Sorozatunkban a legszebb itáliai kerteket mutatjuk be. A reneszánsz és barokk kertek után következzen egy különleges kortárs erdő - egy függőleges erdő!
2014 októberében Milánóban egy különleges épületegyüttest adtak át: elkészült a Bosco Verticale, vagyis függőleges erdő nevet viselő lakóházegyüttes, ami máig úttörő kísérletként mutatja, hogy hogyan lehet a túlépített, zsúfolt városokba a lehető legtöbb zöldfelület becsempészni. A Milánó északi pályaudvara, a Stazione di Porta Garibaldi rendezővágányai helyén a kétezres évek elején indították a rozsdaövezeti fejlesztést, a negyed a szomszédos városkapuról kapta a Porta Nouva, vagyis Újkapu nevet. Az új városnegyed szíve egy hatalmas park, de ezt leszámítva meglehetően átlagos toronyházak épültek a területre. A negyed jellege akkor változott meg, mikor 2007-ben elkezdték a különleges épületegyüttes tervezését. Az építész, Stefano Boeri ekkor már évek óta foglalkozott egy "fák számára tervezett felhőkarcolóval, ahol emberek is élhetnek". Az építész számára Dubai mesterséges, üveg-felhőkarcolói jelentették az "anti-példát": Boeri saját bevallása szerint szörnyülködve nézte a rengeteg mesterséges felületet. Ekkor döntötte el, hogy egy újfajta toronyházat fog tervezni.
Az együttes két, hasáb alakú épületből áll, az egyik 26 emelet, a kisebb pedig 18 emelet magas. Az erdő tulajdonképpen a túlnyújtott födémek alkotta konzolokon áll. Ebben a rendszerben van egyfajta játékosság, ugyanis nem minden emeleten lóg túl a födém, így a nagyobb fák számára adott esetben több szint magasság adódik.
Az így kialakított konzolokra 730 darab fát (ebből 480 nagy-, 250 kis méretű), 5000 tő cserjét és 11 000 tő évelőt ültettek. A tájépítészek - Emanuela Borio (aki az olasz történeti kertek szakértőjeként is ismert) és Laura Gatti a szélterhelés, a benapozottság és a rendelkezésre álló talajvastagság alapján állították össze a növénykiültetést. A "függőleges erdő" faállományát többek között az Olaszországban honos magyaltölgy (Quercus ilex), molyhos tölgy (Quercus pubescens), továbbá csörgőfa (Koelreutheria paniculata), az utóbbi évtizedekben a budapesti utcákon is megjelent kínai díszkörte (Pyrus calleryana), virágos kőris (Fraxinus ornus), galagonya (Crataegus monogyna) és a kedves nevű mézalmácska (Amalanchier lamarckii) alkotják. A cserjék és évelők közül az orbáncfű (Hypericum calycinum), a mostoha körülményeket is jól viselő seprűzanót (Cytisus scoparius), a csüngő rozmaring (Salvia rosmarinus), a borostyán (Hedera helix) említendők.
Jól mutatja a tervezők gondosságát, hogy a kiválasztott növényeket a faiskolákban már megedzették, vagyis erős szélnek kitett helyen tartották és viszonylag keveset öntözték. A növényzet összességében nagyjából 2,5-3 hektárnyi erdőnek felel meg a számítások szerint.
A toronyházakról a különböző években készült képeket összehasonlítva jól látható, hogy egy szinte valódi, vagyis növekvő erdőről van szó, a homlokzatok minden évben egyre zöldebb, borítottabb képet mutatnak, a csüngő és kúszó növények is "végzik a dolgukat", vagyis egyre nagyobb felületeket borítanak be.
Egy ilyen ökoszisztéma fenntartása természetesen hatalmas költség (a teljes felületet automata vezérlésű csepegtetős öntözőrendszer látja el, a növényeket vissza kell vágni, adott esetben pótolni kell). Ugyanakkor több szempontból a költségmegtakarítást is segítik a növények: a mérések szerint a homlokzatok felmelegedése a nyári időszakban 30 százalékkal alacsonyabb, mint a közeli épületek esetében, nem is szólva a pénzben nehezen kifejezhető, viszont nagyon is tapasztalható előnyökről, a zajszűrésről, a por megkötéséről. Arról nem is beszélve, hogy a függőleges erdő a mérések szerint már többezer madárnak és lepkének biztosít élőhelyet.
Az építkezés során nagyon sok volt a szkeptikus hang: többen attól féltek, hogy a szélben a fák kicsavarodnak és lezuhanva súlyos baleseteket okoznak, illetve sokan kételkedtek abban, hogy ekkora növénytömeg egyáltalán életképes lesz-e a magasban. Az átadás óta eltelt 12 év nem igazolta ezeket az aggodalmakat, semmilyen baleset nem történt, és a növények kiszáradása is nagyon ritka (ez nyilván az öntözőrendszernek köszönhető). A meglehetősen extravagáns kert fenntartása ugyanakkor komoly költséget jelent, amit a tulajdonosok kénytelenek viselni, viszont miután már a 2014-es átadáskor 3000 euró volt egy átlagos lakás négyzetmétere (akkori áron egymillió forint, ma ennek nagyjából a kétszerese), így nem valószínű, hogy a lakóknak különösebben nagy gondot jelent egy magasabb közös költség kifizetése.
Habár a Bosco Verticale - egyelőre - nem talált tömeges követőkre, az olaszok ismét bebizonyították, hogy élen járnak az építészeti-kertépítészeti innovációban. A "függőleges erdő" az elmúlt több mint tíz évben kiállta az idő próbáját és Milánó új látványosságává vált, ezáltal részévé vált a méltán híres itáliai kertkultúrának is.
Folytatjuk!