Szabadság, sebesség, dinamika és innováció – ez a négy szó határozza meg a DAW Építész Stúdió tervét, mely egy szalagra fűzi fel a Magyar Közlekedési Múzeum külső és belső kiállítótereit. A III. díjat nyert pályaművet a tervezők szavaival mutatjuk be.
Koncepció
A hely az autózásról kell, hogy szóljon. Az autózás legfőbb jellemzői pedig a szabadság, a sebesség, a dinamika és az innováció. Koncepciónkat ezen jellemzők köré építettük. A teljes területet, a kültéri és a beltéri funkciókat egységben kezeljük, egy olyan téri struktúrát létrehozva, amely elmossa az időjárástól védett terek és a külső terek közti határvonalat, erősítendő az autózás alapvetően kültéri mivoltát.
Olyan téri világot hozunk létre, amely fókusza az autózás és a környezet, valamint az autó és az ember kapcsolata.
Habár az autózás ma már megkerülhetetlen szükséglet, mégis fontos láttatni, hogy lehet jól és lehet azt túlhasználni. Olyan oázist, új helyet hozunk létre, amely az autózás pozitív aspektusaira fókuszál, pontonként láttatva annak árnyoldalait is. Egy új helyet kell, hogy teremtsünk, amely az autózás tematikán túl emberléptékű, élhető mikroklímájú tér az alföldi síkságon.
A telepítendő fakorona fókuszában, a tisztáson minden szükséges funkciót egy végtelenített szalaggal írunk le, keretezünk, láttatunk. A tisztást befutó szalag – mint út – a tesztpályát, az épület használati szintjeit, valamint a tesztpálya lelátóját mind képes egy egységes, dinamikus elemként integrálni. Biztonságtechnikai, valamint üzemeltetési okokból a beltéri épületrészek, a szabadtéri gyalogos felületek, valamint a tesztpálya nyomvonala funkcionális értelemben függetlenek, de a három egymásba fűzött szalag vizuálisan egységesen egy elemmé áll össze.
A természetben futó szalag a szabadság és a dinamika és az innováció metaforája.
A végtelenített szalag szabadon befutja a teljes területet, sűrűsödése a múzeumépületnél kulminálódik, mint ahogyan az innovatív elme megoldáskeresése közbeni útjai egyszer csak egy pontban futnak össze.
Az erdő
Közel 200 db előnevelt fa gyűrűjében alakítjuk ki a közlekedési múzeum funkcióit. A zöld gyűrű csökkenti az autópálya zajterhelését, szerethető térfalakat képez, intim tér jön létre, amely segíti a fókuszálást, eliminálja a környező rónák végtelenségéből fakadó elveszettség érzetét. Az ölelő, lombhullató erdősáv javítja a légminőséget, nyáron árnyékkal, télen fénnyel tölti meg a tisztást.
Debrecen környéke csapadékszegény terület, az átlagos évi csapadékmennyisége nem haladja meg a 600 mm-t, ezért ajánlott a szárazságtűrő fajok kiválasztása. Évi átlaghőmérséklete +10 fok körüli, a téli hónapok mellett gyakran előfordulnak tavaszi fagyok is, így a fagytűrés is szem előtt tartandó.
A zöldfelületek kialakítása során koncepciónk alapja az ökológiai és fenntartható tervezés elve.
A növénytársítás kiválasztásakor fő szempontot jelentenek a terület klimatikus viszonyai, különös tekintettel a mikroklímára, és a területet jellemző talajtípusra. A fenti elvek szem előtt tartásával termőhelyi adottságokat jól tűrő, változatos fajösszetételű kiültetéseket alkalmazunk. Mivel a közeli autópályák miatt erőteljes környezetterhelés várható, javasolt lég- és porszennyezést tűrő fajok telepítése.
A gyűrű
A belső – fák közti – területen körbefutó gyűrű a tesztpálya programjainak megtekinthetőségét szolgálja. Mivel a tesztpálya és a nézőtér között jelentős területet igényel a biztonsági zóna, ezért a gyalogos nézőterületet felemeltük, így a néző biztonságos módon kerül közelebb a pályához. A tesztpálya a terepszinten fut, a nézők az emelt gyűrűn tartózkodnak. A gyűrű az épület főbejárata mellett induló, az épület homlokzatán körbefutó rámpán, valamint liften közelíthető meg. A gyűrű északi része kiszélesedik, ez a hely a szabadtéri kiállítási felület részét képezi. A gyűrű keleti oldalán található hurok kitekintést biztosít a belső csöndes világból az autópályára, így az autópálya zaja „tapintható”, a kontraszt elgondolkodtat.
A jel
Az ölelő erdőgyűrű a terület jelentős részét védi, ezáltal szükségszerűen rejti is. A rejtőzködés jelen esetben jó dolog, mert kíváncsivá tesz, felfedezésre hív. Ugyanakkor a kíváncsiság felkeltéséhez diszkréten, nem hivalkodó módon, de meg kell jelenni. Az épület magasságát úgy terveztük, hogy az alkalmazott növénygyűrű takarja az épület alsó két szintjét, miközben
az épület futurisztikus tetőszerkezete kibukkan, a fák alkotta gyűrű felett lebegni látszik.
A zöld korona feletti lebegő jel az autópályáról mindkét irányból érkezve látható.
A múzeum épülete
A múzeum épülete négy szinten ad helyet a tervezési program szerinti funkcióknak. A terepszinti bejárattól indulóan az épület publikus funkciói egy nagy spirálra szervezettek, amely megjelenése a kültéri gyalogos és tesztpályás útvonalakkal rokon.
A gépjárművek természetes közege a szabad kültér, így azokat túlnyomó részt természetes megvilágításban látjuk, agyunk így emlékszik rájuk, bemutatásuk is így praktikus, ezért az épület alapkoncepciója, hogy annyi szórt fényt enged a belső terekbe, hogy a beltéri világítási viszonyok a természetes kültéri viszonyokat a lehető legjobban közelítsék. Tesszük ezt azért is, hogy az épület transzparens felületein keresztül a beltéri épületrészek érzékelhetők legyenek, ezzel is erősítve az épület és a szabadtéri funkciók szoros kapcsolatát. A tervezett felülvilágítón keresztül csak szórt fény jut a kiállítóterekbe.
A vízszintes födémeken kialakított kiállítóterek és az azokat kapcsoló rámpás szakaszok nem csak vertikális dinamikát eredményeznek, hanem segítik a befogadás – pihenés – befogadás – pihenés váltakozását is. Ezt fontosnak tartjuk, mert a múzeum teljes spektrumának bejárása olyan sok ingerrel kecsegtet, hogy azt szakaszolni érdemes. Egy-egy kiállítótér közötti rámpákon nem tervezünk kiállítást elhelyezni, helyette a kültéri funkciók látványa és a rámpán haladás segít kikapcsolni picit, mielőtt újabb kiállítási területre érkezünk.
A spirál központi része a fő kiállító terület, itt kapnak helyet a járműtörténeti valamint a járműtechnikai állandó kiállítás nagy és súlyos kiállítási darabjai.
Az ideiglenes kiállítótér a földszinten az állandó kiállítás teréből és az előcsarnoki zónából is megközelíthető. A spirálon felfele haladva az első emeleten az állandó kiállítás innovációs része valamint a jövő fóruma kap helyet. A második emeleten, a legcsöndesebb zónában a múzeumpedagógia, valamint az archívum olvasóterem része kerül. Az igazgatás irodái szintén ezen a szinten, de a látogatóktól elzártan, észrevétlenül vannak itt jelen.
A terepszint alatti pinceszinten a műtárgyraktár, valamint az ahhoz közvetlenül kapcsolódó restaurátori helyiségek találhatóak. A restaurátori szekció természetes megvilágítását terepszint alatti bevilágító átriummal biztosítjuk. Kis és nagy kiállítási tárgyak a külső térben kialakított nagy teherbírású teherliften érkeznek és távoznak.
Belsőépítészet
Az épületben rengeteg fajta formájú és színű kiállítandó műtárgy jelenik meg, ezért az építészeti eszközökkel visszafogottan kell bánni, hogy az építészet csak háttere legyen a kiállításnak, ne harsoghatja túl azt.
Az épület belsőépítészeti kialakítása a külső és a belső terek közti határvonal elmosása mentén alakított. A publikus járófelületek – mint a felcsavart útpálya – a külső térben használt anyagában színezett fehér aszfalt megjelenését követi, ergo annak folytatásaként jelenik meg. A lemezekre és azok közé helyezett tömör elemek korten-acél burkolatúak. Ez az anyag tónusánál fogva meleg, barátságos érzetet áraszt, miközben az autógyártás legjellemzőbb anyagát az acélt használjuk.
Az épület valójában egy nagy összefüggő tér, galériaszintekre differenciált funkciókkal.
A nagy belmagasságú tér igényli, hogy a teremakusztika szakszerű módon tervezett legyen, ezért az álmennyezetek kialakítása a teremakusztikai elvárások mentén történik, mert a nagy és magas tér okozta hosszú utózengési időt csökkentendő, a tér visszhangosságát eliminálni szükséges. Az álmennyezetek színe a felcsavarodó rámpalemezek tónusát követi, abba integrálódik, nem jelenik meg külön elemként.
A szobor
Üdvözlendő a szándék, hogy képzőművészeti alkotásokkal gazdagítsuk publikus épületeinket. A képzőművészet és az építészet ilyen szoros kapcsolata valaha természetes attitűd volt, mára kicsit elfelejtettük.
Tervpályázatunk olyan komplex téri helyzeteket tartalmaz, amelyek számos, az autóiparhoz és legfőképpen a híres magyar innovátorokhoz köthető képzőművészeti alkotás befogadására alkalmas. Tekintve az ötletpályázat mint műfaj korlátait, mi most egy ilyen alkotásra adunk javaslatot, de a továbbtervezés során ez bővíthető, mindaddig, amíg nem konkurálnak egymással.
Kitüntetett helyen, a területen körbefutó emelt gyűrű kiszélesített szakaszán helyezünk el egy, a magyar alkotók és az autóipar szoros kapcsolatát, egymásra hatását szimbolizáló térbeli alkotást.
A bírálóbizottság véleménye
„A pályázó egyértelműen megfogalmazza, az épületnek az autózásról kell szólnia, ami véleménye szerint a szabadság, a sebesség, a dinamika és az innováció. Ezen túl olyan külső és belső térkapcsolatokat kívánt létrehozni, amely egyértelművé teszi az autó, ember természet kapcsolódását. Az autópálya lehajtó gyűrűje által határolt területen az épülettel és táji környezetével egy olyan élményközpontot kívánt létrehozni, mely egy szárazabb múzeumi látogatáson kívül egy különleges kulturális, szabadidős élményt nyújt a látogatóinak.
Több pályamű is használta a szalag, mint a dinamizmus, a forgás, a szabadon száguldás szimbólumát az építészeti koncepciójához. Azonban ez az a pályamű, ahol kézzelfogható, hogy nem csak formai, hanem szellemi tartalom is lapul e formálás mögött. A szalag végigfut nem csak az épületben, hanem abból kilépve egy egységbe fonja a kertet, külső kiállító tereket, az élményközpontot, az egész területet. A szalag, amely nem csak formai elem, hanem felfűzi az egész kiállítás tematikáját, rendezi a látogató mozgását, a kiállított autók fejlődésének korszakait és a magasba futva egyértelműen szimbolizálja a technikai fejlődés szinte korlátlanságát és jövőbeli lehetőségeit.
Külön érdeme a tervnek, hogy a zárt kiállítótér egy olyan egységes terület, aminek a terében szabadon kanyargó szalagszerű kiállító felületek egyszerre biztosítják a látogató számára a tematikus mozgást és a kiállítás teljes áttekinthetőségét, szinte a tér minden pontjából. A látogatónak lehetősége van bármely pillanatban visszatekinteni összefoglalva a látottakat, valamint előre, hogy még milyen élmények várnak rá.”
Szerkesztette: Paár Eszter Szilvia
