Ünnepelt és vitatott, de megkerülhetetlen gondolkodó távozott: hétfőn, hetvenkilenc éves korában Palma de Mallorcán elhunyt Léon Krier, az „új urbanizmus” egyik szellemi atyja, a modernista térrendezés éles bírálója és a hagyományos városépítés világhírű úttörője.
Léon Krier Luxemburgban született 1946-ban, Stuttgartban kezdett tanulni, majd Londonban James Stirling irodájában folytatta pályáját. Korai éveiben tudományos igényű írásokban, rajzokban és oktatásban csiszolta tervezésmódszertanát – innen eredeztethető a „nem építek, mert építész vagyok” híressé vált kijelentés, amely a modernizmus által megkövetelt kompromisszumok elutasítását fejezte ki egy olyan korban, amikor azok még általánosnak és megkerülhetetlennek tűntek.
A Poundbury-kísérlet
Már az 1970-es években elidegenült a zónákra osztott funkcionális város elvétől, majd II. Erzsébet királynő trónörököse, Károly walesi herceg megbízásából megtervezte és hosszú évtizedekig felügyelte Poundbury, a Dorchester bővítéseként tervezett mintaváros építését. A visszafogott, emberléptékű utcák, változatos homlokzatok és vegyes használatú terek tervezési elve a korai kritikák ellenére mára az élhető városok új normájává vált.
Építészeti munkái a floridai Seaside-tól Guatemalaváros Ciudad Cayaláján át a Miami Egyetem Jorge M. Pérez Építészeti Központjáig ívelnek. Több egyetem (Princeton, Yale, Cornell, Notre Dame) vendégprofesszora volt, kortárs urbanisztikai vitái, polemikus rajzai hosszú éveken át formálták a szakmai közbeszédet.
Provokatív gondolkodó és tanár
Léon Krier sosem rejtette véka alá álláspontját, hogy a második világháború utáni elővárosi tervsémák és a toronyházas nagyvárosi megaprojektek fejlődési zsákutcák: a városi ergonómia elemi egysége az utca, a tér és a gyalogos lépték. Kritikái nem csak egy konzervatív álláspontot jelentettek, hanem egy élhetőbb jövő iránti kiáltványt is – a New Urbanism építészeti mozgalom vitathatatlan szellemi motorjaként.
Léon Krier testvérével, Rob Krierrel együtt a klasszikus és népi hagyományokhoz nyúltak vissza, és a kortárs építészek felelősségét hangsúlyozták az épített környezet alakításában:
az építész nem a korszellem passzív felmutatója, hanem a jelen és jövő életminőségének formálója.
2023 novemberében Rob is elhunyt. Léon Krier távozása e szellemi örökség lezárása, ugyanakkor esély a továbbgondolásra – a kortárs tervezők immár saját fórumukon is folytathatják a „régi város” értékeinek védelmét és megújítását. Egyike volt ezeknek az idén májusban, Berlinben lezajlott konferencia is, amelyet az amerikai Notre Dame-i Egyetem hirdetett meg, és amelyre Léon Krier – egyik utolsó közéleti szerepléseként – volt hivatalos.
Búcsú egy ragyogó elmétől
Az építészet utóbbi fél évszázadának egyik legmarkánsabb bírálója és inspirálója hunyt el. Krier munkássága, humoros kritikái és emberléptékű tervei nélkül a hagyományos városépítés ma nem élhetné reneszánszát. Az általa motivált New Urbanism mozgalom gyümölcseit szerte a világon élvezhetik a városlakók.
Szelleme tovább él az általa tervezett békés, emberközpontú utcákon, tereken, és azokban a vitákban, előadásokban és írásokban, melyek utóéletét ma is világszerte figyelemmel kísérik.
Nyugodjék békében és maradjon meg emlékezetünkben!