A 19. században, farsang idején a kastélyok és paloták falai között pezsdült fel igazán az arisztokrata társasági élet. Vízkereszttől hamvazószerdáig egymást követték a bálok, amelyek nem csupán a télbúcsúztatásról szóltak: rangot jeleztek, kapcsolatokat teremtettek, és irányt mutattak a kor ízlésének. A korszak farsangi eseményeinek talán legfényesebb színterei a Festetics család rezidenciái voltak.
A bálidény kezdetével, január elején indultak a tél búcsúztatására szervezett mulatságok. Ezek az alkalmak bemutatkozási lehetőséget kínáltak a társaság tagjainak. A Festetics család a korszak meghatározó főúri köreihez tartozott. Mindennapjaik központja a keszthelyi kastély volt, míg a nagyobb szabású farsangi eseményeket elsősorban bécsi és pesti palotáikban rendezték meg.
Ezek az estek hamar legendássá váltak, hírük messze túlnőtt a résztvevők körén.
A kortárs sajtó rendre beszámolt a külsőségekről, különösen a hölgyek kivételes ruhakölteményeiről, amelyek a bálok egyik legfontosabb látványelemeit adták. Az események szigorú rend szerint zajlottak: a táncot és a zenét hosszan elnyúló, gyakran hajnalig tartó vacsorák követték, így a farsangi bálok teljes estét kitöltő társasági eseménnyé váltak.
Különleges szerep jutott a jelmezestélyeknek, ahol az öltözet nem csupán dísz volt, hanem olykor egyedi üzenetet is hordozott. A történelmi és fantáziajelmezek gyakran a múlt iránti tisztelet kifejezési eszközei voltak.
Családi ereklyék, egykori viseletek keltek új életre, hidat képezve a korábbi generációk és a jelen között.
Egy 1885 telén Budán tartott udvari bálon Festetics II. Tasziló megjelenését is ez a gondolat ihlette. Díszruhája egykor nagyapjáé volt, kalpagját – a hagyományos tollas fejfedőt – pedig egy Mária Teréziától kapott ékszer díszítette. A megjelenés óriási feltűnést keltett, különösen Rudolf trónörökös figyelmét ragadta meg, aki személyesen méltatta az öltözetet, és érdeklődéssel hallgatta annak történetét.
Hasonló elismerés övezte Festetics II. Taszilóné, Mary Victoria Hamilton öltözékét is. Február 11-én jelmezestélyt adtak pesti palotájukban, ahol a háziasszony cseresznyevörös, Medici Máriát idéző bársonyruhában fogadta vendégeit.
Az öltözet annyira emblematikussá vált, hogy később Angeli Henrik festményéhez is ebben állt modellt. A portré ma is látható a keszthelyi Festetics-kastély Vörös szalonjában, a kandalló felett.
A vendégek sem maradtak el a háziasszony látványos megjelenése mögött. Korabeli beszámolók szerint az est folyamán történelmi alakok egész sora elevenedett meg: Marie Antoinette-től egészen a Jean Antoine Watteau festményeiről ismert figurákig.
A legnagyobb sikert Lipthay Sarolta báró kisasszony „directoire” stílusú jelmeze aratta, amelyet a sajtó a „képzelhető legeredetibbnek” nevezett.
Nem véletlen, hogy a maskara részleteiről is aprólékos feljegyzés maradt fenn: rövid ivoire atlasz szoknya, hátul óriási csokor, világoskék bársonyfrakk, hosszú mellény, directoire kalap és nyakkendő alkotta az összeállítást. A Festetics-jelmezestélyek így váltak a 19. századi farsangi időszak divatformáló eseményeivé. Olyan alkalmakká, amelyek egyszerre őrizték a múlt emlékeit és alakították a kor ízlését.
Milyen jelmez passzolna a Festetics-kastélyhoz?
Ha ma lépnénk be jelmezben a Festetics-kastély egykori farsangi báljába, az öltözékünk aligha lenne harsány vagy túlzó. Sokkal inkább a kastély letisztult eleganciájához igazodna, a barokk és a klasszicista stílusjegyek harmonikus találkozásával. A szimmetria, az arányosság és a visszafogott díszítettség egy ruhakölteményben is megjelenhetne: világos tónusú selymekben, elefántcsont- és pasztellszínekben, finoman strukturált szabásvonalakban.
A homlokzat ritmusát idéző pliszék, a dísztermek aranyozott részleteire utaló hímzések vagy fémfonalas applikációk, valamint a barokk enteriőrök ívelt formáit követő lágy esések mind olyan motívumok lennének, amelyek kortárs módon, mégis méltón idéznék meg a Festetics-kastély farsangi világát. Egy ilyen öltözék nem jelmez volna a szó szoros értelmében, hanem tisztelgés a hely szelleme előtt, amely ma is ugyanúgy inspirál, mint a 19. század fényes estéin.
A fentiek alapján nagyjából így festene egy mai jelmez, amelyet a Festetics-kastély inspirált:
