Amikor leszállunk a 4-6-os villamosról, elsőre hihetetlennek tűnhet, de a Blaha Lujza tér sem mindig volt „az a bizonyos Blaha”, és a metró sem dübörgött a körút alatt. Valójában sem tér, sem metró nem volt. A ma ismert tér egy igazi alakváltó, ahol új identitások épültek és régiek bontódtak el, de a különböző korszakok lenyomata ott maradt. Cikksorozatunk aktuális részében, a tér múltjától egészen a jelenig barangolunk, hogy egy újabb híres vagy éppen hírhedt hely történetét mutathassuk meg.
A Blaha Lujza tér manapság Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja. Szépnek vagy éppen népszerűnek nehezen nevezhető, de elkerülhetetlennek annál inkább. Itt találkozik a főváros legforgalmasabb villamosvonala a 2-es metró szakaszával és több busszal is. Elhelyezkedése miatt, ha szeretnénk, sem tudnánk olyan kitérővel átszelni a várost, hogy ne kelljen a Blaha Lujza teret érinteni.
De nem volt ez így mindig. Az egykor külvárosi rész annak idején csak egy utca folytatása volt, majd névtelen terület lett, nagyjából a körút megépítésekor. Ezután ennek a bizonyos névtelen területnek a fénykora a „neves épületekkel” kezdődött, amikor a Népszínház működésének köszönhetően felpezsdült a kulturális élet a környéken, és a kieső külvárosi helyből egyszerre vonzó városrész lett.
A komolyabb épületeket nagyjából a XIX. század második felében kezdték el a területen felépíteni. Ennek a fejlesztésnek a része volt a Népszínház is, amely 1875-re lett kész. Ekkor még ezek az épületek is a Népszínház utca egy-egy házszámát viselték, majd a folyamatos fejlődés, egyre nagyobb beruházások hatására átalakult a városrész és ezzel a „nem tér” is egyre jobban kezdett hasonlítani egy nyüzsgő, belvárosias, központi térhez, ahonnan elindulhatott a most Blahaként ismert hely története.
Koszos aluljáró és a nemzet csalogánya?
Érdekes gondolatkísérlet, hogy vajon mi lenne a tér neve, ha a mostani járókelők dönthetnének. Valószínűleg a Blaha Lujza nem szerepelne az opciók között, mivel a jelenlegi térnek már nincs sok kapcsolata a színházi világgal. 1920-ban viszont teljes mértékben megalapozottnak tűnt a névadás, sőt az egyfajta ajándék, megtiszteltetés volt a művésznő számára.
Blaha Lujza, vagyis a „nemzet csalogánya” a századforduló egyik legjelentősebb színésznőjeként, évtizedekig tagja volt a Nemzeti Színház társulatának.
Az intézmény elsőként őt tüntette ki az örökös tag címmel, amelyet Széll Kálmán miniszterelnök adott át neki.
Hetvenedik születésnapja alkalmából nevezték át a teret a művésznő tiszteletére, aki nemcsak a színház miatt kapcsolódott a helyhez, hanem a lakása is a közelben volt.
"Volt-nincs helyek" és séta a múltból
A Blaha Lujza teret igazán megismerni talán nem is lehet, ha csak néhány rövid pillantást vetünk a jelenlegi állapotára. A tér valódi arca csak úgy fedezhető fel, ha a múltból indulunk és ezeknek a régi történeteknek a nyomait vizsgáljuk.
A már említett Népszínház 1875. október 15-én nyitott meg. A terveket az osztrák Ferdinand Fellner és Herman Helmer cége készítette, az építkezést pedig Buzzi Bódog és Kéler Napóleon építőmesterek irányították. Érdekesség, hogy
az eredeti terveken a Nagykörút felé nézett volna az épület homlokzata,
ám végül fordítva készült el 1874-ben. A homlokzat kerek fülkéiben olyan alakok szobrai kaptak helyet, mint Gaál József, Kisfaludy Károly és Egressy Béni. A tetőt pedig mitológiai figurák, Apolló és két géniusz díszítette.
A színház megnyitásával a környék átalakult. A szomszédos, földszintes házakat elbontották, helyükre több emeletes bérpaloták épültek. Az intézmény 1908-ig üzemelt Népszínházként, majd 1908. júliusától a Nemzeti Színház bérelte, így „ideiglenesen” itt működött a társulat.
Ahogy a legtöbb hasonló korú épület, a II. világháború idején a színház is komoly károkat szenvedett, amelyeknek nagyobb részét sikerült helyreállítani, azonban a felmerülő statikai problémák miatt a későbbi metróépítésnél hatalmas összeget kellett volna korszerűsítésre költeni a megmentéséhez, ezért a város vezetés a bontás mellett döntött.
Az egykori Népszínházat végül 1965-ben több robbantással bontották le.
A Népszínház emlékét ma már csak a 100. évfordulóra, 1973-ban készített emlékkő őrzi a téren, illetve egy a házak között megbújó torony.
A torony, amely valójában egy víztorony, a Nemzeti Színházat szolgálta ki vízzel, hogy kifogástalanul működhessenek a színházi technika hidraulikus gépei, a díszletek süllyesztése vagy éppen az intézmény tűzbiztonságának megoldása.
A színház megépítése, majd elbontása átalakította a helyet, amely hamarosan a kulturális központból egy forgalmas, közlekedési kereszteződés lett, amelyen az sem segített, hogy az egykori díszes épületek sorra tűntek el. A bontás után alig két évvel a szomszédos Corvin Áruház is megkapta a híres alumínium borítást.
A Corvin Áruház 1926-ban Budapest első igazi nagyáruházaként ismertette meg a fővárosiakkal a „pláza életérzést”. Az eredeti épületet Reiss Zoltán tervei alapján építették, díszes palotahomlokzattal, Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid szobrászművészek munkáival. Az 1956-ban erősen megrongálódott homlokzat 1967-ben kapta meg az ideiglenes borítást, amely végül 50 évig maradt az épületen, így sokan a 2018-as bontásig nem is ismerték a patinás áruház valódi arcát.
Az alumínium ekkor ugyan lekerült, ám a felújításig még jó pár év eltelt, míg végül a vártnál kicsit később, 2023-ban megnyithatott az M-Teampannon Építész és Mérnöki Iroda tervei alapján megújult Corvin.
Ha most körülnézünk a téren az eredeti külsejét idéző Corvintól nem messze egy Europeum nevű üzletközpontot láthatunk. Az eddigi példák mentén talán már sejthető, hogy ez sem volt mindig így, és itt is valami egészen más funkciójú, küllemű épület állt. Itt volt korábban a Sajtóház, amelyet három épület egybe építésével hoztak létre 1969-ben. Az épületben, mint „Hírlapkezelő Vállalat” több szerkesztőség működött, például az egykori Népszabadság is.
A komplexum az évtizedek alatt kihasználatlanná vált, majd 2005-ben lebontották. A ház helyén álló Mariott Hotel és Europeum Bevásárlóközpont, amely dr. Fekete Lajos és Fazekas Artur vezető tervezők nevéhez fűződik pedig 2010-2011 óta működik.
55 év után 2022-ben ismét alakot váltott a régi-új tér. Fákat ültettek, új zöld felületeket alakítottak ki, utcabútorok kerültek az áruház melletti betonozott területre és a gyalogos forgalom is átalakult.
A fejlesztés célja az volt, hogy a Blaha Lujza tér a már említett forgalmas csomópontból valódi, a kor igényeihez illő térré és egy élettel teli, gyalogosbarátibb találkozóhellyé váljon, méltó mementójaként az egykori színházi helyszínnek.
