A Gellért-hegy csúcsa mára a Citadellával forrt össze a budapestiek képzeletében, pedig a Duna fölé magasodó sziklatömb sorsa korántsem volt ennyire egyértelmű. Nemzeti panteon, kolonnádokkal övezett emlékcsarnok, gigantikus piramis, fényt sugárzó Hungária-szobor – egymást érték a grandiózus elképzelések, amelyek a város fölé emelkedve adtak volna formát a történelmi emlékezetnek. A Citadella felújítása a végéhez közeledik, ennek apropóján most felidézzük, milyen lett volna Budapest látképe, ha ezek közül akár egy is megvalósul.
A Gellért-hegy Budapest egyik legkarakteresebb pontja. A Duna fölé magasodó sziklatömb már a 19. század elején megmozgatta a várostervezők és gondolkodók fantáziáját. A ma ismert látvány, középpontjában a Citadellával, korántsem volt magától értetődő.
A hegytető sorsa hosszú időn át kérdéses volt, és egymást követték azok a grandiózus elképzelések, amelyek nemzeti emlékhellyé formálták volna a város fölé magasodó csúcsot.
Egy rendhagyó műemlék története
Eddig nem látott képek a felújítás előtti Citadelláról
A Citadella felújítása hamarosan befejeződik, így különösen izgalmas visszatekinteni arra, milyen tervek születtek a hegy tetejére az erőd megépítése előtt, illetve azt követően. Mi lett volna, ha ezek közül valamelyik megvalósul?
Széchenyi víziója: panteon a Gellért-hegyen
A történet 1841-ben kezdődött, amikor gróf Széchenyi István Kelet népe című művében felvetette egy nemzeti sírkert gondolatát. A legnagyobb magyar egy olyan panteont képzelt el, ahol a nemzet nagyjai nyugodhatnak, és ahol az utókor leróhatja tiszteletét. Az elképzelés európai mintákhoz kapcsolódott, legismertebb példája a bajor király, I. Lajos kezdeményezésére épült, Leo von Klenze tervezte regensburgi Walhalla, amely 1842-ben készült el. Széchenyi 1843-ban Üdvlelde névvel visszatért a gondolathoz, és a panteon helyszínéül a Gellért-hegyet jelölte ki.
A hegy ezzel felkerült a nemzeti emlékezet térképére
A vízió azonban hamarosan falakba ütközött: az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben megépült a Citadella, amely katonai erődként a város fölötti ellenőrzést szolgálta. A hegy teteje így hosszú időre lezárult a nagyszabású emlékhelyi elképzelések előtt.
Kupolák és kolonnádok
A Citadella jelenléte ellenére a panteon gondolata nem merült feledésbe. 1871-ben Budapest városvezetése városrendezési pályázatot írt ki, amelyet Berczik Gyula nyert meg, klasszicizáló, kupolás tervével. A pályázatra Feszl Frigyes kör alaprajzú, szobrokkal övezett kolonnádot tervezett. A monumentális, emberalakokkal és lovasszobrokkal díszített kompozíció már előrevetítette azt a formavilágot, amely később a Hősök terén álló Millenniumi Emlékmű esetében vált ismertté. A két történet itt összefonódik.
A Gellért-hegyre álmodott panteon és a későbbi Millenniumi Emlékmű közös formai gyökerekből táplálkozik.
A nemzeti reprezentáció igénye mindkét esetben meghatározó volt, és az oszlopcsarnokos, szobrokkal benépesített térképzés a korszak egyik kedvelt eszközének számított.
Gigantikus piramis és világító Hungária
A korszak más, merészebb víziókban sem volt szűkölködő. A 19. századi millenniumi előkészületek idején felmerült egy gigantikus piramis ötlete is a Gellért-hegy helyére, amely akár 1000 méter magas is lehetett volna, és a magyar történelem évszázadait szimbolizáló „szintekre” osztotta volna a múlt eseményeit.
Monumentális, a gízai Kheopsz-piramisnál is nagyobb méreteivel a világ legnagyobb épülete lett volna.
Terlejesen elrugaszkodott, megvalósíthatatlan ötlet volt, nem csoda, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök, akinek küldte a névtelen ötletgazda, nem foglalkozott vele. Nem sokkal később, a piramis hatására egy „Hungária” világítótorony-szobor elképzelése is napvilágot látott: egy óriási női alak lángoló fáklyával a kezében, amely a városra és a Duna túloldalára vetítette volna fényét. Ez az alkotás nem csupán szobor lett volna, hanem kivilágított toronyként is működött volna, különleges jelként Budapest és környéke fölött. Ezek a tervváltozatok elképesztő merészségükről és arról tanúskodnak, hogy a korszak gondolkodói milyen magasztos formában látták a nemzet múltja és jelene közötti kapcsolat vizuális megjelenítését.
Kitérő a Hármashatár-hegyre
1880-ban új helyszín került előtérbe. Rózsa Péter fővárosi tisztviselő a Hármashatár-hegy tetején képzelte el a Nemzeti Emlékcsarnokot, amelyet egy Árpád vezért ábrázoló szobor is díszített volna. Az Árpád-motívum később a Millenniumi Emlékmű központi alakjaként tért vissza, ami jól mutatja, hogy a különböző tervek hogyan hatottak egymásra.
1881-ben a panteon gondolata ismét visszatért a Gellért-hegyre.
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet pályázatán Czigler Győző terve bizonyult a legjobbnak. A kolonnádokkal és szobrokkal tagolt épületegyüttes még közelebbi előképe lett annak az emlékműtípusnak, amely 1896-ra a Hősök terén valósult meg. Az 1882-es országgyűlési döntés, amely a honfoglalás ezredik évfordulójának előkészítését a Magyar Tudományos Akadémiára bízta, fokozatosan a millenniumi ünnepségek felé terelte a hangsúlyt. 1896-ra megszületett a Hősök tere reprezentatív együttese, élén a Millenniumi Emlékművel. A Gellért-hegyre szánt panteon terve háttérbe szorult, de végleg nem tűnt el.
Medgyaszay és a századforduló nagy terve
A 20. század elején Medgyaszay István készítette el talán a legismertebb gellért-hegyi panteontervet. 1903-as munkája egy kupolás központi csarnokot ábrázol, amelyhez kiállítóterek csatlakoznak.
A hegy két oldaláról induló monumentális lépcsősor vezetett volna fel az épülethez, akárcsak a regensburgi Walhallánál.
Bár az elképzelés nem valósult meg, Medgyaszay pályájának meghatározó darabja maradt, ráadául a magyar építészettörténet egyik legnagyobb hatású, meg nem valósult munkájaként tartjuk számon. Olyannyira, hogy a 2000-es években még Makovecz Imre is ekészítette saját verzióját, az általa mélyen tisztelt Medgyaszay terveinek áttolgozásával.
Mint láthatjuk, a Gellért-hegy a magyar nemzeti identitás és emlékhely-építészet egyik legtöbb elképzelést megmozgató helyszíne.
Bár a nemzeti panteon álmába nem illeszkedik a Citadella, a Budapest megfélemlítésére épült erőd a komplexumot megnyitó és a magyar szabadságküzdelmek emlékhelyévé tévő felújításnak köszönhetően kicsit mégis azzá válhat.
Nyitókép: Medgyaszay Emlékhely
