A 20. század második felének neves és világlátott magyar építészmérnöke volt Polónyi Károly.
Kántorné Polónyi Anna és családja felajánlásaként a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) kezelésébe került dr. Polónyi Károly (1928-2002) Ybl-díjas építészmérnök, várostervező, tanár, a Team 10 egyetlen magyar tagjának hagyatéka – közölte a Magyar Múzeumok.
Polónyi Károly 1928-ban, Gyulán született. Testvére Polónyi István (Stefan Polónyi, 1930-2021) építőmérnök, egyetemi tanár, az MTA külső tagja. Polónyi Károly tervezési gyakorlatát Weichinger Károlynál végezte a Műegyetemen, 1950-ben diplomázott.
A Mesteriskola 1955-1957 közötti hallgatójaként bekapcsolódott az 1956-os mohácsi árvíz utáni tervezésbe, Bérces Istvánnal közösen készítve Újmohács rendezési tervét.
1956-tól az IPARTERV-ben dolgozott. 1957-ben jelent meg Granasztói Pállal írt Budapest holnap című könyve.
Ettől az évtől a Balatoni Intézőbizottság főmérnökeként részt vett a Balaton-környéki fejlesztések tervezésében.
Siófokra tervezett körszállodája nem épült fel, viszont előképévé vált a Hotel Budapest hengeres tornyának.
1961-ben itt végzett munkája elismeréseként kapott Ybl-díjat.
1969-1974 között a Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályának helyettes vezetője, majd vezetője lett. Budapest fejlesztési koncepciójának alakításával, valamint a metró és a hozzá kapcsolódó létesítmények tervezésével foglalkozott – többek között a Széll Kálmán téri metrólejárat tervezésében is szerepet vállalt.
Nemzetközi pályafutása elején, 1959-ben kiutazhatott a CIAM otterlói konferenciája. Itt került kapcsolatba azokkal az építészekkel, akik a rákövetkező évben a CIAM utódszervezeteként létrehozták a Team 10 informális csoportját. Polónyi a Team 10 egyetlen magyar tagja lett.
Afrikában, Ghánában egyetemi tanárként dolgozott,
illetve lakóházakat és egyházi épületeket is tervezett az országban. Később alkotott és élt Nigériában, Algériában és Etiópiában is.
1980-ban hazaköltözött Magyarországra, innentől főleg az oktatásra koncentrálva: dolgozott a BME-n és az Iparművészeti Egyetemen, előadott külföldi egyetemeken is.
A múzeumi gyűjteménybe került hagyaték jelentős részét teszik ki az afrikai évek dokumentumai: több ezer diafelvételét jelenleg digitalizálják.
