A fertődi Esterházy-kastély adott otthont a VI. Mőcsényi Mihály Kertművészeti és Kerttörténeti Konferencia és Műhely megnyitójának, ahol hazai és nemzetközi szakértők vitatták meg, miként lehet a történeti kerteket gazdaságilag is fenntartható módon megőrizni. A kétnapos rendezvény üzenete szerint a kertek nem csupán múltunk örökségei, hanem jövőnk erőforrásai is lehetnek.
Október 2-án ünnepélyes keretek között nyílt meg a VI. Mőcsényi Mihály Kertművészeti és Kerttörténeti Konferencia és Műhely a fertődi Esterházy-kastély barokk-rokokó környezetében. Az idei rendezvény központi témája a történeti kertek gazdasági fenntarthatósága:
miként lehet e különleges kulturális és természeti értékeket úgy megőrizni, hogy azok ne csupán múzeumszerű emlékek, hanem a jelen és jövő élő erőforrásai legyenek.
A zöldterület a jövő erőforrása
A megnyitón Lánszki Regő, országos főépítész hangsúlyozta: a magyar építészetről szóló törvény új szintre emelte a tájépítészet szerepét, a zöldfelületi tanúsítványrendszer pedig biztosítja, hogy az új beruházások jobb minőségű, gondozott környezetet teremtsenek. Mint mondta,
„nem elég védeni, működő, a közösség számára értelmes funkciót hordozó kertekre és műemléki terekre van szükség”.
A fenntarthatóság szerinte nem pusztán környezetvédelmi jelszó, hanem gazdasági és társadalmi modell is, amely új technológiákkal, partnerségekkel és tudatos szemlélettel alakítja Magyarország arculatát.
A találkozás pontjai
Dr. Fónagy János, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára a kertek gazdasági és társadalmi szerepét emelte ki. Emlékeztetett, Eszterháza sem jöhetett volna létre az őt körülvevő uradalom nélkül, vagyis a kert mindig is gazdasági és művészeti szimbiózisban működött. Hozzátette, a kertek fenntartása sosem volt egyszerű feladat – az államosításokat követően sok helyen lehetetlenné is vált –, ma pedig a fenntarthatóság egyensúlyát kell megtalálni.
„A kertek ne csupán a múlt értékei legyenek, hanem mint egykor, a társadalom, a gazdaság és a művészetek találkozópontjai” – fogalmazott.
Eszterháza, mint élő örökség
A házigazda Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont ügyvezetője, Sütő Csilla arra emlékeztetett, hogy Eszterháza Magyarország legjelentősebb barokk-rokokó együttese, amelyet fenntartható módon kell gondozni.
„A történelmi kertek nem múzeumok, hanem élő rendszerek”
– mondta, hozzátéve, hogy értékeik a helyi identitás, a fenntartható turizmus és a társadalmi kohézió szempontjából is meghatározóak.
Mőcsényi öröksége és a gazdaság szerepe
A konferenciát szervező Magyar Kertörökség Alapítvány elnöke, Dr. Herczeg Ágnes úgy fogalmazott: ma a Mőcsényi Mihálytól kapott „házifeladatunkat” csináljuk és igyekszünk a múlt tudását a jelenben hasznosítani.
Hangsúlyozta, a kertörökség ügye a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a jogi szabályozás metszéspontjában áll, ezek a tényezők együttesen befolyásolják a történelmi kertek fenntartását.
A megnyitón mutatták be a József nádor, a tájépítő című új kötetet is, amely 14 tanulmánnyal járul hozzá a nemzetközi szakmai diskurzushoz, tudtuk meg Sólyom Barbarától, a Magyar Kertörökség Alapítvány projektvezetőjétől.
Közösségi szerepvállalással
Az idei konferencia nemcsak szakmai előadásokat kínál hazai és nemzetközi előadókkal, hanem kiállításokkal, kertpedagógiai programokkal és zenei eseménnyel is gazdagítja a két napot. A nyitónapon két tárlat nyílt: Mint a sót az életbe címmel Reisz Ildikó parajdi sóval készült alkotásai, valamint a Viaplant műhely A növények útján című kiállítása, ahol művészet, design és technológia párbeszéde valósul meg. Dr. Fekete Albert frappáns gondolata mintegy összegzi a konferencia üzenetét:
„A kert lehet fenntartható, de nem lehet önfenntartó, mert akkor már nem kert. Az emberi alkotásokat gondozni kell.”
A fertődi tanácskozás éppen ennek a gondoskodásnak a lehetőségeit keresi: hogyan tehető élővé, közösségivé és fenntarthatóvá a magyar és európai kertörökség, hogy valóban ne csupán múltunkat, hanem jövőnket is szolgálja.
