Egyenlítői-Guinea 2026 január 2-án hivatalosan is Ciudad de la Paz-t, a Béke Városát nevezte ki fővárosának, ami az ország szárazföldi területeitől messze, Bioko szigetén fekvő Malabót váltja. A település bő tizenöt évvel ezelőtt még egyáltalán nem létezett, és ha őszinték akarunk lenni, ez a mai napig alig változott. Létezését kizárólag a negyven éve uralkodó diktátor paranoiái indokolják.
Nem gyakori eset az, amikor egy ország szinte a semmiből épít magának új fővárost, de Európán kívül azért meg-megesik, gondoljunk csak Brazilvárosra vagy Canberrára. Afrikában is találunk történelmi példát erre a húzásra: Félix Houphouët-Boigny elefántcsontparti elnök például Abidjanból a szülővárosába, Yamaoussoukróba helyeztette át az államirányítást, majd megépítette ott a világ legnagyobb templomát, Nigéria fővárosa pedig biztonsági és praktikai okokból nem Lagos, hanem Abuja. A listát ez évtől Egyenlítői-Guinea is gyarapítja, akik a korábbi központjuk, Malabo leváltására egy teljesen új várost építettek fel a szárazföldön – legalábbis ezt a benyomást szeretnék kelteni.
Egy ismerős afrikai történet
A közel 300 ezres lakosságú Malabo elhelyezkedése fővárosként mindig is különösnek tetszhetett, ugyanis az ország legközelebbi szárazföldi területeitől is 160 kilométerre lévő Bioko szigetén található, ami ráadásul sokkal közelebb fekszik a mindössze 32 kilométerre lévő Kamerun partvidékéhez. A felállás eredete természetesen a gyarmatosítás idejére vezethető vissza, a XIX. században a spanyol uralom itt alakította ki Spanyol-Guinea fővárosát, miközben a szárazföldi területeket némileg elhanyagolta, és ez az örökség később a már független Egyenlítői-Guinea ügyeinek alakulását is meghatározta.
A II. világháborút követően Spanyolország fokozatosan elengedte az ország kezét, előbb státusza gyarmatiról tartományira változott, majd – a nemzetközi nyomásnak is köszönhetően – elnyerte függetlenségét. Első és máig utolsó tisztességes körülmények között megválasztott elnöke Francisco Macías Nguema lett, de hamar totalitáriánus uralmat alakított ki, 1972-ben örökös elnökké nevezte ki magát, majd 1979-ben puccs áldozatává vált. Ezt nem más, mint unokaöccse, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo vitte véghez, aki az 1982-ben érvénybe léptetett alkotmányával bebetonozta magát államfői pozíciójába, és azóta is elődjénél higgadtabb, politikai ellenfeleit mégis elnyomó politikát folytat.
Sokat elmond, hogy a legutóbbi, 2022-es választásokon a szavazatok 97%-át kapta.
Az ország modern történelmének egyik meghatározó fordulata 1995-ben következett be, ekkor olajat találtak a föld alatt, ráadásul sokat, és nemcsak az olaj-, de így a pénzcsapok is megnyílhattak, amiből a lakosság döntő többsége gyakorlatilag semmit sem lát. Az elit azonban igen, a 2010-es évek elején Obiang és fia, a hivatalosan alelnöki tisztséget viselő playboy, Teodorin nemzetközi korrupciós botrányba keveredett; az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma azzal vádolta meg, hogy több mint 300 millió dollárnyi vagyont halmozott fel privát számláján, miközben fizetése hivatalosan az évi 100 ezer dollár körül mozgott.
Bár a vádakat természetesen mind az elnök, mind Teodorin tagadták, a hivatalos ügyiratok rámutattak, hogy nyolc Ferrarit, hét Rolls-Royce-ot, öt Bentley-t, két Lamborghinit, sugárhajtású repülőgépet, egy 30 milliós malibui villát, valamint 3 millió dollár értékű Michael Jackson-értéktárgyat vásárolt. Mindeközben – csak viszonyításképp – a lakosság átlagban napi 500 forintból élt meg, és az átlagéletkor alig haladta meg az 55-öt. Ezek a számok a mai napig nem változtak drasztikusan.
Ám Obiang bizalmatlanságát és paranoiáiát nemcsak az ilyen jellegű támadások fűtötték, hiszen 2004-ben a brit Simon Mann vezetésével puccsot kívántak végrehajtani ellene, amit részben Mark Thatcher, Margaret Thatcher egykori brit kormányfő fia finanszírozott. Bár az akciót már csírájában elfojtották,
az események elültették az elnök fejében egy biztonságosabb, könnyebben védhető főváros megalapításának ötletét.
A főváros, aminek útjai paranoiával vannak kikövezve
Az eleinte Oyala néven futó projekt építkezései épp korrupciós botrányának időszakában kezdődtek meg, és a nemzetközi sajtóban kialakított imidzsén még tovább rontott az, amikor a BBC jóvoltából kiderült, a legelsők között luxuspalotát és exkluzív golfklubot létesített az esőerdős területen. A BBC riportere, Stephen Sackur 2012-ben járt a városban, de akkor még csak európai, dél-amerikai vendégmunkásokat és mindössze maroknyi helyit talált. Az elnöki rezidenciához vezető hatsávos sugárút, az Igazság útja, már létezett, de állandó lakóknak ekkor még nyoma sem volt.
Az építkezést hátráltatta, hogy az olajárak 2014-ben jelentős mértékben bezuhantak. A bevételkiesés különösen érzékenyen érintette a rendkívül importfüggő Egyenlítői-Guineát, amely az építkezéshez szükséges alapanyagok nagyon kis százalékát tudja saját forrásból előteremteni. A város megvalósításában szintén külföldi alvállalkozók segítségéhez folyamodtak: az eredeti mesterterv portugál munka, az útkivitelezést francia cégekre bízták, a különböző adminisztratív épületeket az olaszok építik, és – ha már Afrikáról van szó – természetesen a kínaiak sem maradhattak ki a projektből. Ezen kívül lengyel, brazil, de még észak-koreai szálak is futnak a történetben, ám Obiang épp a spanyol tőkére nem tartott igényt.
Hogy az eredeti koncepció, miszerint a város teljes mértékben megújuló energiaforrásokból fog működni, milyen mértékben valósult meg, nem ismert, de erről egyelőre még beszélni sem érdemes. A Wall Street Journal 2022-ben tett látogatást a még ekkor is igencsak gyerekcipőben járó városban,
ahol üzletek nélküli bevásárlóközpontok, lakók nélküli lakóházak és épületek nélküli üres telkek
fogadták Michael M. Phillips újságírót.
A túlzott béke városa
Működő intézményről ekkor azonban már beszámolhattak, hiszen a Közép-Afrikai Afro-Amerikai Egyetem 2020 januárjában megkezdte a működését és a tavalyi évben már közel 1000 tanulót jegyzett. Az egyetem működése nem volt botránymentes: amikor kiábrándult svéd rektora, Said Irandoust 2021 végén szóvá tette, hogy szerinte ideológiai beállítottság és kapcsolatrendszer alapján nevezik ki a tanárokat, az oktatási miniszter arrogánsnak és zsarnokinak nevezte őt, majd kipenderítette az országból.
Szintén remekül szemlélteti a Ciudad de la Paz-i viszonyokat luxusszállodája, a Grand Hotel Djibloho, ami hosszú évek óta igyekszik a legelőkelőbb európai hotelek által kínált kényelmet biztosítani a töküres városban. Az olasz építésű épületben 452 szoba áll rendelkezésünkre, de adott esetben 50 magánluxusvilla közül is válogathatunk. A 2022-es WSJ-riportban Vincenzo Presti, a komplexumot üzemeltető vállalat igazgatója elmondta, a szálloda évi 5,5 millió dolláros veszteség mellett üzemel, és egy átlagos napon 15-20 szoba foglalt. De hogy ne csak a negatívumokra koncentráljunk:
négy évvel ezelőtt a főváros 2000 lakójának mintegy egyötöde a szálloda alkalmazásában állt!
A minden szempontból periferikus országról és annak szinte alig létező fővárosáról természetesen csupán elvétve találunk információt online, így csak tippelhetünk, 2026-ban milyen képet fest. A különböző térképszolgáltatások sajnos nem rendelkeznek naprakész műholdfelvételekkel, és a felhasználók által feltöltött képek gyakorlatilag kivétel nélkül a hotelbe, a kórházba vagy a termékenységi klinikába engednek betekintést. Iskoláról, üzletekről, szórakozási lehetőségekről szó sincs, és feltételezhetjük, a négy évvel ezelőtti kétezres népességszám a mai napig nem nőtt fővárosi magasságokba.
Mindez azonban nem akadályozta meg Obiang elnököt abban, hogy 2026 január 2-ával hivatalosan is ide tegye át az ország központját. Mint ekkora fogalmazott: „Az új főváros szuverenitásunk és identitásunk megszilárdítása iránti szilárd elkötelezettségünket is jelképezi, hiszen egy olyan fővárost terveztünk, ami az egyenlítői-guineaiak által az egyenlítői-guineaiak számára készült, és ami segít szakítani a gyarmati időszakból örökölt berendezkedéssel.”
Hogy a több szempontból kiszolgáltatott Egyenlítői-Guinea mennyire tudja majd függetleníteni magát gyarmati múltjától, azt majd az idő eldönti, annyi azonban bizonyos, hogy egyelőre valóban a csend és a nyugalom uralkodik a Béke Városában.
Forrás: BBC, Wall Street Journal, Le Monde
