezdetben az ötletet a modernitás és a technológiai fejlődés jegyében valósították meg abban bízva, hogy akár a jövő városépítésének kulcsa is lehet, már az építési engedélyezésnél akadályokba ütközött a projekt.
„Új építőanyag. Felolvasás keretében mutatta be tegnap Kiss J. Jenő cementárugyáros a Magyar Építőmesterek Egyesületében vasbeton-mennyezeteinek szerkezetét, illusztrálva több hatóságnál és magánosoknál kivitelre került példákkal. A szakegyesület érdeklődése mellett bemutatta egyszersmind szabadalmazott aerolit építőkövét. Az aerolit hordképes építőkő, melyből készült falak rendkívül gyorsan száradnak, szellőztethetőek, a lakások télen jól fűthetők és nyáron lehűthetők és ezen kiváló tulajdonságok mellett a téglafalnál körülbelül 50 százalékkal olcsóbbak. Az eddig a m.á.v.-nál, a késmárki szövőgyárnál stb. kivitelre került épületet vetített képeiből
a szakkörök ennek az új építőkőnek nagy jövőt ígérnek”
– írták az innovációról a Budapesti Hírlap 1905/1-es lapszámában.
A II. kerületi Frankel Leó út 64–66-ot a vasúti biztosítóberendezéseket és villamosokat gyártó Siemens-Halske építtette 1906-ban, hogy a cég budapesti székhelyeként működhessen. Az épület pedig Kis Jenő okleveles mérnök terve alapján az új aerolit technológiával készülhetett el. Ez nemcsak azért volt nagy szó, mert ez volt Európa első olyan kétemeletes épülete, amely ebből az anyagból épült, hanem azért is, mert az anyag használata cseppet sem volt egyszerű.
Akkoriban ugyanis a födém és a tartófalak csak szilárd építőanyagokból készülhettek, ezért az építési hatóság nehezen adott engedélyt a kivitelezésre.
A „jövőtlen” építőanyag
A végül mégis megépült ház sokszorosan rácáfolt a kétkedőkre. A háború és az idő vasfoga sem tett komolyabb kárt a struktúrában. Az első nagyobb átalakulása arra az időszakra tehető, amikor már nem a Siemens tulajdonában állt és kisebb lakásokat alakítottak ki az épületben. A későbbi felújítások során pedig az egykori épületdíszek nagyrésze, a párták és a kőkorlátok tűntek fokozatosan el.
Annak ellenére, hogy a Frankel Leó úti épület jól vizsgázott, illetve a fenti újságcikk alapján a szakértők is fényes jövőt jósoltak neki,
az aerolit mégsem terjedt el széles körben.
Mindössze néhány ház készült az aerolit használatával. Például Az Újság egy 1909-es cikkében számolt be róla, hogy a Sirály Evezős Egylet új klubházat építtetett Unger Lajos műépítész tervei alapján. „(...) Kis J. Jenő vállalkozó-mérnök szabadalmazott aerolit-téglájából épült és az ez évi evezési idény megkezdésével fog rendeltetésének átadni."
A Friss Újság pedig egy 1911-es cikkében arról írt, hogy: „A főváros közgyűlése még tavaly elhatározta, hogy a Szent István-kórház mögött sürgősen új, 310 betegágyas kórházat építtet, hogy a Rákóczi úton lévő Kisrókus-kórház lebontásával hajléktalanná vált betegeket legyen hol elhelyezni. Az építkezést gyorsan be kellett fejezni s ezért tégla helyett aerolit-kőből építették és öt hónap alatt el is készültek.”
A kezdeti lendület hamar alább hagyott és a néhány felsorakoztatható példa mellett mondhatjuk úgy is – több mint 100 év távlatában –, hogy az Aerolith-udvar egy ritka technológiai kísérlet emlékévé is vált. Mivel pedig legtöbben nem indulhatunk valódi űrutazásra, a Frankel Leó úti „űrház” története emlékeztethet bennünket arra, hogy az ember mindig is szeretett a jövőbe tekinteni és az ismeretlenről álmodozni.
