Franciaország új törvénye ezentúl lehetővé teszi, hogy a gyarmati korszakban elhurcolt műkincseket külön törvények helyett akár egyetlen rendelettel visszaszolgáltassák. A lépés messze túlmutat a francia múzeumokon, újra reflektorfénybe kerülnek a világ legismertebb restitúciós vitái, a Parthenón márványaitól a Rosette-i kövön át a Benin-bronzokig.
A világ legnagyobb múzeumai hosszú időn át a birodalmi hatalom jelképei voltak. London, Párizs vagy Berlin gyűjteményei azt sugallták, hogy az emberiség története ezekben a nyugati kulturális központokban válik teljessé.
Az elmúlt években azonban egyre több ország teszi fel a kérdést: valóban természetes-e, hogy egyiptomi, görög vagy afrikai kulturális kincsek ezrei nyugat-európai vitrinekben maradjanak?
A vita most új korszakba lépett. Franciaország 2026-ban történelmi jelentőségű törvényt fogadott el, amely leegyszerűsíti a gyarmati korszakban elhurcolt műkincsek visszaszolgáltatását. Korábban minden egyes tárgy esetében külön törvényre volt szükség, az új szabályozás viszont lehetővé teszi, hogy bizonyos ügyekben kormányrendelettel szülessen döntés a restitúcióról. Emmanuel Macron már 2017-ben jelezte, hogy Franciaországnak újra kell gondolnia kapcsolatát az afrikai kulturális örökséggel és volt gyarmataival, a mostani törvény pedig ennek az ígéretnek a beteljesülése.
Kincsek a rablók kezében – Mi lesz a Louvre ellopott ékszereivel?
Hét perc, ami örökre megváltoztatta a Louvre történetét.
Pozitív példa
A francia állam már korábban is tett hasonló gesztusokat, ennek egyik legszebb példája az elefántcsontparti Djidji Ayôkwé, az úgynevezett „beszélő dob” hazatérése volt. A több mint háromméteres hangszer Elefántcsontpart számára szakrális jelentőségű tárgy, amelyet egykor a falvak közötti kommunikációra és a francia gyarmatosítók elleni mozgósításra is használtak.
A dobot 1916-ban foglalták le a francia hatóságok, majd több mint száz éven át párizsi múzeumokban őrizték.
Idén tavasszal azonban ünnepélyes keretek között visszakerült Abidjanba. A hazatérést ünneplő tömeg és a ceremónia jól mutatta, hogy ezek a tárgyak sok ország számára jóval többet jelentenek egyszerű múzeumi daraboknál: identitást, történelmi emlékezetet és kulturális folytonosságot hordoznak.
Az UNESCO virtuális kiállítást nyitott az ellopott műtárgyakból
Egy múzeum, amelynek a legnagyobb sikere az lenne, ha egyszer teljesen kiürülne.
Vitatott műkincsek
A legismertebb viták továbbra is a világ ikonikus műkincsei körül zajlanak, a legtöbbször a görögök és egyiptomiak küzdelmeiről hallunk. Görögország évtizedek óta követeli vissza az athéni Akropolisz szobrait a londoni British Museumtól. Az ügy egyik legerősebb szimbóluma a hatodik kariatida, az Erechtheion oszlopcsarnokának egyik nőalakja.
Öt nővére Athénban látható, egyedül a hatodik, Carrie névre keresztelt szobor van Londonban.
A másik fontos követelés a Parthenón-frízhez, vagyis Athéné templomának domborműveihez kötődik. A görög érvelés ma sokkal erősebb, mint néhány évtizede volt, hiszen az Akropolisz Múzeum megépítésével megszűnt az a régi brit álláspont, hogy Athénban nem lennének megfelelő körülmények a szobrok bemutatására.
Márványba zárt mítoszok – 5 tény, amit nem tudtál az Akropoliszról
Cikkünkben új szemmel nézünk a világ legismertebb fellegvárára.
Ez az érv általánosságban is egyre kevésbé tartható. A nyugati múzeumok hosszú időn át arra hivatkoztak, hogy az eredeti országokban hiányzik az infrastruktúra, a szakmai háttér és a közönség ahhoz, hogy világhírű műkincseket fogadjanak be. Az elmúlt húsz év múzeumi fejlesztései azonban látványosan megváltoztatták ezt a képet.
Erre kiváló példa a Gízai-fennsík mellett megnyílt Grand Egyptian Museum, amely a világ egyik legnagyobb és legmodernebb régészeti intézménye lett.
A múzeum korszerű restaurátori és kiállítástechnikai rendszerekkel működik, miközben már most rengeteg látogatót vonz. Egyértelművé vált, hogy Egyiptom képes világszínvonalon bemutatni saját örökségét, ráadásul közvetlenül a piramisok szomszédságában, eredeti kulturális környezetében. Hasonló szerepet tölt be Athénban az Akropolisz Múzeum is, amelyet részben éppen a Parthenón-szobrok hazatérésének reményében hoztak létre. Az üvegfalú épületből közvetlenül látható maga az Akropolisz, a múzeum pedig évente milliós látogatottságot produkál. Mindez erősen gyengíti azt a régi nyugati érvet, hogy ezeket a tárgyakat kizárólag Londonban vagy Párizsban láthatja a világ.
Megnyílt a Nagy Egyiptomi Múzeum
Húsz év várakozás után új korszak kezdődött: megnyílt a világ legnagyobb, ókori civilizációnak szentelt múzeuma.
Egyiptom több ikonikus műkincset is szeretne visszakapni. A legismertebb a londoni British Museumban őrzött Rosette-i kő, amely a hieroglifák megfejtésének kulcsa volt. A franciák által megtalált, majd a britekhez került kő ma a múzeum egyik legismertebb darabja.
Szintén rendszeresen előkerül a párizsi Louvre-ban őrzött denderai zodiákus ügye, amelyet a 19. század elején gyakorlatilag kifűrészeltek a denderai Hathor-templom mennyezetéből.
Talán még ezeknél is nagyobb szimbolikus jelentőségű Nefertiti híres mellszobra, amely ma Berlinben, a Neues Museum gyűjteményében található. Egyiptom szerint a német régészek félrevezető módon szerezték meg a leletet, Németország ezt vitatja.
A látogatók szeme láttára éled újjá Kheopsz legendás napbárkája
Hamarosan ismét teljes alakjában lesz látható Egyiptom híres kincse
Afrikában a Benin-bronzok váltak a restitúciós mozgalom egyik legismertebb jelképévé. A mai Nigéria területén fekvő Benini Királyságot 1897-ben brit csapatok fosztották ki, több ezer bronzszobrot és domborművet hurcolva Európába.
Ezek ma szétszórva találhatók London, Berlin és más nagyvárosok múzeumaiban.
Az elmúlt években Németország már több tárgyat visszaszolgáltatott Nigériának, ami korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt.
Megkerültek a dák kincsek
A tavaly Hollandiából ellopott dák aranykincsek közül több darab is előkerült, köztük a híres aranysisak és két karperec.
A műkincsek visszakövetelése ugyanakkor nem kizárólag a gyarmati múltról szól. Magyarország számára különösen érzékeny kérdés például a második világháború végén a Szovjetunióba hurcolt kulturális javak ügye.
A Vörös Hadsereg hatalmas mennyiségű festményt, könyvet, levéltári anyagot és magángyűjteményt vitt el „háborús jóvátétel” címén.
A legismertebb esetek közé tartozik a Herzog-gyűjtemény sorsa, valamint a sárospataki református kollégium könyvtárának elhurcolt anyaga, amelyből néhány kötetet Oroszország végül visszaadott.
A legfontosabb kérdés ma már nem az, hogy lesznek-e további restitúciók, inkább az, milyen ütemben és milyen formában valósulnak meg.
A nyugati múzeumok korábbi magabiztos álláspontja egyre nehezebben védhető.
Athén, Kairó vagy Abuja ma már korszerű múzeumokkal, modern restaurátori háttérrel és óriási nemzetközi érdeklődéssel rendelkezik. Egyre többen érzik úgy, hogy azoknak a tárgyaknak, amelyeket egykor birodalmak vittek magukkal, végül ott kellene helyet kapniuk, ahol eredetileg megszülettek.
