A szürreális enteriőr és a történelmi műemlék még kevés lenne a sikertörténethez, kellett ide kreativitás és sorsszerűség is.
Elképesztő érzés, amikor az ember rádöbben, hogy egy megfogalmazhatatlan hívó szóra hallgatva vágott bele valamibe, valósított meg egy álmot. Amikor utólag nyernek értelmet az összefüggések, és végül érkezik a felismerés: nem a véletlen műve, hogy egy feladat megtalálta. Amikor a kétezres évek legelején Enner Patrícia férjével egy panzióban szilveszterezett a királynék városában, még nem tudta, hogy néhány esztendő múlva visszatér főispán nagyapja szülőföldjére, tulajdonrészt szerez ugyanebben az épületegyüttesben, és hamarosan elkezdi írni a messzeföldön híres Fricska étteremlakás meséjét.
Étteremből lakás, tárgyakból élmény
A hely korábban romkocsmaként működött, és bár hangulatában teljesen mást adott, mint a mai utódja, abban már akkor is jó volt, hogy oszlopos, zegzugos, kuckós kialakításával az egyes asztaltársaságokat hagyja elkülönülni. Sőt, ha valaki arra vágyik, akár elbújni. Patrícia ezért úgy döntött, ezt az előnyét megőrzi a térnek, de úgy, hogy a kocsmából egy otthonos lakást varázsol – talán a fészekrakás ösztönétől vezérelve, ekkortájt ugyanis még két kisebb gyermek édesanyjaként ez a vágy is munkálkodott benne -, amely az eltúlzott részletekkel csak ráerősít erre az érzésre.
Ez volt az az időszak, amikor sokan étteremnek rendezték be a lakásukat, nos, vendéglátónk épp fordítva képzelte a dolgot, és inkább lakásnak rendezte be az éttermét.
Ki ne szeretne baráti körben egy jót enni, beszélgetni és szórakozni úgy, hogy a helyszín hozza „a barátunk otthona” feelinget?
Az étlap is ehhez igazodik, a bisztró és a comfort food vonalat képviseli az örök kedvenc kézműves hamburgerrel, BBQ ételekkel, csütörtök reggelente mama brunch-csal. Nem mondhatjuk, hogy a Fricska egy pici zug, hiszen egy időben akár 180-200 embert is le tudnak ültetni, igaz, ez a jó időben használt terasszal együtt értendő (beltérben 65 fő vacsorázhat kényelmesen egyszerre).
Hogy Esté MacLeod Juicy Red című festménye köré épült-e a koncepció, vagy az ötlet volt előbb, amibe jól belepasszolt a dél-afrikai alkotó jellegzetes munkája, abból a szempontból szinte mindegy is, hogy végül egy tökéletesen harmonikus, eklektikusnak ható, vibráló enteriőr jött létre, amelynek központi eleme a harsogó szín- és formavilágú virágcsokor a meghökkentően plasztikus hatású vázában, körülötte a kissé szögletes körtékkel, elfoglalva a teljes falat egy 14 főre terített vacsoraasztal mögött.
Hogy ez itt az elképzelt lakás nappalija, azt akkor értjük meg, amikor tudatosul bennünk, hogy már át is sétáltunk az előszobán, az óriási tükör és a jellegzetes tapéta előtt, az erdélyi kosárfonók keze munkáját dicsérő lámpabúrák alatt.
És bár most hiába keressük a vendégpapucsokat, volt idő, amikor tényleg átvehette itt a vendég a cipőjét. Kissé beljebb felfedezzük az óriási könyvtámaszt és a kézilabda-rajongó veszprémiek lételemének számító televíziót, amelyet minden fontosabb mérkőzés alkalmával természetesen bekapcsolnak a házigazdák. Mert tény, hogy ők sem azért fogtak bele a vendéglátás műfajába reklám- és médiaszakemberként, hogy az evés közben tévézés kultúráját népszerűsítsék, ám kénytelen voltak fejet hajtani a sporthagyományokat sok minden más elé helyező helyi közönség igényei előtt.
Privát szféra a világ szeme láttára
Patríciától megtudjuk, hogy nagy rajongója a Pataki-csempéknek, amelyek már saját nyaralójából sem hiányozhattak, de az általa megálmodott étteremlakásnak is hangsúlyos és mutatós elemei lettek. És ha már lakás, meg étterem, hatalmas ötlet a falra felapplikált, vertikális terített asztal. A fémfelületre ipari mágnesekkel felerősített tányérok és evőeszközök évszakonként cserélődnek, mert ebben az otthonban bizony nem esznek ugyanabból az étkészletből télen, mint nyáron, még ha csak egy látványos fali díszről van is szó. De nem csupán ettől barátságos hely: még a világításként szolgáló origami madarak is azt az érzetet keltik a vendégben, hogy a társaság legizgalmasabb személyiségének privát szférájába leshetnek be, és járhatják körbe meleg és hívogató otthonát.
Nagy kincs a végtelennek tűnő és valódi nyugalmat árasztó terasz, amelyet korlátok helyett a Séd patak határol, és amely tavasztól őszig az igényes piknik hangulatát hozza a kitelepített grillkonyhával, a harminc paddal és a veszprémi vár fölénk tornyosuló látványával. Sőt, úgy általában azzal a miliővel, ami ebből a történelmi örökségekkel körbevett kis oázisból árad. A hely olyannyira megnyerő, hogy
néhány éve a Magyarország Leghangulatosabb Terasza címet is elnyerte,
meg tudjuk érteni. Nem kell félni, hogy a közeli forgalmas Jókai utca zaja ideszűrődik, erre semmi esély, pedig az út egykor Veszprém fő kereskedelmi útvonala volt, és ma is megvan a jelentősége, az autók azonban ide már nem hajthatnak be.
Egymásba fonódik itt több épület. Ezek egyenként is kellően rejtélyesek, de így egymáshoz kapcsolva még egy sejtelmes labirintust is létrehoztak, amely a külső szemlélő számára csupán egy rendhagyó belső udvarnak tűnik. A szomszédos kanonoki lak is 300 esztendős, de mellette az 550 éves malomépület egy külön történet. Az egész komplexum a teljes környezetével együtt műemlék, jogosan. A tulajdonos úgy emlékszik vissza a felújításra, amely közel sem ért a végére, hogy ugyan fantasztikus és felemelő érzés helyrehozni és életet lehelni az efféle csodákba, mégis ott lebeg végig az ember feje fölött a nagy műgond követelménye, a szabályosság és megfelelés kényszere, na meg a dupla költség réme.
Forog majd még az a malomkerék!
S ha nem is forog a malomkerék, és nem őrlik a Fricska dolgozói a búzát a patak vizével hajtott szerkezettel, azért a kerékárok még megvan a több mint fél évezredes épületben, ahol utoljára – 1907-ig – Frick Mihály molnár felügyelte a munkát, emlékét a falon lógó portré őrzi.
Az úgynevezett Szeparé a Fricska 35 fős különtermeként funkcionál manapság, és olyan atmoszférát áraszt, ami utánozhatatlan, és sehol máshol nem lenne rekonstruálható. A falak és a legtöbb burkolat eredeti, ami pedig nem, az sem adja alább a Pataki-csempénél. Kedvelt helyszíne a Szeparé születésnapoknak, más családi rendezvényeknek vagy céges programoknak. Azonban megkezdett felújítás ide, nagy tervek oda, sem a malom, sem az étterem emelete nem készült el teljesen, pedig utóbbiban hatalmas potenciál van leendő szálláshelyként is.
Micsoda szerencse, hogy a veszprémi Fricska étteremlakástól nemcsak a magyar tenger és nemcsak Budapest, hanem tulajdonképpen az egész Balaton-felvidék egy karnyújtásnyira van, így joggal törhet a mi kis Toscanánk fővárosa, vagyis a „hazai Firenze” egyik legnívósabb vendéglátóhelye címre. Nincs könnyű helyzetben, ami a konkurenciát illeti, hiszen a Veszprém-Balaton 2023 – Európa Kulturális Fővárosa projekt egyfajta élményrégiót igyekezett faragni a környékből, és az elvárásokkal egyre több gasztronómiai egység lépést tart. A Fricska viszont már a tempót diktálja.
