Hanuka alkalmából Budapest három legszebb zsinagógáját fedezzük fel, melyek vallási és építészeti értékeik mélyebb betekintést engednek a magyar zsidó közösség múltjába és jelenébe.
Hanuka, a fény ünnepe, a zsidó hagyomány egyik legmeghittebb és legörömtelibb időszaka. Az ünnep története több mint kétezer évre nyúlik vissza, amikor a zsidó nép a makkabeusok vezetésével visszafoglalta a jeruzsálemi szentélyt és újraszentelte azt. A hanukai csoda a szentélyben talált olajhoz kötődik: bár csupán egy napra elegendő tiszta olaj maradt, a lángok mégis nyolc napig égtek, lehetővé téve az új olaj elkészítését. Erre a csodára emlékezve gyújtanak meg esténként egy-egy újabb gyertyát a hanukián, a nyolcágú gyertyatartón.
Az ünnep kapcsán most egy különleges utazásra invitáljuk olvasóinkat Budapest három legszebb zsinagógájába. Az Óbudai zsinagóga visszafogott eleganciája, a Dohány utcai zsinagóga monumentalitása és a Rumbach utcai zsinagóga keleties mór stílusa betekintést nyújt a magyarországi zsidó közösség gazdag múltjába és jelenébe. Az idén december 25. estéjétől január 2. estéjéig tartó hanuka alkalmából járjuk be e három épületet.
Óbudai zsinagóga – a klasszicizmus különleges példája
Az óbudai zsinagóga Budapest III. kerületének egyik legjelentősebb műemléke, amely nemcsak a zsinagógaépítészet, hanem a magyarországi klasszicista építészet egyik kiemelkedő példája is. Építése 1820-ban kezdődött, amikor Óbuda zsidó közössége Magyarország legnagyobbjai közé tartozott.
Az új zsinagóga a vallási célok szolgálata mellett az egyre erősödő közösség önreprezentációs igényeit is kielégítette.
Az épület tervezésére kiírt pályázatot a jó színvonalon dolgozó, ám nem kiemelkedő tehetségű Landherr András tervei nyerték el, mivel ezek megvalósítása kevésbé tűnt költségesnek, ám az épület finom részleteiben a másik tervet benyújtó Pollack Mihály, a korszak kiemelkedő építészének hatása is érződik. A zsinagóga különleges esztétikai minősége a két építész együttműködését sejteti.
A zsinagóga visszafogott klasszicista stílusban épült, ami illeszkedett a korabeli építészeti irányzathoz. Ezt azért fontos megjegyezni, mert mint látni fogjuk, később a zsinagógaépítészet jellegzetes, jól felismerhető irányt vett, ám ennek a 19. század elején még nincs nyoma.
Az egyszerű téglalap alaprajzú, torony nélküli épület főhomlokzata kiforrott klasszicista arányrendszert követ, így valószínűleg Pollack Mihály munkája, de a részletekben a Landherr által követett barokk dominál.
Az imatér hagyományos kialakítású: a férfiak a földszinten, míg a nők az L-alakú galérián foglalhattak helyet, külön bejárattal.
Az épület legfontosabb része a mizrah, vagyis a keleti fal, itt található a díszes tóraszekrény, a központban pedig a bima, a tóraolvasó emelvény kapott helyet. A belső teret Maurer János stukkóművész munkája gazdagította, aki korábban Pollack több épületén is dolgozott, ami szintén arra utal, hogy a nagy mester szellemi irányítása is hozzájárult az épület kiemelkedő minőségéhez.
Az épület közel egy évszázadon keresztül nem igényelt jelentős felújítást. 1900-ban azonban Ullmann Gyula építész vezetésével átalakításokat végeztek rajta, amelyek során szecessziós stílusú díszítőelemekkel gazdagították mind a külsőt, mind a belsőt. Bár ezek az elemek új karaktert adtak a zsinagógának, klasszicista jellegét nem változtatták meg.
A második világháború után, más zsinagógákhoz hasonlóan az épület évtizedekik pusztult, de 2016-ban szerencsére megújulhatott.
Dohány utcai zsinagóga – az iskolateremtő alkotás
A Dohány utcai zsinagóga a magyar romantikus építészet egyik legkiemelkedőbb példája, amely Ludwig Förster és Feszl Frigyes tervei alapján 1854 és 1859 között épült.
A mór stílusú elemekkel díszített épület a magyar zsidóság jelképe és Budapest egyik legkarakteresebb látványossága is egyben.
Az épület külső kialakítása az evangélikus, ám zsinagógaépítési tapasztalattal rendelkező Ludwig Förser munkája. A zsidóság keleti eredetére utaló keleties romantikus stílus, a polikróm, vagyis több színre komponált homlokzat, valamint a Magyarországon elsőként itt alkalmazott tornyok egyszer és mindenkorra meghatározták hazánk zsinagógaépítészetének alakulását. A hagyma alakú sisakkal díszített, 43 méter magas tornyok nemcsak a keresztény templomépítészetből vett elemek, hanem Salamon jeruzsálemi templomának oszlopaira is utalnak.
A belső tér kialakítása és díszítése a Pesti Vigadót is jegyző Feszl Frigyes munkáját dicséri. Az építész fő feladata a belső díszítés mellett a látványos frigyszekrény megtervezése volt. A csillagokkal áttört kupola alatt elhelyezkedő, különleges hangulatú, monumentális méretű építmény arányai és díszítése révén méltó helyet biztosít a zsidó vallásosság legfontosabb elemének, a Tóratekercseknek. Feszl emellett a berendezési tárgyakat, például a gyertyatartókat, tóramutatókat és a bimát is megtervezte, ezzel a romantikus építészet és iparművészet harmonikus összhangját teremtve meg.
A Dohány utcai zsinagóga a konzervatívabb ortodox közösséggel szemben a neológ irányzat építészeti megoldásainak mintapéldájává vált, amelyben megjelentek a korszak zsidóságának modern vallási és társadalmi törekvései. Az orgona és a magyar nyelvű szertartások bevezetése, valamint a keresztény templomokra emlékeztető belső elrendezés az asszimilációs folyamatok lenyomata. Az épület nemcsak vallási, hanem kulturális szempontból is meghatározó, mivel ez Európa és a világ második legnagyobb zsinagógája.
Rumbach utcai zsinagóga – a fiatal mester első műve
A Rumbach utcai zsinagóga szintén a keleties-mór építészeti stílus lenyűgöző példája, melyet a híres bécsi építész, Otto Wagner tervezett. Az épület megalkotásakor Wagner még pályája kezdetén járt, de már ekkor megmutatkozott kiemelkedő tehetsége. Az építkezés 1870-ben indult, és Wagner budapesti megbízottja, Kallina Mór jelentős szerepet vállalt a részletformák kidolgozásában. A zárt házsorba illeszkedő zsinagóga különleges keleties homlokzatával tűnik ki: a középrizalit hármas kapuzata, valamint a minaretekre emlékeztető tornyocskák hangsúlyossá teszik az épületet. A tornyok között elhelyezett mózesi törvénytáblák utalnak a zsinagóga vallási funkciójára.
Az épület belső tere ugyancsak impozáns. A hármas kapun keresztül belépve a nyolcszögletű templomtér tárul elénk, amelyet egy hatalmas kupola fed. Ezt a lenyűgöző építészeti elemet nyolc karcsú, öntöttvas oszlop tartja. A belső tér polikróm díszítése még gazdagabb, mint a homlokzaté: a keleties geometrikus minták, a színes üvegablakok és a részletgazdag falfestések összhangja egyedülálló atmoszférát teremt. A mór stílus nemcsak a zsidóság keleti gyökereire utal, hanem a figurális ábrázolás kerülésének közös vallási alapelve miatt is népszerű választás volt a zsinagógaépítészetben. Bár az épületen egyértelműen felfedezhető a közeli Dohány utcai zsinagóga hatása, Owen Jones két, a korszakban elterjedt műve is ihletet adhatott Wagnernek a tervezés során: a Grammar of Ornament, és a Jules Goury-vel közösen írt Plans, Elevations, Sections and Details of the Alhambra is.
A Rumbach utcai zsinagóga története azonban nem mentes a megpróbáltatásoktól. A második világháború bombázásai során az épület súlyosan megrongálódott, és bár az első állagmegóvási munkákra az 1970-es években sor került, a teljes körű felújítás csak 2021-ben valósult meg. A helyreállítás során – az eredeti stílusjegyek megőrzése mellett – kortárs funkciókkal is bővítették az épületet. Az új terek modern megoldásai harmonikusan illeszkednek a történelmi környezetbe, így a zsinagóga ma szakrális és kulturális központként is jelentős szerepet játszik Budapest életében.
A három zsinagóga egyedülálló építészeti és vallási értékeivel nemcsak Budapest, hanem a magyar zsidó közösség történetének és hagyományainak is fontos szimbólumai, melyek mind a zsidó vallásosság különböző arcaival és a magyar építészeti örökség gazdagságával ismertnek meg minket. A hanuka ünnepe különösen alkalmas arra, hogy megemlékezzünk e csodálatos épületek történetéről, melyek a fény és a remény szimbólumaként ma is élnek és beszélnek hozzánk, összekapcsolva múltat és jelent.
Borítókép: Flickr - Roel Wijnants
Forrás:
A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Osiris Kiadó, Budapest, 2013. Szerk.: Sisa József
Fehérvári Zoltán, Hajdú Virág, Prakfalvi Endre, Ritoók Pál: Magyar Építészet a Szépítő Bizottmánytól napjainkig. Kossuth Kiadó, Budapest, 2017.
Gerő László: Magyarországi zsinagógák. Műszaki Könyvkiadó, 1989.
Komárik Dénes: Feszl Frigyes, 1821-1884. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993.
Sisa József: A Rumbach utcai zsinagóga, Otto Wagner ifjúkori alkotása. Ars Hungarica, 1982. 10. évf. 1. szám
Zádor Anna: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1943.
