Építészeti szokások, különleges épületek a világ legnagyobb szigetéről.
Grönland kétmillió négyzetméteren alig több mint félszáz ezer embernek ad otthont, így legnagyobb része természetesen kizárólag a hóval borított hegyvidékekből, fagyos fjordokból és monoton tájakból áll. Ám a szigeten számos kisebb település és egy élettel teli főváros is található, ahol a monokróm, fehér vidéket vidám, színes kis házacskák törik meg. Sőt, Nuuk remek játszótere azoknak az ambiciózus dán építészirodáknak is, akik az anyaországon kívül szeretnének maradandót alkotni. Az alábbiakban a grönlandi építészeti szokásokat ismertetjük és bemutatunk pár izgalmas épületet is.
Nagy sziget, kis házak
Bár a grönlandi építészeti múlt egészen 4500 évvel nyúlik vissza a múltba, a jelenleg is álló legrégebbi ház 1728-ra tehető és Hans Egede evangélikus telepeshez köthető. A korszak telepesei által felhúzott épületek, azaz a lakóházak, iskolák, raktárak és templomok a dán-norvég építészeti tradíciókat tükrözték. Ezek elsősorban importált fa- és kőanyagból épültek, Grönlandon ugyanis igen költséges az építőanyagok helyi kitermelése, erre megfelelő fa pedig helyben szinte alig nő.
Ha az észak-európai építészetre gondolunk, sokunknak legelőször a vidám színes kis faházak jutnak eszünkbe, amikből a világ legnagyobb szigetén sincsen hiány. Jelentős részünk inkább már a 19. század második, 20. század első felében épült, ám amit kevesen tudnak róluk, hogy a színeknek egykor jelentése volt.
Az élelmiszerboltok, templomok és iskolák piros, a kórházak sárga, az önkormányzati épületek pedig kék színt kaptak, támpontot adva ezzel is a közelben elhaladó halászok számára.
Erre az időszakra tehető a nuuki katedrális is, amit 1848 és 1849 között építettek meg. A korban bevett szokással ellentétben az építkezés költségeit nem a helyi közösség gyűjtötte össze, hanem az a Karen Ørsted adományozta, aki a rossznyelv szerint viszonyt folytatott Poul Egedével, a már említett Hans fiával. Hanshoz is köthető egyébként templom, Grönland legnagyobbja, ám ezt teljesen más stílusban, 1971-ben húzták fel a fővárosban és betonból készült.
A második világháborúig bezárólag a lakosság igen nagy része primitív fa-, illetve tőzegházakban élt. Bár ezeket a 20. század elejétől kezdve igyekeztek fabéleléssel kiegészíteni, ez csak gyakoribbá tette a bepenészedést, ennek pedig végzetes egészségügyi következményei lehettek:
bár egy konkrét okra nem lehet visszavezetni a jelenséget, a tuberkulózisban elhunytak nagy része Grönlandon vélhetően részben a felhasznált, organikus építőanyagokon megtelepedő penész áldozata volt.
Az elmúlt évtizedek
Épp aktuális, így mindenképpen említést kell tennünk arról, hogy a grönlandi házépítkezésben nagy változást hozott a II. világháború,
mely során a sziget igen fontos stratégiai szerepet töltött be az Egyesült Államok szempontjából.
Amerika és Európa egyik összekötési pontjaként az USA légibázis-építkezésbe fogott Grönlandon, így az általuk használt alapanyagok, például a furnér- vagy a hullámlemez a helyi lakosság számára is elérhetővé váltak. A házak megjelölése ekkor új irányt vett: a színek helyett ekkor a tetőre rajzolt titkos szám- és betűkombinációk segítették a szövetséges erők repülőinek tájékozódását.
A háború után Grönland egyre nagyobb függetlenséget vívott ki magának, 1953-ban a Dán Királyság autonóm részévé avanzsált, melynek megfelelően gazdaságilag is igyekezett saját lábra állni. A Grönland Bizottság által meghatározott program a lakosokat minél kevesebb településbe igyekezett koncentrálni, ám ehhez lakhatás is kellett.
Az eleinte felhúzott kis faházak után a 60-as évektől a nagy sorházak következtek.
Bár ezekből számos a mai napig látható a grönlandi fővárosban, Nuukban, az egyik legelső és mindenképpen legismertebb, a Blok P nem illeszkedett a helyiek életmódjához, és hamar az enyészeté lett. A 2011-ben lebontott Blok P-ről előző Grönlanddal foglalkozó cikkünkben bővebben is írtunk.
Az elmúlt évtizedek építészeti kedvének valóságos robbanásáról árulkodik az az adat, hogy egy 2000-es kimutatás szerint a grönlandi épületek mindössze 5%-a épült az 1950-et megelőző időszakban. Ezeknek legnagyobb része a kormány által meghatározott sztenderdeknek megfelelően készült el.
Bár Grönland továbbra is a Dán királyság részét képezi, saját építészeti szabályrendszerrel rendelkezik, így például az energetikára vonatkozó kérdésekben különbözik is a dántól. Ami sajátságos probléma, az a már meglévő konstrukciók megfelelő megóvása, a felújítási munkák ugyanis rendszerint rendkívül költségesek, valamit képzett szakemberből sincs elég – ez feltétlenül hozzátartozik az idézett statisztikához.
Korunk építkezéseinél pontosan ugyanezen problémák állnak fönn, ám ez nem jelenti azt, hogy a népességszámában folyamatosan bővülő Grönlandon ne változna folyamatosan a városkép. Az épületek jelentős hányadát a helyi építőmunkások által is jól bevált módszer szerint húzzák fel, azaz a fakeretet helyben öntik körül betonnal, ám a penészprobléma kikerüléséhez arra is van példa, hogy a szerkezetben használt fát más, nem organikus anyaggal helyettesítik.
Az 1970-es években már próbálkoztak a helyben csak összeszerelést igénylő házak meghonosításával, ekkor az elkészült fapaneleket Dániából importálták a szigetre, míg manapság ugyanezen elvek mentén CLT-elemekkel kísérleteznek.
Ám mindezek ellenére Grönland nem csupán a színes, de egyébként unalmas egyenházak otthona.
Számos, elsősorban szinte exkluzívan dán építészstúdió tette le a szigeten névjegyét látványos épületekkel, turisztikai attrakciókkal.
A Nuuk Center bevásárlóközpont és irodaépület például a főváros centrumából emelkedik ki sajátos külsejével, ami a maga idejében, a 2010-es évek elején sok helyi nemtetszését is kiváltotta. A Katuaq elnevezésű kulturális center arany vörösfenyővel borított, kicsit döntött homlokzatával egészen kortárs hatást kelt, pedig 1997-ben nyitották meg.
Grönlandon természetesen egy turista sem hagyná ki a fjordok megtekintését. Ezt a hullámot lovagolták meg az ilulissati turisztikai központnál, és a szóhasználat nem véletlen: a hullámszerűen kialakított fakonstrukció valósággal beleolvad a környezetbe a klímaváltozás egyik globális forrópontján. Szintén sajátos külsővel bír a Qaammat pavilon, ami a sarfannguiti UNESCO örökségi terület egyik viszonyítási pontjaként szolgál.
Légies dizájnjával az Anstalten Büntetés-végrehajtási Intézet tükrözi a megosztó, ám statisztikák szerint hatásos északi, Dániában is alkalmazott modellt. A 2018-ban elkezdett épületegyüttesben a hangsúly a rehabilitáción van, ahol
a rabok összesen 8 ezer négyzetméteren műhelyekben, sporttereken, könyvtárban kezdhetik meg a társadalomba való visszailleszkedés folyamatát.
Szintén figyelemre méltó kívülről az Ingrid királynő Egészségügyi Központ, mely a fővárosi kórház kiegészítéseként szolgál. A grönlandi tájképre jellemző sziklás terepet imitáló épület orvosi rendelőknek és gyógyszertárnak ad otthont.
A fenti épületeket áttekintve szinte már-már megértjük, hogy miért feni annyi mindenki a fogát Grönlandra.
(Nyitókép: Emil Helms | MTI/MTVA)
