Mit tanulhat Magyarország az európai városok és régiók körforgásos átállásából? Az OECD és CCRI fórum európai példákon keresztül mutatta be a legfontosabb tanulságokat és kihívásokat.
2025. május 12-én a Circular Cities and Regions Initiative (CCRI) és az Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD) közösen szervezett online szakmai fórumot, melyen az európai régiók körforgásos átállásának tapasztalatait osztották meg egymással a döntéshozók, szakértők és gyakorlati szereplők. Az esemény fókuszában az a kérdés állt: hogyan teremthető meg a körforgásos gazdaság működő rendszere városi és regionális szinten?
Az online találkozón az OECD által részletesen vizsgált területek – többek között Berlin, Strasbourg, Dél-Hollandia, Közép-Macedónia és More og Romsdal (Norvégia) – képviselői mutatták be saját gyakorlataikat. A beszélgetés az európai körforgásos stratégiai tervezés tanulságait, lehetőségeit és korlátait elemezte, és egyúttal értékes gondolatokat vetett fel a magyar építésgazdaság számára is.
Rendszerszintű kihívások lassíthatják az átállást
Az OECD tíz európai helyszínen végzett körforgásos átvilágítása (circular economy scan) alapján azonosította azokat a kulcsterületeket, amelyek döntően befolyásolják, hogy egy város vagy régió mennyire tud eredményesen átállni a körforgásos gazdaságra.
Bár sok régió és város már megfogalmazta a körforgásos gazdasággal kapcsolatos céljait, azok megvalósítását leggyakrabban projektalapú, rövid távú finanszírozási forrásokból próbálják megoldani. A folyamatos forrásbiztonság hiánya nem teremt stabil intézményi hátteret.
A legtöbb körforgásos kezdeményezés erősen függ az EU-s vagy hazai pályázatoktól, a strukturált, hosszú távú finanszírozás hiánya pedig megnehezíti a sikeres pilotprojektek szélesebb körű bevezetését. Emellett a magánszektor részvétele többnyire alacsony, a befektetési ösztönzőrendszerek gyengék vagy hiányoznak.
A körforgásos gazdaságra vonatkozó célkitűzések gyakran más területekhez (például hulladékgazdálkodás, energia, zöld közbeszerzés) kapcsolódnak, de ezek a szakpolitikák rendszerint nincsenek tökéletesen összehangolva.
Egyes szabályozások (például építési előírások) akadályozhatják az anyagok újrahasználatát, mivel gyakran nincs egységes fogalomhasználat vagy összehangolt jogszabályalkotás, illetve
a körforgásos szempontok sem mindig épülnek be a tágabb fejlesztési stratégiákba.
A körforgásos átállás tervezéséhez és nyomon követéséhez megbízható, helyi szintű adatokra és mutatókra lenne szükség például arra, hogy egy területen milyen mennyiségben és minőségben áramlanak be és ki különböző nyersanyagok, termékek és hulladékok.
Azonban sok régióban nem állnak rendelkezésre megfelelő adatbázisok vagy egységes mérési rendszerek.
A kezdeményezések eredményességének mérése nehézkes vagy lehetetlen. Elvész az összehasonlítás lehetősége a régiók között a döntéshozók pedig nem mindig támaszkodhatnak megalapozott információkra a prioritások kijelölésekor.
A körforgásos gazdaság működtetése együttműködést igényel az önkormányzatok, vállalkozások és civil szervezetek részéről is, de a gyakorlatban ezek a kapcsolatok gyakran esetiek vagy rendszertelenek.
A helyi projektek hatása ritkán éri el a szabályozási vagy piaci környezetet, a civil kezdeményezések nehezen épülnek be a közpolitikai döntéshozatalba, és ritkák a tudásmegosztó platformok, például gyakorlati tapasztalatcserék vagy „best practice” programok.
Így működhet? – Nemzetközi válaszok és jó gyakorlatok
A fórum második részében a városok és régió mutatta be saját gyakorlatait, amelyek jól példázzák, hogyan lehet a fenti problémákra innovatív, rendszerbe ágyazott válaszokat adni.
Strasbourg: stratégiai gondolkodás és ágazati fókusz
Strasbourg 2019 óta egy átfogó körforgásos stratégiával dolgozik, amelyben kiemelt szerep jut a másodlagos nyersanyagok piacának erősítésére, például újrahasznosítható építőanyagok bevonásával, valamint helyi zéró hulladék civil szervezetek támogatásával.
A város kikötőjében aktív ipari szimbiózis formálódik, ami elősegíti a vállalati együttműködéseket. Egy úttörő program részeként már 13 kivitelező csatlakozott a „Circular Building Charter”-hez, és vállalták, hogy használják az újrahasznosított építőanyagokat saját projektjeikben.
Dél-Hollandia: területi szemlélet és szabályozási integráció
A tartomány ambiciózus célt tűzött ki: 2030-ra 50 százalékkal csökkentené a primer (nyers, először felhasznált) alapanyagok használatát. Stratégiájuk nyolc pilléren nyugszik, amelyek között hangsúlyosan megjelenik az inkluzív átállás vagyis az, hogy a körforgásos gazdaság előnyeiből társadalmi szinten is mindenki részesülhessen, például hátrányos helyzetű csoportok vagy vidéki közösségek. A „Repair Factory” program például helyi kezdeményezéseket támogat, amelyek a stratégiai célokhoz igazodnak.
Berlin: kihívás a méret és a decentralizált kormányzás
A német fővárosban a 12 kerület együttműködése szükséges a körforgásos projektek sikeréhez. Az újonnan létrehozott Zero Waste Ügynökség, valamint az energiahatékonysági irodából alakult körforgásos tanácsadó központ is segíti a folyamatokat.
Olyan urban mining (városi bányászat) programokat is elindítottak, amelyek az építési hulladékban rejlő lehetőségeket hasznosítják újra, csökkentve ezzel az igényt friss nyersanyagokra. A decentralizált működésből ugyanakkor fakadnak szervezési kihívások és verseny is az egyes helyszínek között.
Közép-Macedónia: EU-pályázatok és RIS3 szintű integráció
A Thesszaloniki központú régió elsősorban mezőgazdasági és ipari profiljával, valamint erős turisztikai jelenlétével tűnik ki. A CCRI támogatásával olyan RIS3 (intelligens szakosodási stratégia) készült, amelyben a körforgásosság kiemelt szerepet kap.
Fő céljaik a KKV-k bevonása, a pilot projektek intézményesítése és az eredmények beépítése a szakpolitikai döntéshozatalba.
More og Romsdal (Norvégia): regionális koordináció és kapacitásépítés
A norvég nyugati partvidék ritkán lakott, iparilag ugyanakkor aktív térsége a körforgásos átalakulást klímavédelmi, innovációs és környezeti célokhoz is köti. A megyei önkormányzat szervezi a helyi önkormányzatok, vállalatok és egyetemek szoros együttműködését.
Hangsúlyt helyeznek az ipari szimbiózisra, a körforgásos közbeszerzés bevezetésére, az önkormányzati képzőprogramok indítására, valamint az élettartam-elemzés integrálására az építési beruházásokban. A régió erőssége a helyi értékláncok megerősítése és a lineáris szemléletváltást támogató programok kidolgozása.
Mit jelenthet ez a magyar építésgazdaság számára?
Azokban a városokban és régiókban, ahol a projektalapú megközelítést egy átfogó, intézményes stratégia váltotta fel – világosan meghatározott célokkal, mérőszámokkal és finanszírozási háttérrel –, gyorsabban és fenntarthatóbban haladt előre a körforgásos átmenet.
Az olyan példák, mint Strasbourg és norvég régiók, azt mutatják, hogy ha a közbeszerzési folyamatokba beépülnek a körforgásos gazdaság elvei, az jelentősen elősegítheti a fenntartható megoldások elterjedését. Magyarországon ehhez szükség lehet a közbeszerzési szabályok rugalmasabb alkalmazására vagy akár átalakítására is.
A meglévő ipari területeken kialakított együttműködések erősítése – nem feltétlenül új ipari parkok létrehozása – hatékony előrelépéshez vezethet. E folyamatok támogatásában a terület- és gazdaságfejlesztési intézmények kulcsszerepet tölthetnek be koordinátorként, hiszen jelentős logisztikai, adatkezelési és szervezési feladatokat kell ellátni.
Az CCRI és az OECD jó gyakorlatai alapján ott volt a legeredményesebb az átállás, ahol külön szakmai csapatok, közvetítő szereplők foglalkoztak a körforgásos gazdaság menedzsmentjével. Hasonló kapacitások megteremtése, akár már meglévő közigazgatási kereteken belül – például megyei vagy járási szinten –, komoly segítséget jelenthet a magyar átálláshoz.
Ahol ma még csupán törekvésekről beszélünk, ott a közeljövőben már elvárás lesz az ESG-alapú működés,
az átlátható és fenntartható anyaghasználat, valamint az újrahasznosításra épülő értékláncok kialakítása. A hazai építésgazdaság most teheti meg az első lépéseket olyan üzleti modellek felé – például másodnyersanyag-alapú építőanyag gyártás, visszabontott anyagokra épülő kivitelezési szolgáltatások vagy körforgásos épületüzemeltetés –, amelyekkel egyszerre biztosíthatók a fenntarthatósági szempontok és a jövőbeni piaci versenyelőny.
Forrás: CCRI–OECD szakmai dialógus, 2025. május 12.
Borítókép: Pexels / Ezequiel Guerrero
